Miután tényleg megígértem Zitának, hogy én is írok majd valamit a blogra, jöjjön hát az én írásom. Nem akarom még egyszer ugyanazokat leírni, ezért csak inkább ilyen kiegészítéseket írnék le, amiről mondjuk Zita nem írt.
Kezdjük a vonatutazással, aminél hozzáfűzném, hogy indulás előtt volt időnk végignézni, ahogy az FC Köln szurkolói fölszállnak a vonatukra és elindulnak idegenbeli meccsükre. Sok különbséget nem tudnék mondani, ugyanolyan szurkolók vonultak mint itthon, ugyanúgy morcos rendőr bácsik és nénik figyelték minden mozdulatukat, és a vonatablakokon ládákban adogatták be a söröket. A németek is ugyanúgy a legócskább vonatukat adták oda a szurkolóknak, azonban itt látszik a különbség, ugyanis náluk az „ócska” vonat, az ami nálunk az esetek 80%-ban közlekedik, a műbőrüléses kék telefirkált kék vonatok (náluk piros és tiszta…) Na mindegy, a mi vonatunk természetesen ilyen szuper modern vonat volt, ami 150-200-zal mehetett. Az úthoz még annyit tennék hozzá, hogy útközben elhaladtunk az Ajax stadionja mellett is, ami talán arról is híres, hogy az első olyan stadionok közé tartozott, amiknek elhúzható a teteje.
Miután megérkeztünk, rögtön találkoztunk is Milouval, aztán nekivágtunk Amszterdamnak. Nem térnék ki minden részletre inkább csak összességében írnék róla. Elsősorban ami engem meglepett, hogy tényleg jogosan nevezik „észak Velencéjének”, az egész várost belvárost behálózták a csatornák/kanálisok, tulajdonképpen ugyanannyi út volt, mint víz. Nagyon szép város, mindenfelé ezek az régi, öreg, de teljesen jó állapotú házak, amelyek mind különböző magasságúak és sokszor különböző irányba is állnak, a szép hidak, no meg a biciklisek. Ezek az épületek néha tényleg elképesztőek voltak, a képeken is látszik egy pár, de tényleg némelyik épület egyik oldala vagy 10-20 cm-rel lejjebb volt mind a másik. No de a biciklisek is megérdemelnek még néhány szót. Tudtuk előre, hogy rengeteg biciklis lesz, de azért még is meglepő volt. Az volt az ember érzése, hogy itt az evolúció csúcsán a biciklisek vannak, és utána csak a gyalogosok meg az autósok… Folyamatosan figyelnünk kellett, hogy ne legyünk valamelyik biciklis útjában. Egyébként hozzátenném, hogy főleg a belvárosban nagyon máshogy nem is lehet közlekedni, mivel ahol egyáltalán volt autóút az is max. egy autó széles volt, de persze ahol lehetett egyből volt kerékpárút.
A tömegközlekedésről Zita már írt, amivel kapcsolatban jó pár kifogásolható dolog van, de érdekes az ahogy a hollandok megoldották a buszsáv dolgát. Egyszerűen maga a villamossín a buszsáv, gyakorlatilag ugyanazon az útvonalon közlekednek a buszok is mint a villamosok, és a taxik is fölhajthatnak rá. A villamosokról egyébként még annyit, hogy úgy mennek mint az állat, de tényleg. Azt hinné az ember, hogy ha egy kanyar jön akkor a villamos lelassít, nos itt lemerném fogadni, hogy talán még rá is gyorsított a kanyarra, komolyan kapaszkodni kellett az embernek, hogy ülve le ne essen.
A szállásunk tényleg nagyon korrekt volt, csak a kezdet volt kicsit nehéz. Azért az eltévedésemhez annyit hozzátennék, hogy tényleg nem volt egyszerű az az épület. Naivan azt gondoltam, hogy egyik lépcső után automatikusan jön a következő, itt azonban nem így volt, valamint az is erősen megkavart, hogy míg a kulcsunkra 148 volt írva, a gangra nyíló ajtó felett a 210-222 felirat állt. Az a lényeg, hogy sikerült!
Természetesen Amszterdamról lévén szó, nem lehet kihagyni a coffeshopokat meg a piros lámpás negyedet, de erről Zita kb mindent leírt. Talán csak annyit tennék hozzá, hogy kicsit igazságtalannak érzem, hogy Amszterdamot csak a fűvel, meg a piros lámpás negyeddel azonosítják, igaz ezek tényleg meghatározó részei, de annál szerintem sokkal több Amszterdam. Bár azért eléggé meghökkentő volt az a tömény „illat” és látvány ami az első utcában fogadott minket, ugyanis szinte csak ilyen „coffeshopokkal” volt tele az utca, de ahogy Milou is mondta, ide szinte csak a turisták járnak, és ahogy elhagytuk azt az utcát utána tényleg csak ritkábban botlottunk bele ilyen boltokba.
Este aztán összeválogattuk azokat a helyeket ahova másnap el akartunk menni és bejelölgettük a térképen. Ez a kártya tényleg nagyon megérte, tulajdonképpen minden nagyobb múzeumba ingyenes belépésre jogosított, kivéve talán Madame Tussauds panoptikumát, meg a Heineken gyárat, bár ezekhez is 25% kedvezmény járt volna.
Tényleg nagyon szépen sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk. Kezdtük a Nemo-val ami a holland csodák palotájának felel meg, bár tényleg kicsit nagyobb és komolyabb felszereléssel, aztán megnéztük Rembrandt házát, utána egy 18-19 századi berendezésű házat néztünk meg, majd az én kívánságomra bementünk a Foam galériába, ahol egy jelenkori kortárs kiállítás volt, ami nekem nagyon tetszett, majd a Van Gogh múzeumba mentünk. A Van Gogh múzeummal kapcsolatban annyit, hogy mikor Milou mondta, hogy ő nemrég volt ott és egy 2-3 órát nyugodtan el lehet tölteni ott, kissé furcsálltuk, de így utólag én tényleg el tudtam volna még nézegetni a festményeket, de így is nagyon jó volt. Az időzítésünk annyira jó volt, hogy amikor már tényleg csak a pályaudvar felé mentünk és csak nézelődtünk, akkor éreztük mindketten, hogy már leszakadnak a lábaink.
Hazafelé aztán még eszegettünk anyu fasírtjából amit még én hoztam itthonról, és igen én jóízűen meglakmároztam abból, a zsemléből, amit a többszörös ellenőrzési és védelmi rendszer kijátszásával sikerült elhozni, a sasszemű kínai étteremvezető által felügyelt hotel étterméből… Ha már egyszer kifizettük!
No, hát ez volt Amszterdam, és zárásként annyit mondanék, hogy nagyon nagyon jól éreztük magunkat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése