Ryo, avagy a japán srác

Ez most egy rövid bejegyzés lesz, és inkább Robi amszterdami beszámolójára koncentráljatok, de ezt most muszáj leírnom...:))

Eddig semmi gond nem adódott abból, hogy fiúk-lányok közösen használják a fürdőt/wc-t... Ehhez képest, ma reggel éppen a csalánozók állapotában (by Kőhalmi) támolyogtam kifelé a wc-re, erre ahogy benyitok, kit látnak szemeim? Ryo, a japán srác éppen folyó ügyeit intézi, de nyitott ajtónál... Csalánozók állapotából máris sikerült az evolúció csúcsára érnem, olyannyira felébredtem... Jó, nem láttam semmit igazából a hátán kívül, de akkor is...:D Természetesen rögtön becsuktam az ajtót, és visszavonultam a szobámba, s vártam, hogy Ryo végezzen...

Azt gondoltam, hogy ennyivel megússzuk a napot, de úgy látszik, valahogy most lett a fiúknak elege abból, hogy 3 lány miatt a folyosón takargassák előlünk azt, amivel mi, Dominika, a német lány meg én nem igazán rendelkezünk. Történt ugyanis, hogy kiléptem a szobámból, nézek balra, erre Ryo éppen akkor rakja össze maga előtt a törölközőjét, mert éppen fürdeni készült... Nem láttam semmit, mert még időben sikerült összekötnie a törölközőt maga előtt, de azért ez egy napon belül kezdett sok lenni... Holott még nem volt vége a történéseknek.

Ryo harmadik felvonása a következőképpen zajlott: Dominikával épp az ajtóm előtt beszélgettünk, erre kitámolygott a fürdőszobából (ami éppen az én ajtóm előtt van)egy merő fehér kulimásszal a fején. Gondolom a "szokásos" teljes (értsd: homlok, orr minden) arcborotváláshoz készülődött, amin már meg se lepődök, de azt a részt kihagyhattuk volna, hogy mint egy zombi a frászt hozza ránk...

A mai napot Ryoval nyitottam, és vele is zártam... Kb. 10 perce (úgy 3/4 12kor) bekopogott ugyanis hozzám (fogkefével a szájában, miközben habzott, mert mosta a fogait), hogy akkor most neki mit is kell csinálnia a piros csekkekkel (azon adjuk le a nemzetközi irodán, hogy milyen tárgyakat teljesítettünk), és hogyan is kell kitölteni a transcriptet, amin meg tételesen felsoroljuk a tárgyainkat.

Na most Ryo az, aki se angolul, se németül egy mukkot se... Na jó, most így pár hónap után azért valamennyire lehet vele kommunikálni, de iszonyat nehéz, főleg, ha az embernek éppen fogkrémhabbal van tele a szája, és úgy kér meg, hogy magyarázzam el neki azt a folyamatot, ami kb. a legfontosabb és egyben a legbonyolultabb dolog itt most a félév végi adminisztrációban... Hát mondom ez kééész:D:D

Lelkiismeretem tiszta, én elmagyaráztam neki, hogy mennyit értett meg belőle, azt nem tudom:D

Na jóéjt:)

Pusz