Spanyol meccs spanyolokkal spanyol győzelemmel: szóismétlés??:))

Nem is kezdődhetne jobban egy nap, mint amikor egy szlovák azzal üdvözöl: "Ungarn, guuut!!:))". Beléptem ugyanis a tanterembe, és Petyó ezzel fogadott, persze a tegnapi meccsre célozva:))

Óra után vettem két szendvicset a büfében, hogy ne éhezzek, míg végzek a suliban a gyerekekkel (megjegyzem, erre a szendvicsre rá fogok állni, mert nagyon finom:), aztán felmentem a nemzetközi irodára, hogy felszedjem Steffit, aki szervezője ennek az Europa macht Schule programmnak, és eljött ma velem az iskolába, hogy képeket csináljon.

Mikor beléptünk az osztályterembe, kiderült, hogy a gyerekek már ott voltak, mert történt egy kis változás, és előrehozták a 7. órát. Igazából nem bántam, mert így nem kellett a 6. és 7. óra között egy órát várni, mert ennyi ideig tart náluk az ebédszünet.

A gyerekek ma egy fokkal jobban viselkedtek, de azért az általam várt szinttől még messze elmaradtak... Már az elején az gondot okozott, hogy 6 csoportot létrehozzunk... Összességében azért sikeresnek mondható a dolog, mert mindkét játékot megcsináltuk, amit elterveztem. Először jött a feltalálós játék. A várttól ellentétben egész jól felfogták, hogy miről szól a dolog, és figyelték a videót, és utána ki tudták találni azt is, hogy ki mit talált fel. Ezután jött a páros játék, amikor van egy nevezetesség és hozzá a város. Mindenki kapott egy képet, rajta egy nevezetesség vagy város (pl. Szeged - Dóm). Aztán szépen sorba mentünk, és minden pár elmondta, hogy mi van a kezükben, majd kapott minden pár egy Magyarország térképet, és azon kellett megmutatniuk, hogy hol van a városuk. A játék egész jól működött, de persze némi kilengések itt is akadtak... Miután megismerkedtek a gyerekek a különböző városokkal és a nevezetességekkel, utána jött az igazi játék, ami végül annyira nem jól sült el, mert pár gyerek kivételével a többi nem bírta felfogni , hogy miről is van szó... A játék lényege az, hogy a már átbeszélt párokat kivetítettem, a gyerekek körben ülnek, mindenki előtt egy kép. Kör közepén állok, azt mondom, hogy pl. Tokaji bor - Tokaj, Hungaroring - Mogyoród, majd tapsolok, s akik előtt ez a kép van, azoknak tapsra egy másik széket kell találniuk, ahol ülhetnek, és közben nekem is találni kell egy helyet. Egyértelmű, hogy valakinek nem lesz helye, az marad a kör közepén, és ő mondja a következő két párt.

A dolog egész jó lett volna, de valahogy nem sikerült felfogniuk, hogy ez egy játék, és azzal voltak elfoglalva, hogy a képeket cserélgessék egymás előtt... Nagyjából azért ok volt a dolog:) Össz-vissz ezt a két játékot sikerült belesüríteni másfél órába, de a múlt hét után többet nem is terveztem:) A dal tanulásról végleg lemondtam, jövő héten még lesz az utazási iroda játék (csoportokban plakátokat csinálni Magyarországról, hogy meggyőzzék a többi német diákot, hogy ellátogassanak hozzánk), aztán vége a dolognak.

Steffi szeretne majd írni cikket erről a programról a SpoHo újságjában, s kérdezett pár dolgot tőlem, köztük, hogy szerintem mivel lehetne javítani ezen a projekten. Először azt válaszoltam, hogy szerintem rendben van ez a szervezés meg minden, talán ami jobb lenne, ha a tanárokkal való első találkozást (ötletelés, mit kéne csinálni az órákon) a bonni képzés utánra tennék.

Mikor viszont jöttem hazafelé már egyedül a villamoson, megfogalmazódott bennem az is, hogy jobban le kéne ellenőrizni, hogy milyen iskolák/osztályok jelentkeznek erre a programra... Misi gimibe ment, ahol ezt az egész programot úgy oldják meg, hogy a gyerekeknek van egy szabadon választható órájuk "Európa" címszó alatt, és ennek a keretében hívták meg a Misit, hogy tartson órákat Magyarországról. Ennek több értelmét látom, mint hogy egy ilyen szedett-vetett osztály meghív, de igazából nem tudják értékelni, és hasznosítani se azt, amit hallanak, mert marhára nem érdekli őket. Illetve az nem is jó szó, hogy nem érdekli őket, mert az elején tényleg sok kérdésük volt, és őszintén érdeklődtek, de ez olyan 10 percig tartott kb:) No mindegy:) Igazából majd ezeknél a plakátoknál leszek kíváncsi, hogy mennyi maradt meg a fejükben Magyarországról:)

Mikor suliból visszajöttem, gyorsan ebédeltem (4 órakor:)), aztán mentem Julissal kézire. Ma tök jó volt, mert "vizsgáztunk". Három lövésből (bal2, irányító, jobb2) kellett legalább kettő felsőt lőni. Julissal mi is megcsináltuk a feladatot, de mivel nekem jegyet nem kell kapni, az enyém igazából nem számított. Lövések után jött a játék, kétszer 20 perc, ami ma nagyon jó volt:) Igazi jó iramú, pörgős kézilabda:) Ami egyébként nagyon jólesett, az az volt, amikor a csapatunkból az egyik német srác (két csapatot még félév elején szétosztottunk, és az egész szemeszter során ugyanazokkal az emberekkel játszottunk együtt), éppen a posztokat osztotta ki, hogy ki hova menjen, és amikor rám került a sor, mondta, hogy én jó vagyok irányítóba, szal menjek oda:) Tök jólesett, főleg azért, mert Julissal minket nem nagyon vettek eddig észre (Julis amúgy a másik csapatban van), ma viszont kezdődött az egész ezzel a "bókkal" (a srác egyébként rendesen tud kézilabdázni), majd védekezésben is nevemen szólítottak, ha átadták a beállóst, vagy ilyesmi:)

Kézi után hazajöttem, s már a folyosón összetalálkoztam Sergioval meg Marinaval, akik messziről harsogták a "Viva Espana" dolgot...:) Mondtam nekik, hogy várják ki a végét, egyébként meg szívesen látom őket a szobámban a meccsnézésre:)

Miközben tettem-vettem, rájöttem, hogy valószínűleg a cseh-francia meccset is közvetítik a sport1-en, úgyhogy elkezdtem nézni. 20 mp-el a vége előtt, amikor 21-20-ra vezettek a franciák, és a csehek támadtak, hát nem lefagyott az egész... Onnantól kezdve nem bírtam visszahozni a sport 1 oldalát... Közben már Julis meg Sergio is megérkezett, de mondtam nekik, hogy egyszerűen nem működik az oldal. Az első félidő abból állt, hogy Matyi msnen közvetítette az eseményeket (nekem közben egyre inkább kezdett elmenni a kedvem a meccsnézéstől...:P), és próbáltunk találni egy oldalt, ahol tudjuk nézni... Drága Matyi végül talált egy linket, amin tudtuk nézni a meccset, de az enyémen elég szakadozva ment, viszont Ruben gépén (aki csak a gépet adta be, de ment focizni) viszont szinte tökéletes volt a minőség. Egy baj volt csak, hogy ilyen kicsi ablakon ment az egész... Mindegy, gondoltuk jó lesz ez így is, s leheveredtünk hárman az ágyra, mire megláttam a " full screen" feliratot, rányomtam, és lőőn nagyképernyős meccsnézés:)) Julis felnevetett: "Micsoda luxus, szinte plazmatv!!":)))

Idővel aztán bejött Ruben (spanyol) is, meg Misi is, s közösen néztük, de sajna a végén a spanyolok örülhettek.

Este 10 körül éreztem, hogy éhes vagyok, de áh, mondom nem eszek én már ilyen későn. Közben viszont hallottam fentről a székhúzogatásokat, szal biztos voltam benne, hogy tele a konyha, és a spanyolok esznek. Gondoltam, ha ők tudnak így élni, hogy 11-nél előbb sose vacsoráznak (és akkor is meleg kaját), akkor egyszer én is kipróbálhatom:) Fel is mentem a konyhába a kis tortellinimmel, és vártam, hogy felforrjon a vizem... Na ha azon a főzőlapon hagyom, akkor még most is várhatnám, míg a vágyott 100 fokot eléri, ugyanis kiderült, hogy az a lap nem működik... Mindegy, áttettem a másikra, s ott már vígan főtt a tésztám:) Közben kb. könnyesre röhögtem magam, mert Misi meg az ausztrálok a pénteki business strategy órájukra készültek, de a drága Maurice (spanyol, aki furcsán beszél) is ott volt, és épp egy német sráccal javíttatta ki vmelyik. német fogalmazását. Önmagában ezzel nem lett volna gond, de arany szíve Maurice iszonyat hangosan beszél mindig, szal Misiék nem hallották egymás szavát, ezáltal röhögtek, és persze én se maradtam ki a dologból, a német srác meg nem győzte magát türtőztetni, hogy ő ne röhögje el magát, miközben drága spanyol barátunkat próbálja megérteni, hogy mit is szeretne mondani...:)))

Este még aztán belefért egy scrabble party (angolul), ahol megint sikerült úgy összehozni, hogy az angol anyanyelvű ausztrál John kerüljön az utolsó helyre...:)) Miközben játszottunk, gondosan ügyeltünk arra, hogy ne legyünk hangosak, mert már bőven elmúlt 11 óra, s bár Ariel (a főnök ugye:) még nem jött vissza, de helyette egy orosz csávó a főnök, aki minden kis neszre iszonyat ideges tud lenni. Sam egyszer a saját szobájában nézte a Jóbarátokat, és képes volt hozzá bekopogni, mert , hogy zeng tőle az egész folyosó (zárt ajtónál...:)). Sam azóta csak Sztálinnak hívja:)))

Áginak:Nagyon nagyon boldog névnapot kívánok, és persze jó bulizást holnapra;)!!!:)

Pusszantás