Focitorna

Julissal és Misivel



Spanyolok, szlovák meg magyar:)




Petyó kezébe nem szabad fényképezőt adni...





Sergioval és Maurice-szal






Megint Petyó kaparintotta meg a fényképezőt...

Gava lába:))

Vasárnapi túra a kórházban:)

Vasárnapi túra a kórházban II:)

Junkersdorf csapata:)


Szombat délelőtt elindultunk a focitornára. Az út igen viszontagságosnak bizonyult, ugyanis akkora hóesés volt, mint még szerintem soha itt Kölnben:) ( Csütörtökön még egyik óra után megkérdezett az egyik német srác, hogy nálunk is ilyen a tél? Hát mondom persze, hideg meg esik a hó. Erre közölte, hogy de ez itt nem normális:))) Ez van:).

Nagy nehezen végül (két villamos, 1 busz, sok séta) megtaláltuk a sportcentrumot, ahova a tornát szervezték, de először eléggé megijedtünk, mert rajtunk kívül csak ilyen komolyabban focistának öltözött, és semmiképp nem erasmusos diákoknak tűnő emberek voltak:)) Némi internet és facebook segítségével viszont elmagyaráztuk a recepciós csajnak, hogy ide akkor is Erasmusos diákoknak szerveztek tornát. Kiderült, hogy valóban be is volt jegyezve a program, csak elfelejtették, meg mit tudom én, a lényeg annyi volt, hogy még egy félórát kellett várnunk a nagy eseményre.

1 órakor aztán már szállingóztak be erasmusosok, és Julissal is örültünk, mert lányok is jöttek:) A szabály ugye úgy szólt, hogy a lányoknak mindig pályán kell lenniük, szal mi egész jól jártunk, mert így legalább sokat mozoghattunk:)) Pontosan már nem tudom, hogy hogy alakultak a meccsvégeredmények, mert egy idő után már össze-vissza játszottunk, s tényleg csak a foci volt a lényeg, meg hogy jól érezzük magunkat. Talán akkora nagy szégyent egyébként a játékommal nem hoztam:)) Ja, egyszer az egyik srác úgy sípcsonton vágott a lábával, hogy most zöld, meg van egy púpom, egyszer meg Juan (a spanyol srác) rúgta a lábamba izomból a labdát kb. 1-2 m-ről, másik alkalommal meg ha nem teszem a fejem elé a kezem, simán fejbe rúgnak:)) Szegény német srácot pedig én sajnáltam nagyon, mert szintén nagyon közelről, kivételesen egész erős rúgással sikerült őt olyan helyen telibe találni, ami a pasiknak nem épp kellemes...:))

Már éppen vége felé jártunk a tornának, Julisék az utolsó meccsüket játszották, amikor az utolsó pillanatban, amikor az ellenfél gólt rúgott, Gava barátunk (bolgár) olyan szerencsétlenül lépett, hogy a bokája teljesen kifordult, eldeformálódott, szal rettenetesen nézett ki... Nagyon hülye szitu volt egyébként, mert a németek épp az ökör formájukat hozták, és úgy örültek a góljuknak, közben meg a mieink ordítottak felénk, hogy orvost... Mivel ezt a részét senki nem vette észre a dolgoknak, elrohantam a recepcióhoz, hogy hívjanak orvost...

Mint kiderült, Németországban úgy van, hogy először mindig a tűzoltók vonulnak ki... Meg is lepődtünk, mikor először két csávó slattyogott oda hozzánk, mindenfajta mentési eszközök nélkül. Na ők voltak a tűzoltók, és rá pár percre megérkeztek a mentők is. Elérzéstelenítették Gava-t, aztán még ott helyrerakták a lábát, majd bevitték a kórházba. Kiderült, hogy egy szalagja szakadt, két csontja törött, szal még este megműtötték (5 csavarral rögzítették a lábát...).

Este beszéltem a másik bolgár sráccal, aki bent volt Gava-val a kórházban, s kérdeztem, hogy mikor megyünk be hozzá, mit vegyünk stb... Mihail mondta, hogy majd holnap (vasárnap) megyünk, és akkor vesz neki vmi. enni/innivalót is. Na de holnap egyik bolt se lesz nyitva, úgyhogy Julissal elmentünk még tegnap este Rewebe venni pár dolgot... Mondanom se kell, (mi lenne a férfiakkal nélkülünk:))), a spanyolok, Mihail, Julis meg én mentünk be ma a kórházba, de ha mi nem vásároltunk volna, most nem lenne semmi Gava szekrényén...:)

Most már amúgy jobban van a srác, meg nagyon örült, hogy bent jártunk nála. A kórház egyébként semmi extra, talán annyi, hogy tv van a szobában, de szegény Gava-n ez nem segít, mivel se németül se angolul nem tud semmit. Természetesen elszórakoztunk azon, hogy gombbal fel-le mozgathatja az ágyát, meg egy gombnyomásra felkapcsolódik a villany, meg milyen szuper, hogy fülhallgatón keresztül is hallgathatja a tv-t,hogy ne zavarja (az egyébként török bácsika) pihenését. Ja, és természetesen a fiúk nagyon dicsérték az ápolónőt, úgyhogy hirtelen mindenkinek fájt valahol...:)) Mi meg Julissal azon panaszkodtunk, hogy hol vannak a csinos doki bácsik??:))

Ja, még egy említést a németekről: a kórházban tilos bármilyen elektronikus eszközt (telefon, laptop, mp 3 stb..) használni, mert, hogy sok a gép, és nehogy elromoljanak. Ez nálunk is így van?! Amúgy a török hapsi elmesélte nekünk, hogy ez a gyakorlatban úgy működik, hogy az ápolónők "nem látnak semmit", de ha elromlik tényleg valamilyen műszer, akkor utána ki tudják keresni, hogy melyik telefon, mp 3 stb...okozta, és melyik beteg használta, éljen:))

Tegnap este megérkezett hozzám Niki:)) Belgiumban volt Zsorzsóónál, aztán Berlinbe hazafelé "beugrott" hozzám:)) Itt lesz keddig:))

Jelentem, ma használtam a karácsonyra kapott készletet, mert nem találtam az usb kábalemet:)) Szuper ez a kis csomag:)


Puszi mindenkinek!




“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.”
(Hamvas Béla)

Nyugodj békében Guti!