Csendes napok:)

Vasárnap elfelejtettem elmesélni, úgyhogy most pótolom, hogy mit tapasztaltam a reptéri buszon: fűtve voltak a korlátok!!:)) Nagyon király érzés, mikor szétfagysz, megfogod a korlátot, és fűt:)

Hétfőn reggel létesítmény üzemeltetésre mentem, ami 3 órán keresztül tartott... Utána projektmenedzsment órán összeültünk a többiekkel, hogy haladjunk a tavaszi Erasmusos diákoknak tervezett "városnézés játék" szervezésében. Sok extra nem történt:)

Ezután volt még egy sportmenedzsment órám, aztán pedig egy sportpszichológia előadás. Itt találkoztam először december óta a spanyolokkal:) Volt nagy öröm, amit aztán nagy röhögés követett, amikor homárt rajzoltunk...:D Sergioval beszélgettünk, hogy hogy ünneplik a spanyolok / magyarok a karácsonyt, aztán feltette azt a kérdést, hogy tenger gyümölcseit nem szoktunk e enni . Hát mondom tekintve, hogy viszonylag kevés tengerrel rendelkezünk, így nem igazán:), de ha már szóba hoztad, akkor mesélj, ti mit szoktatok enni. Kikereste gyorsan a szótárjából, s mondta németül az állat nevét, de hiába találgattam, nem jöttünk rá, hogy mi az. Mondtam neki, hogy rajzolja le:D Sergio végül nem , de Ruben vállalkozott rá. Mikor megláttam, felcsillant a szemem, hogy jééé , rák:))) Erre megkaptam, hogy az nem rák. El nem tudtam képzelni, hogy az a kép alapján mi a bánat lehet akkor:)) Erre fogta Ruben a lapot, és rajzolt nekem egy rákot, hogy megmutassa, hogy az a rák... A hangulat már a tetőfokára hágott, de még mindig nem jöttem rá, hogy mit esznek Sergioék karácsonykor:)) Abban maradtunk, hogy otthon kikeresem majd a német megfelelőjét az én szótáramban. Miután hazaértem, Szandrának csak annyit kellett mondanom, hogy "langusta", és rögtön rávágta: hát homár:)) Én meg csapkodtam a fejem a falba:))

Este elmentem edzésre, ami most kivételesen nagyon jó volt, mert az egyetemen még szünet van, s így az onnan járó hallgatók most nem jöttek, s így pont annyi ember volt, amiből össz-vissz két csapat jött ki, csere nélkül:)) Írtam is Julisnak, hogy kár, hogy most még nincs itt Kölnben (csütörtökön jön), mert hétfőn nagyon jó volt a kézilabda:)

Kedden mentem jogi alapismeretek órára, aztán pedig marketingre, ami most már tényleg igazán családi hangulatban telik. Elvileg a németeknek ugyanis szabadon választható ez a tárgy, szal kb. 4-en 5-en vagyunk rajta mindig:) Mindegy, én elüldögélek, igyekszem minél több mindent megérteni, és reménykedem, hogy a végén kapok majd egy jegyet, hogy otthon is meglegyen a marketingem. A többi német diák nem kap egyébként jegyet, de én megint jeleztem a tanárnak, hogy nekem viszont szükségem lenne rá...:) Mondta, hogy menjek majd be az egyik fogadóórájára, és megbeszéljük.

Este Misivel még részt vettünk az általunk nem igen szívlelt "Kognition in sport games" órán, de szerencsére most előbb befejeztük. Nem tudom miért, de ez az egyetlen óra, ahol valahogy az összes diák olyan ellenszenves, meg a tanár is eléggé kocka:) Misivel egy véleményen vagyunk:)

Csendesek egyébként ezek a napok most még itt a koliban nagyon. Ezért is adtam ezt a címet a bejegyzésnek:) Nem tudjuk, hogy mi van, hogy a rossz idő, vagy mi okozza, de az egész koli tiszta nyugalom és csend, a konyhában is alig látni valakit. Amúgy az órákon is azt érzem, hogy a németek úgy vannak vele, hogy ezen az egy hónapon már csak legyünk túl. Marketingen pl. elmarad a következő két óra, legközelebb csak 26-án találkozunk. Jogi alapismeretek előadáson is azt számolta a tanár, hogy akkor még két előadás, aztán vizsga, s vége a dolgoknak. Nekem azért még van itt feladatom, mert jövő héten két kiselőadást is kell tartani (sportmenedzsment és a gerincbajos óra), utána levő héten pedig létesítmény üzemeltetésből meg pr, szponzorlás órán. Egyébként meg a legfőbb feladat: élvezni, amíg még itt vagyok:)

Puszi mindenkinek


ui.: Január 11. (hétfő) 11.30 városi temető, Guti...