Amszterdam - most már teljes:)

Az "olyan" kávézó előtt:)



Szintén "olyan" kávézó előtt:)



Egy ideje ott lehet:D



Jó testvérek pózolnak:)



Széép:)



Muszáj volt:)



Lakóhajó - múzeum








Statikailag kifogásolható házak:)



Robi a levegőben jár:D





















Nem kell nekünk fű, hogy szálljunk:D



:D


Béke:)












Nemo előtti kikötőben



Nemo múzeum előtt



A csókolózás ábrázolása:D



Robi építkezik



Nemo múzeumban, avagy a holland Csodák Palotája:)



Robi gépészkedik:)



Így működik a bicepsz:)



Robi gátat épít



Holland - magyar koprodukció, avagy napenergiával indítsuk el a repülőt.



Az apartman bejárata:)



A nyitott folyosó, ahonnan az apartman nyílt:)



A szobánk



A fürdőszobánk:)



A szobánk:)






Piros lámpás negyedben:)



Hajókázás



Hajókázás



Hajóról, sajna picit életlen lett.






Hajókázáson



Ezek lakóhajók:) Tényleg élnek benne emberek:)



Délután, amikor egy nagyon szép parkban sétáltunk. A fa körül lévő ketrec pedig azt a célt szolgálja, hogy ha találtál vmit. ide kifüggesztheted, hogy a gazdája megtalálja, s fordítva, ha elvesztettél valamit, kiírhatod, hogy mit keresel:)



Ezt az erősen magyar vonatkozású plakátot az egyik utcán találtuk:)





Milou meg Robi:)



Ismét:)



Jó testvérek Amszterdamban



Dom square



A vonatunk


Szombaton 8.30-kor csörgött az óra, majd 9.20-kor elindultunk a pályaudvar felé. Útközben megálltunk a Reweben, hogy vegyünk anyu fasírtjaihoz zsemlét:)) Amíg a villamosmegállótól átértünk a boltba, akkora hóvihar kerekedett, amit nem sűrűn látni itt Kölnben meg a környékén:) Zsemlét gyorsan beszereztük, kijöttünk, és a vihar továbbra is tombolt, szal erősen reménykedtünk Robival, hogy Hollandiában jobb időjárás fogad majd minket:)

10.46-kor indult a vonatunk, és fél 2-re már meg is érkeztünk az amszterdami főpályaudvarra. Útközben beszélgettünk Robival, hogy milyen sűrűn lakott Hollandia, mert egy fele akkora területre, mint Magyarország, szorul be 15 millió ember, (és persze azért olyan magasak, hogy, ha kiönt a tenger, akkor kilátszódjanak...:)))) Mindezt tényleg tapasztaltuk, mert miután átértünk a határon, gyakorlatilag csak beépített területet láttunk, az otthon megszokott fa, bokor, esetleg hegyet felejtsétek el:)

Miután megérkeztünk a pályaudvarra, és kiszörnyülködtük magunkat, hogy ilyen csúnya egy nyelv nincs még a földön, mint a holland, bementünk egy tourist infó boltba. Milou írt, hogy pár percet késik, úgyhogy addig jobbnak láttuk, ha gyűjtünk egy kis infót Amszterdamról. A tourist infóban sok hasznos dolgot nem találtunk, a legtöbb könyv/füzet inkább csak hollandul volt, és elég borsos áron. Kijöttünk az irodából, és már írt is Milou, hogy ő már megérkezett , merre vagyunk. Rá pár percre össze is találkoztunk:)

Sütött a nap, de ugyanolyan hideg volt, mint Kölnben, és mivel a hollandok nincsenek hozzászokva a havas időjáráshoz, mindenütt jég volt az utakon, mert a sózást nem ismerik - gondolom:)

A főpályaudvar pont a városközpont "bejáratánál" fekszik, úgyhogy rögtön nyakunkba is vettük a várost. Már az első utcán, amin végighaladtunk, olyan fűszag volt, hogy elég volt csak a levegőbe szagolni, hogy kicsit jobb legyen az ember hangulata...:))

Délután még sétálgattunk a belvárosban (néha egy-két megcsúszással, meg majdnem eleséssel fűszerezve a jeges utak miatt:), ami gyönyörű:) Tényleg olyan, mint Velence:)

Amszterdamban van egy olyan kártya a turisták számára, ami 38 €-ba kerül (24 órás, aktiválástól kezdve), de tartalmazza az ingyen tömegközlekedést, egy egyórás hajókázást a városban, rengeteg múzeumba ingyenes belépést, és még más kedvezményt. Vaciáltunk Robival, hogy vajon megéri-e megvenni, de utólag most már tudjuk, hogy maximálisan. A tömegközlekedés pl. normál esetben úgy működik, hogy veszel egy kártyát, feltöltöd pénzzel, és akárhányszor fel/lelépsz a villamosra/buszra, le kell húznod a kártyádat a járművön lévő műszernél, és így vonja le a pénzt a kártyádról. Ergó a pesti módszer, miszerint megveszed a bérletet, s annyit mész, amennyit akarsz, az itt nem működik, viszont ha valaki csak ritkán utazik tömegközlekedéssel, annak végülis gazdaságosabb. Robi kapásból rengeteg hátrányt talált ennél a rendszernél, ami közül a legrosszabb, hogy iszonyat nagy tumultus alakul ki a villamosnál, mikor a tömeg fele fel akar szállni + aktiválni a kártyáját, a másik fele meg le akar szállni + inaktiválni a kártyáját, ugyanannál a műszernél, és nem lóghatnak, mert közvetlenül a bejáratnál, egy fülkében ül egy nénike, aki mindezt ellenőrzi... Milou mondta, hogy ez az egész kártya dolog új itt Amszterdamban. Na már ez a kalamajka miatt is jó volt, hogy megvettük az "i amsterdam" kártyát, mert bár azt is mindig csipogtatni kellett le/felszállásnál, de annyit utaztunk vele, amennyit akartunk.

A másik előnye volt a kártyának, hogy ha összeszámoljuk, hogy mennyibe került volna egyenként a hajókázás meg az az 5 múzeum, ahova végül elmentünk, kb. a dupláját kellett volna fizetni, mint amennyibe maga a kártya került. Ráadásul rá kellett jönnünk, hogy Amszterdam nagyon szép város, de ha csak sétálgatni akar az ember, arra 2-3 óra bőven elég, s akkor mit csináljon a maradék két napon? Erre jók a múzeumok meg a hajókázás:)

Na akkor térjünk vissza oda, hogy sétálgattunk szombaton a városban:) Délután úgy döntöttünk, hogy részt veszünk egy ilyen "canal cruise" elnevezésű hajókázáson, amely végigvisz Amszterdam belvárosán. A főpályaudvartól indult a hajó, és angol/német/francia/ holland idegenvezetés (felvételről) mellett hajókázhattunk a városban:) Nagyon szép volt az egész, főleg, hogy világosban kezdtünk, de sötétben fejeztük be, szóval mindenfajta fényviszonyban láthattuk a várost:)

Hajókázás után kimentünk a hostelbe. 20 percre található a belvárostól, de tökéletes volt egy éjszakára:) 20 € volt egyébként/fő/ éjszaka, de ez inkább egy 2 csillagos hotelnek felel meg, és nagyon jó kis svédasztalos reggelit is tartalmazott. Korábban lecsekkoltam szinte az összes hostel lehetőséget Amszterdamban, de még ez volt a legolcsóbb megoldás.

A recepciónál gyorsan bejelentkeztünk, a pasinál csak fizetni kellett, de útlevelet/személyit, semmit nem kért. Kaptunk egy kulcsot, amin volt egy kártya is. Közölte a pasi, hogy a szobánk száma 148 K1, de ne az elsőre menjünk, hanem a másodikra, és a liftből menjünk ki a gangra, és onnan nyílik majd az apartman, azon belül van a szoba. Már nagyon izgalmasnak ígérkezett a dolog...:) Kiszálltunk a liftből, kiléptünk a gangra, amiről kiderült, hogy egy szabad levegőn lévő folyosó:) Az elején persze pár fiatal "cigizett", és ahogy elvonultunk előttük, erősen szaglottak:)

Mi kis naivak azt gondoltuk, hogy ha berakjuk a kulcsot a zárba, az nyitni is fogja. Nem így történt...Akárhogy próbáltuk, a kulcs nem működött. Mit volt mit tenni, lementünk a recepcióshoz, szóval megint elvonultunk a cigiző banda között... Mondtuk a recepciós pasinak, hogy nem működik a kulcsunk...Erre mondta, hogy akkor feljön velünk, és megpróbálja ő. Úgyhogy harmadszor is elvonulhattunk a füvező banda között, de én ekkor már visszatartott levegővétellel...:D

A pasi miután 5 percig próbálkozott a kulccsal, közölte, hogy igazunk van, és ez bizony nem működik, szal menjünk le vele a recepcióra. Füvezős banda: felvonás 4:)) Ekkor már nagyon röhögtünk:D

Lementünk a recepcióra, s a pasi adott egy másik kulcsot, hogy azt próbáljuk meg, pontosabban odanyomta Robi kezébe, hogy menjen fel, próbálja ki, s ha mégse jó, akkor ad egy másikat. Milouval mi addig leültünk egy kanapéra, s vártuk, hogy visszajöjjön Robi. Gyanús volt, hogy már egy jó ideje távol volt, s ki is derült: naná, hogy eltévedt:D A hotel ugyanis erősen hasonlított egy labirintushoz, és a liftes felmenetel rendesen különbözött a lépcsős úttól, amit ezúttal Robi választott...:)) Végülis örömhírrel tért vissza: a második kulcs működött:)

A nyitott folyosóról egy kisebb előszobába érkeztünk, ahonnan még több szobák nyíltak. A szobánk teljesen jó volt, össz-vissz egy-egy ágy volt benne, meg a fürdő, de utóbbi pl. teljesen felújított. Nekünk tökéletesen megfelelt:)

Gyors folyóügyek elintézése után visszamentünk a városba. Milou felvetette az ötletet, hogy vacsorázhatnánk vhol. Igazából volt még fasírtunk, de mivel napközben is mindig azt mondtuk Robival, hogy mi nem vagyunk éhesek (ami tényleg így is volt, mert befasírtoztunk a vonaton:)), meg nem is akartunk pénzt költeni, de azért este már beadtuk a derekunkat:) A főpályaudvartól nyílt egy utca, ami tele volt ilyen gyorskajáldákkal, úgyhogy ott nézelődtünk, hátha találunk valamit. Egyszer csak iszonyatos havazás/esőzés vette kezdetét, amikor is épp egy egész jól kinéző török kajálda mellett voltunk, úgyhogy gyorsan be is mentünk. 3 €-ért adtak ilyen törökös pizzát, amit nagyon megfelelt:)

Megvártuk, hogy kicsit enyhüljön az ítélet idő, majd felöltöztünk, és elindultunk a piros lámpás negyedbe:) Na az nagy élmény volt:)) Amin meglepődtem, hogy abszolút nem éreztem magam veszélyben, szal ne ilyen "nyóckert" képzeljetek el, hanem egy teljesen kulturált környéket, ahol bár minden a szexről szól (lányok az ablakban, pornó előadások ilyen pub-okban stb...), de normális keretek között, meg persze igazából az egész környék tele van bámészkodó turistával:)

Miután túl voltunk a napi "kultúra-adagon":)), elindultunk a pályaudvar felé, hogy elköszönjünk Miloutól. Naná, hogy az úton elkapott minket egy jégeső, amit aztán égdörgés meg villámlás követett. Na ekkor tettük fel a költői kérdést, hogy még mi jöhet ma?:))

Miloutól elköszöntünk, köszöntük neki nagyon az idegenvezetést, majd ő hazament Tilburgba, mi meg a hostelba:)

Este Robival átnéztük a kiskönyvet, amit még szintén a kártya mellé kaptunk, és minden fontos infót tartalmazott Amszterdamról, hogy mit is nézzünk meg másnap. Utólag elmondhatom, hogy nagyon ügyesek voltunk, mert amit elterveztünk, véghez is vittük:)

Most már nagyon álmos vagyok/unk, úgyhogy a második napról holnap írok/unk:)

No akkor most folytatom a mondandót:)

Reggel 8-kor keltünk, elkészültünk, majd lementünk reggelizni. Írták neten, hogy büféreggeli van, de nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz:) Négyfajta üdítő (apunak: hideg;)), tej, kávé, tea, háromféle zsemle, piritós, sokféle szalámi, sajt, zöldség, szal teljesen jó volt:)

Robival azon vaciláltunk, hogy kéne vinni a fasírtokhoz zsemlét, sőt aztán már arra gondoltunk, hogy csinálhatnánk magunknak komplett szendvicseket. Pár asztallal arrébb egy olasz pár is hasonlóképpen gondolkodott, és már kész is voltak a szendvicsek, amikor a kínai néni, aki felügyelte meg takarította az éttermet, rájuk szólt, hogy nem szabad kaját kivinni a teremből, és hevesen mutogatott a falra, ahol ez a mondat ki is volt függesztve.

Robi úgy gondolta, hogy ennek ellenére megpróbál elrakni pár zsemlét, ami sikerült is neki. Arra azért felhívtam a figyelmét, hogy gondosan húzza be a hátizsákja cipzárját, mert az lesz aztán a ciki, ha kifelé menet kipotyognak a zsemlék, főleg, hogy észrevettük, hogy rajtunk kívül más magyar társaság is volt az étteremben.

Miután jól belakmároztunk, majd kijelentkeztünk a hotelből, kiléptünk az utcára, mire Robi: "Megvannak a zsemlék, futás! A rendszer kijátszva!":D Na erre aztán úgy el kezdtünk röhögni:D:D

Mivel csak két zsemlét sikerült elhozni, fasírtból meg volt vagy még 4-5 db, el akartunk menni egy boltba, amit meg is találtunk, de zárva volt. A bolt előtt volt viszont a megálló, be is álltunk, hogy megvárjuk a 21-es buszt, amivel be tudunk menni a központba. A megállóban volt egyébként még rajtunk kívül két másik holland ember is. Pár perc eltelte után meg is láttuk a távolban a buszt, hozzá is fogtunk, hogy előkészítsük a kis kártyánkat az aktiváláshoz (tehát elég látványosan úgy néztünk ki, mint akik arra a buszra fel akarnak szállni), erre pillanatokon belül azt vettük észre, hogy a busz ott hagyott minket... A másik két holland persze hevesen magyarázta az okot, illetve mi is rögtön rájöttünk... A nagy készülődésben ugyanis csak azt hagytuk ki, hogy leintsük a buszt... Szombaton láttuk már, hogy le kell inteni a buszt, de egyrészt most elfelejtettük, másrészt úgy hittük, hogy elég látványosan ott volt a kezünkben a kártya, meg indultunk a busz felé... Na mindegy:D Ja, a másik két hollandról meg kiderült, hogy ők nem ezt a buszt várták, hanem talán vmi. másik villamost.

Mivel a következő busz csak 15 perc múlva jött, átballagtunk egy másik megállóba, ahol a 13-as számú villamos jött, amivel szintén be lehetett jutni a belvárosba. Szerencsére jött is pár percen belül a villamos, ami ha kell, ha nem, megáll, szal felpattantunk rá.

20 percen belül bent is voltunk a városban. Először a Nemo nevű múzeumba mentünk. Az odavezető út elég veszélyes volt a jégborítás miatt, de végül épségben odaértünk:) Ez a múzeum gyakorlatilag a pesti Csodák palotája megfelelője, csak kicsit talán modernebb, meg nagyobb. A kártyánkkal amúgy ide is ingyen mehettünk be (a 14 €-s jegyár helyett). Robival jól elszórakozgattunk a különböző játékoknál:) Nagyon jó volt, hogy mindenhol ott volt az angol leírás is, kivéve a 12 perces 3D-s mozifilmet, ami vhogy. a sejtekről szólt, de többet nem tudtunk kivenni belőle, mert hollandul ment.

Volt egy olyan játék, ami pár kérdésre adott válasz alapján kiadta, hogy a múzeum eddigi látogatóihoz képest mennyire vagyok egyedi:) Az jött ki, hogy csak kb. 20 %-a a látogatóknak olyan, mint én, de azért ez barna hajjal, és barna szemmel a szőke hajú és kék szemű holland nemzetnél nem nagy eredmény:)

Amin meglepődtünk Robival, az a "tinik világa" rész volt, aminek a részét képezte a szexuális felvilágosítás is, meglehetősen nyílt formában:D Nem rossz az, hogy mernek erről beszélni, de azért amikor az egész múzeum kisgyerekekkel van tele, elég furcsa:) Jó, mondjuk ennél a részlegnél mindig áll egy ember, aki ha kell, elküldi onnan a túl fiatalokat:)

A Nemo múzeum után Rembrandt szülőházába mentünk, megérte, érdekes volt, főleg, hogy belülről láthattunk egy ilyen tipikus amszterdami kis házikót:)

Következő állomásunk egy újabb házikó volt, ahol láthattuk, hogy hogyan nézett ki a 18. században a ház berendezése.

Ezután egy fotómúzeumba mentünk, ahol érdekes képeket láttunk, majd következett a Van Gogh múzeum, utána pedig szedtük a lábunkat, hogy még odaérjünk egy olyan múzeumba, amit egy hajóból alakítottak ki, és azt mutatja be, hogy hol néznek ki az ilyen lakóhajók. Van ugyanis egy olyan része a városnak, ahol a vízen nagyon sok olyan hajó van, amiben emberek élnek rendesen:) Sajna 3 perccel zárás előtt értünk oda, meg már túlléptük a 24 órát, szal nem tudtunk a kártyánkkal már bemenni, de a kassza már eleve a hajón volt, szal azért valamennyire körbe tudtunk nézni, és őszintén szólva elég is volt:)

5 órakor végeztünk a mindenféle múzeumokkal, amelyek közül mindegyik maximálisan megérte:) A vonatunk csak fél 7kor indult, úgyhogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy már csak bóklásszunk a városban, illetve elkészítsük az utolsó fényképeket, videókat, meg benézzünk egy-egy boltba. Indulás előtt még lefényképeztük a 3 emeletes (!!) bicikli parkolóházat a vasútállomás mellett, majd kerestünk egy boltot, ahol vettünk vizet a hazaútra, meg zsemlét a fasírtokhoz:D:D

Fél 10-re értünk Kölnbe, fáradtan, fájó lábakkal, de sok-sok élménnyel gazdagodva:))

Ez az én beszámolóm volt, de Robi is fog írni egyet, azt ígérte:) Amint kész lesz, felrakom a blogra:)

Pusszantás