Sergioval, ez a fénykép egyszer még sokat fog érni, amikor majd híres vízilabdás lesz;) Csak mondtam neki, hogy ahhoz nem Németországban kell játszani, hanem Magyarországon:)))
A palacsintázós banda egyik része:)
Marina és Sergio
Szlovák szekcióval:)
Szlovák szekció 2:)
Julis barátnémmal a közös kézilabdázások emlékére:)
A brazil Eduardoval:) A fanyar beszólásait sose fogom elfelejteni:))
Gaspar palacsintát süt:)
Dominika és Maurice
Fehér ingben Gábor hasonmása:)
Életem első sushi-ja:)
Pénteken kezdődött az interkulturális szeminárium, amit egy Németországban született lengyel pasi, Adrian tartott. Ő egy ilyen fiatal (talán 30as) srác, aki a félév során már többször szervezett ilyen hétvégi szemináriumokat (pl. decemberben krikett volt).
A pénteki program a kölni olimpia és sportmúzeumot tartalmazta, de mivel rájöttem, hogy ez az utolsó napom, amikor még bemehetek a városba nézelődni, vásárolgatni (visszavittem az ágyneműmet, szal 50 € landolt a zsebembe:), úgy döntöttem ,hogy kihagyom ezt a múzeumozást, és inkább utoljára bementem a városba. A Schildergasse-n (helyi Váci utca, csak normális árakkal) aztán sikerült is szert tennem egy ingre meg egy Snoopy-s pulcsira, és egy cipőre (40 € helyett 14-ért:):))
Szombat reggel fél 10-kor már én is csatlakoztam a szemináriumhoz, ami ezúttal egy reggeli ébresztő futással kezdődött a tó körül... Eleinte csak kocogás volt, de aztán Adrian mondta, hogy most csinálunk egy versenyt, és mindenkinek futnia kell egy kört a tó körül (kb. 1-1,5 km), amilyen gyorsan csak tud. Rendkívüli módon lelkesedtem a dologért, de mit volt mit tenni, lefutottam én is:) Miután mindenki végzett (összesen amúgy olyan 12en voltunk ezen a szemináriumon), visszakocogtunk a SpoHo hoteljéhez, aztán mindenki elment zuhanyozni. Dominikával komoly logisztikai gondokba ütköztünk, ugyanis ki volt adva, hogy mindenki a lehető leggyorsabban intézze el a zuhanyzást, hogy minél hamarabb kezdhessük az órát, de ugye a mi kolinkban egyszerre egy ember tudja csak használni a zuhanyzót... Nagylelkűen felajánlottam Dominikának, hogy majd én fürdök az emeleti fürdőszobában:) Igazából még jobban is jártam, mert a lenti zuhanyzóban valahogy megint nem akarnak normálisan müködni a csapok, és egy pár napja alig folyott a víz...
Fürdés után visszamentünk a terembe, aztán elkezdtük az órát. Szerencsére nem ilyen fejtágítós előadás következett, hanem gyakorlatilag különböző játékok, és annak kapcsán beszélgetés. Az volt a feladatunk, hogy mindenkinek le kellett írnia egy papírra, hogy mi jut eszébe a saját országáról. Utána kicseréltük a lapokat, és mindenkinek egy idegen országról kellett ugyanígy infókat írnia. Dominika volt a legviccesebb, mert megkapta Észtországot, és annyit írt a lapra, hogy Tallin meg Gaspar:))
Én Kínát kaptam, mert volt köztünk egy kínai srác, pontosabban Steffi (aki a nemzetközi irodán dolgozik, és szintén részt vett a szeminárium koordinálásában) úgy hitte, hogy ő kínai... A srác ugyanis kikérte magának (teljesen jogosan), mikor visszakapta a papírját, amin az én kínai jellemzőim voltak, hogy ő nem kínai, hanem észak-nyugat kínai, pontosabban ujgur... Erre Steffi mondta, hogy most már maradjon úgy, engem meg ironikusan megkérdezett, hogy "vagy tudsz esetleg vmit. mondani észak-nyugat Kínáról?". Én meg persze mondtam, hogy nem, és annyira ciki volt... A srác viszont (amúgy tök aranyosan, semmi sértődöttség nem volt benne, tiszteltem is érte...) felvilágosított, hogy hát a mi őseink, Attila stb (ezt mind ő mondta) onnan származnak. Na és akkor már vágtam, hogy miről van szó, és nagyon jól esett, hogy jéé, valaki tudja, hogy honnan származnak a magyarok.
A másik meglepetés akkor ért, amikor visszakaptam az én papíromat, amire Anja, az egyik lengyel lány írta le, hogy mi jut eszébe Magyarországról. A szokásos Balaton, Buda, Pest meg gulyás dolgok mellett ugyanis ott állt az Omega: Gyöngyhajú lány is:) Kiderült, hogy neki ez egy nagy kedvence (még az apukája mutatta neki, na jó, ez már annyira nem meglepő:)), és még a telefonján is rajta volt:)
Dél körül elmentünk kajálni a SpoHo vendégházába (a suli állta), ahol aztán jött a hidegzuhany... Kiderült ugyanis, hogy az egész reggeli futás azért kellett, hogy a képességek alapján összeállítsák az "interkulturális" csapatokat a vasárnapi "Volkslaufenre", magyarul futóversenyre, ahova megyünk... Na most ilyenről eredetileg szó nem volt...Az e-mailben kiküldött tervben az állt, hogy vasárnap "interkulturális játékok" lesznek...Ehhez képest kiderült, hogy egy futóversenyre megyünk, ahol 5 km-t kell futni, és az benne az interkulturális, hogy nemzetközi csapatokat állítunk össze, és azok versenyeznek egymással... Remek:) Nem is az 5 km-rel volt bajom, mert saját magam "szórakoztatására", zenével a fejemen szívesen lefutok én ennyit, de az ilyen futóversenyes körítéssel mindig ki lehetett kergetni a világból...Pláne, amikor németekkel futsz, akik ezt még komolyan is veszik. Na mindegy:)
A nap végén filmnézés volt a program. Amíg épp arra vártunk, hogy Adrianék beüzemeljék a projektort, Dominika megkérdezte Gaspart (a nagyon magas észt srácot), hogy van-e testvére. Gaspar mondta, hogy van, mire mi hevesen érdeklődtünk, hogy vajon ő is ugyanilyen magas-e? Mire Gaspar közölte, hogy egyáltalán nem, sőt pici, meg, hogy a szülei se magasak. Erre Krisztof hirtelen hátrafordult :"Akkor, hogy a fenébe nőttél te ekkorára?":)) Mire Eduardo a maga nyers brazil stílusában: "Mutáció":))) Na volt nagy röhögés:)
A film címe egyébként: Kick it like Beckham volt, egy ilyen kis amerikai vígjáték, amin nagyon jól szórakoztunk:) Szerencsére közkívánatra németül néztük, úgyhogy nagyjából mindent értettem. (Kivéve, mikor a stadionból hallottuk az iszonyat hangos ordibálást, mikor a Köln gólt lőtt a Hamburgnak:) 3:3 lett a vége:))
Amúgy azért ezt a filmet néztük , mert egy indiai lányról szól, aki a családjával Londonban él, nagyon jól focizik, és szeretne egy lánycsapatban játszani, de a család nem engedi, mert, hogy az ő kultúrájukban ezt nem szabad stb... Szóval itt is az ilyen interkulturális dolgokról volt szó, ami a szemináriumunk témája volt ugye. Persze van benne szerelem, meg humor meg minden, szal ilyen kis tipikus amerikai vígjáték:)
Filmnézés utána hazamentünk, este pedig jött a japán este:) Ryo meghívott pár embert a konyhába, mondván, hogy főzni fog:) Érdekes dolgokat ettünk, nem mondom, hogy egy gasztronómiai katarzis volt, de ízlett minden, és érdekes volt japán kajákat kóstolni:)
Ryo meghívott egy német srácot (Patrick) is, aki a másik koliban lakik. Együtt jártak vmi. közeli városba edzésre, és a srác mindig vitte kocsival Ryot. A német srác egyébként naná, hogy igazából lengyel, mert a szülei lengyelek, csak ő már itt Németországban született. A Ryo féle buliba elhozta magával a tesóját is, aki teljesen úgy nézett ki, mint Lendvai Gábor!!!:)) Először nem mertem neki előhozni a témát, de akárhogy is néztem, csak Gáborra tudtam gondolni, hogy mennyire hasonlítanak:)) A végén aztán megmutattam a gyereknek Gábor képét. Ő és Patrick is leakadtak, hogy tényleg nagyon hasonlítanak:))
Japán vacsi után aztán időben lefeküdtünk aludni, mert tudtuk, hogy másnap 5 km-es futás vár ránk...:)
Reggel fel is keltünk, fél 10-kor találkoztunk a főbejáratnál a többiekkel. Adrian barátunk benyögött egy ilyet, hogy tegnap elfelejtette mondani, hogy a SpoHo mindent áll, a kaját és magát a szemináriumot is, de a futóverseny nevezési díját nekünk kell befizetni, ami 10 €-t jelent... Na ekkor már aztán tényleg ki voltunk akadva erre az egész futás dologra:))) Eduardo be is nyögött egy ilyet a háttérben: "Ember, tudod te, hogy az én országomban mennyit ér 10 €?? Abból már egy kocsit veszek!!!":))) Jót röhögtünk rajta Dominikával...:)) Az én részemről egyébként marha hülyén jött ki ez a 10 eurósdi , mert készpénzben kb. 4 €-m volt, de mivel vasárnap semmi nincs nyitva, ergo költeni nem tudok, hétfőn meg már megyek haza, s ha nagyon muszáj venni vmit-t, akkor arra úgyis ott lesz a visszakapott kaució meg a bérleti díj, így nem aggódtam miatta. Erre ez az Adrian benyögi, hogy akkor 10 €... Na mindegy:) Adrianék kifizették végül helyettem, én meg hétfőn visszaadtam...
Kocsikkal mentünk a futóverseny helyszínére, mert eléggé a város másik végén volt. A helyszínen aztán már a tipikus futóversenyes hangulat fogadott, amitől én oly nagyon irtózom... Ráadásul itt ugye németek voltak, akik meg aztán kétszeresen komolyan veszik az ilyen dolgokat (értsd sportos felszerelés, bemelegítés, kaja, pia stb...)
Futottunk közösen a többiekkel egy kis kört bemelegítésül, aztán már indították is a rajtunkat. Kiderült, hogy Adrian a csapat dolgot nem úgy gondolta, hogy együtt is kell futnunk, hanem majd csak az időnk számít bele a csapat teljesítményébe...Ennek ellenére Krisztof, aki tegnap a fiúk közül a legjobb időt futotta, végig velem haladt, 5 km-en keresztül. Utólag ezért kapott is egy fair play díjat, mert hogy támogatott engem:) Ettől függetlenül mondjuk én nem éreztem, hogy ez most nagy áldozat lenne tőle, hanem egyszerűen jó volt neki is a tempó, amit én mentem:) Maga az 5 km amúgy nem is volt olyan megerőltető, mint előzőleg gondoltam. Szerencsére az eső nem esett, az idő is kellemes volt, olyan 5 fok körül lehetett sztem. szal teljesen kényelmes.
Futás után hazamentünk, gyors fürdés, majd ebéd a vendégházban. Ebéd után kihirdették az eredményt a csapatok között. Kiderült, hogy mi az utolsó előtti helyen végeztünk, de nem búsultunk:)
Ebéd után visszamentünk a terembe, és beszélgettünk még az előző napi filmről, majd az ujgur srác mesélt a hazájáról. Drága szive nagyon lelkesen adta elő nekünk, hogy mi is van ott náluk, és hálásnak tűnt, hogy végre bemutathatja az ő vidékét:) Elég durva dolgokat mesélt, aminek az volt a központi témája, hogy a kínaiak gyakorlatilag ki akarják irtani őket. Ilyeneket mondott pl. hogy nem engedik, hogy sportoljanak, mert akkor erősebbek és ellenállóbbak lesznek a támadásokkal szemben. A rendőr a srác elmondása szerint simán megállíthat futót az utcán, hogy számon kérje tőle, hogy miért sportol. A másik durva dolog volt, amikor elmondta, hogy az ujgur népet elzárták a külvilágtól, zárolták az internet és telefon használatot is. Neki is Adrian segített (elvitte őt különböző irodákba, akik intézkedni tudtak), hogy valahogy kapcsolatba tudjon lépni a családjával.
Ami még érdekes volt, hogy megismerhettünk egy ősi ujgur sportot. A dolog úgy néz ki, hogy egy ember a szakadék felett kifeszített kötélen, a kezében egy kb. 20 kg nehéz rúddal egyensúlyozva halad. Miután láttunk erről filmet, átmentünk az egyik tornaterembe, hogy a gyakorlatban is kipróbáljuk. Kifeszítettünk egy kötelet a terem két végébe (kb 30-40 cm-rel a föld felett), és azon lehetett ügyeskedni. Nagyon nem szimpatizáltam ezzel a feladattal, úgyhogy csak kívülről figyeltem az eseményeket inkább:) Ja, meg közben beszélgettem a tunéz sráccal, aki megkérdezte tőlem, hogy a kézilabda ennyire népszerű a magyar nők körében? Mert hogy ismer pár magyar lányt, és közülül egy csomó kézilabdázik. Állítólag pár éve Tunéziában egy válogatott magyar kézis lánnyal is megismerkedett, aki a barátjával nyaralt ott, de sajnos nem emlékezett már a nevére. Ez a srác egyébként nagyon ari volt:) Ő volt az, aki az egyik közös szemináriumi beszélgetés alkalmával megjegyezte, hogy már találkozott pár magyarral, és azt tapasztalta, hogy a magyarok büszkék a nyelvükre, hogy mennyire egyedi a földön:)
A tornatermi buli után átmentünk a Turm (torony - a SpoHO fő kolija) aljában lévő kocsmába, hogy egy Kölsch keretében zárjuk le a szemináriumot:)
Kocsmázás után a konyhában gyűltünk össze a többiekkel, hogy egy utolsó palacsintázást csapjunk:) Nagyon jól sikerült, a képek bizonyítják:)
Hétfőn reggel fél 8-kor (!!):)) keltem, ami nagyon furcsa volt így félév után:))) Muszáj volt viszont, mert ki kellett takarítanom a szobámat, és 10-kor jött Ariel ellenőrizni. Nem nagyon értettem egyébként ezt a srácot, mert eddig minden kolis takarításos dologra nagyon allergiás volt, meg nekem is mondta, hogy legyek alapos, mert a fejesek kényesek szoktak lenni, ehhez képest, mikor jött a szobámba, mondtam neki, hogy még a padlót fel kell mosnom, közölte, hogy "nyuugi, semmi gond, ne parázz". Na mindegy...:) Jaj, azt majd elfelejtettem, hogy mikor a Lilis plakátot szedtem le a falról, kb. elindult vele az egész vakolat is... Gyorsan óvatosabb üzemmódba váltottam, de így is lejött két pici helyen a vakolat... Mit volt mit tenni: ragasztóval (az a fehér, amivel minden felületre lehet ragasztani), szépen visszatömködtem, és reménykedtem, hogy Ariel ne vegye észre, mert nagyon csúnya volt:))
Szerencsére Ariel bejött, körülnézett, és mondta, hogy minden nagyon szuper, szal odaadta a papíromat, amivel mehettem az irodába, hogy visszakapjam a pénzem. Megkértem Arielt, hogy a cuccaim had'maradjanak még délutánig a szobában, mert majd csak fél 4-kor indulok a reptérre. Mondta, hogy semmi gond, csak majd a kulcsot csúsztassam be neki egy borítékban az ajtaja alá.
Ezután felmentem a főépületben az irodába, s odaadtam a nőcinek a papírt, hogy kiköltöztem, a szobámban minden rendben van. Erre kaptam tőle egy másik papírt, amivel le kellett mennem a negyedikre, ahol meg visszakaptam a pénzt, nevezetesen 200 € kauciót és 346 €-t, ami a feleslegesen befizetett bérleti díj (febr 10- márc 31.) volt, szóval nagyon örültem magamnak:))
Miután ilyen "gazdag" voltam, elmentünk Misivel még a Weiden Zentrumba, mert vissza akartam vinni még az ásványvizes palackokat, meg venni pár csokit az otthoniaknak.
Ezután még fényképezgettem párat a SpoHo területén, meg Misivel elmentünk még egy utolsó menzázásra, majd átmentem a Wohnheim A-ba, hogy elköszönjek a többiektől... Sikerült is mindenkitől búcsút venni, kivéve Petyót, mert kiderült, hogy bement a szlovák haverjaival, akik meglátogatták őt, a városba...Úgy beszéltük meg vele, hogy még találkozunk, mielőtt tényleg megyek (persze az előző esti búcsú palacsintázáson ott volt, meg még hétfőn is találkoztunk), de aztán nem jött össze. Hát ez van:) Végülis ő meg Julis van hozzám a legközelebb az Erasmus bandából, meg ha a történelmi dolgokat nézzük, akkor tulajdonképpen egy országban vagyunk :P, úgyhogy lehetnem is volt szükség nagy búcsúzkodásokra:)
Miután mindenkitől elköszöntem, visszamentem a koliba, ahol egy nagy meglepetés várt:) Már egész nap furcsálltam, hogy mindenki Ryot kereste, holott ennyien azért nem szoktak átjönni:) Ráadásul egyszer, mikor ott tolongott Sam, Gaspar meg talán Petyó is a szobájánál, és én is oda akartam menni, Misi mondta, hogy ne menjek, mert az olyan "fiús dolog". Sejtettem, hogy valamire készülnek a srácok, de nagyon meghatódtam, és nagyon jólesett, amit végül kaptam:) Ryo kitalálta, hogy vesz egy labdát, amit a lehető legtöbb emberrel aláirat:) Szóval ezért jött mindenki aznap Ryo-hoz, hogy aláírja nekem a labdát:) Nagyon jólesett a srácoktól:)) Mint ahogy az is, amikor már tényleg útra készen voltam, és Sam, Tom, Misi, Maurice meg Ryo közrefogtak, beszorítottak maguk közé, és pogózva "megünnepeltek":) Elköszöntem mindenkitől, majd kimentünk Maurice kocsijához, hogy kivigyen a reptérre. Kötöttünk ugyanis egy üzletet, mert kellett neki a diákom. A karnevál miatt jön hozzá pár vendég, akiknek jól jött a tömegközlekedés miatt a diák. Maurice elkérte tőlem a diákomat, de mondtam neki, hogy a reptérre vezető úton nekem még szükségem lenne rá. Erre ő felajánlotta, hogy akkor kivisz kocsival, én meg odaadom neki a diákot:) Remek üzlet!!!:) Főleg, hogy megint egy rakat cuccom volt: kistáska, adidas táska, bőrönd, laptop táska, és egy kis szatyor, mert az ajándék labdám már sehogy se fért bele a bőröndbe, és nem is akartam nagyon nyomorgatni, plusz a papucsomnak se volt már helye:)
Beültünk a kocsiba, s elindultunk a reptér fele. Nem sokkal indulás után egy lámpás kereszteződésnél sehogy se tudtunk tovább jutni, már egy csomó ideje álltunk ott, de nem váltott a lámpa zöldre. Maurice spanyolból van, szal nem tököl sokáig, gyorsan jobbra kanyarodtunk, és egy másik útvonalon mentünk a reptérre. Maurice meg is jegyezte: "keine Panik auf der Titanic", amin én jót röhögtem:)))
Ahogy haladtunk a reptér felé, The Killers-t hallgattunk, és milyen az élet, egyszer csak pont ugyanaz a zene szólalt meg tőlük, amit még a szeptemberi "búcsú" videó alá is beraktam:))
Maurice aztán a reptéren kirakott, én bementem, becsekkolás (27 kg-os bőrönd, szal még jó, hogy ráfizettem online a +10 kg-ra jogosíto 20 €-t:)), majd nagyon pontos indulás és érkezés, Ferihegy 1, anyu, apu, Lili, hó és hideg:) Utóbbiról csak annyit, hogy tényleg furcsa volt ez a hideg na meg a hó a kölni, inkább késő tavaszi, mint zord januári időre hasonlító időjárás után:)
A záró gondolatok a következő bejegyzésben lesznek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése