Rég jelentkeztem:)

Feltalálók:)



Így néz ki most a terem egyik fala:)



Már a felragasztott plakátok; jobb oldalt a tanár bácsi:)




Sport Magyarországon:)






Ők az ételekre mentek rá:) (A képeket amúgy én adtam minden csoportnak, hogy nagyjából egy téma körül mozogjanak.)



Badacsony meg Skanzen. Ez egy ilyen vegyes lett, de nem gond:)



"Ilyen szép Magyarország"



Citadella, meg az infók róla, amit én írtam még a játékban a lap hátuljára



Széchenyi fürdő meg az infók róla



Lánchíz plusz infók



augusztus 20.






A magyar kultúra: Kodály Zoltán, népviselet, csárdás, Szent István, Rúzsa Magdi



"Magyarország- Utazzon Budapestre vagy más szép helyekre!"



"Mogyoród - Szórakozás az egész családnak"




"Balaton - Egy oázis a pihenés számára":)



"Gellért - fürdő - nagymama és nagypapa is jöhet":)
,


"Hévíz - egy szép hely a pihenés számára"



"Utazzon Siófokra!'



"Itt van Magyarország fővárosa"



Utoljára múlt szerdán jelentkeztem, úgyhogy lássuk, mi történ azóta:)

Csütörtökön reggel aqua fitness volt a mozgás a vízben órán, ami az eddigi órákhoz képest a legjobb volt:) Szólt a zene, mozogtunk, jó volt a hangulat:) Mondjuk utóbbival sose szokott gond lenni, mert van pár srác, aki mindig gondoskodik róla, hogy ne unatkozzunk, meg egyébként is, ha megnézem a többi órák összetételét, akkor itt a legszimpibb a banda:)

Óra után mentem pr, sponsoring és reklám órára, aztán délután ellátogattam a jó kis lidl-be, hogy beszerezzem az én hozzájárulásomat az esti palacsintázáshoz:) A Lidl-ben össze is találkoztam a cseh Dáviddal, úgyhogy hazafelé már nem kellett egyedül jönnöm:)

Este nekiálltunk palacsintát sütni: Misi adta a tejet, Dominika a tojást, én meg a lisztet meg a cukrot:) A töltelékhez meg mindenki hozott, amit talált:) Mivel marha lassan sültek a palacsinták ezen a villanytűzhelyen, naná, hogy még akkor is sütöttem, amikor már elkezdődött a meccs. No para, felhoztam a laptopot a konyhában, és ott néztük a meccset. Közben amúgy Julis is átjött, hogy megnézze mi az állás. Kb. a 22. percig tudtuk nézni, aztán megszakadt... Próbálkoztunk Maurice-nál, hogy hátha közvetíti vmelyik német adó, de nem jártunk sikerrel. Krisztof mondta egyébként, hogy a ZDF-en úgy közvetítik a párhuzamosan zajló meccseket, hogy 5 perc ebből, 5 perc abból... Marha idegesítő lehet így nézni, de még mindig jobb, mint a semmi:) Nekünk most utóbbi maradt a cseh meccsnél, illetve az, hogy drága Matyi msnen közvetítette a dolgokat, és egy idő után úgy éreztem, talán jobb is, hogy nem nézzük a meccset...

Jól bepalacsintáztunk, vittem bolgár barátunknak is, aki nagyon örült neki:) Szegény egyre nehezebben viseli az egész napos fekvéseket...

Palacsintázás után átmentem Julissal az "A" koliba, ahol naná, hogy a cseh David fogadott a konyhában...:)) Jó érzés volt a vesztes meccs után...:)

Pénteken délre a nemzetközi iroda egy kis eligazítást szervezett nekünk, hogy megtudjuk, mit hogy kell csinálni, hogy megkapjuk a félév végén az igazolást, hogy pontosan mit tanultunk, milyen jegyet kaptunk, hány kredit stb...

Eligazítás után elmentünk kajálni, aztán meg belevetettem magam a házi dolgozatok rejtelmeibe:) Cognition in sports games órára angolul kellett írnom egy 5 oldalas házi dogát, pr, sponsoring und werbung in sport órára meg 15 oldalt, de németül. Este még volt egy kis scrabble party, aztán szunya:)

Szombaton továbbra is házi dolgozatok voltak a porondon, este viszont party:) Megérkezett Misi öccse is, úgyhogy Dominika, Sam, Misi, Kitti, Krisztof, Miki (Misi öccse) meg én, össze is ültünk a konyhában:) Eredetileg úgy indult a buli, hogy Gustavot búcsúztatjuk, mert kedden megy haza, de végül a spanyolok, mediterránok inkább másik helyre mentek bulizni, mint mi, szal szétváltunk:) Bejött a szokásos dolog, hogy a mediterránok kicsit különcködnek:) Nincs ezzel gond, megvan a maguk bandája, ez van:)

Mi egy nagyon jó kis helyen buliztunk egyébként, ott, ahol még karácsony előtt voltunk egyszer. Pub, aljában disco, jó zene, szal minden adva volt, úgyhogy jól éreztük nagyon magunkat:)

Vasárnap sok minden érdekes nem történt, házi dogák stb...:) Ja, egy dolog ari volt:) Családdal beszéltem éppen skype-on, amikor kopogtak. Mondom a szokásos jelszót: "gyere - come in - ja":), mire kinyílik az ajtó, de embert nem látok mögötte, csak kis idővel később:) Bolgár barátom állt ott, s mivel a mankójával nyitotta ki az ajtót, ezért látszott úgy, mintha nem állna ott senki:) Megkért, hogy megsütném-e a pizzáját, mert hogy ugye ő bajosan tud felmenni a konyhába...:) Naná, hogy megsütöttem:) A bolgár haverjai mindig jönnek, és ezeket a dolgokat el szokták neki intézni, de most úgy tűnik, nem jöttek... Hogy pontosabban fogalmazzak: csak úgy tűnt, hogy nem jönnek:) Este 10 körül ugyanis megérkeztek, és volt dajdaj..:D Kissé hangosan mulatoztak, pontosabban szerintem meccset nézhettek, de túltettem magam rajta, nem zavart a dolog, hiszen szegény srác egész nap egyedül feküdt a szobájában, végre ott voltak a haverjai, hogy szórakoztassák:) Csak arra voltam kíváncsi, hogy mikor jön át Ariel, hogy lecsitítsa őket, vagy fentről az orosz... Olyan 1 óra lehetett, amikor még mindig ment a dajdaj, s egyszer valaki iszonyat hangerővel kopogott náluk...na akkor jött meg a sztálin:D Csendre intette őket,de sokat nem ért a dolog, mert ugyanúgy folytatták:) 2 körül lefeküdtem aludni, de még akkor is tartott a mulatozás:) Problémát nem okoztak, mert ugyanúgy el tudtam aludni:) Másnap aztán aranyos volt Gava, mert átjött, hogy elnézést kérjen, hogy ilyen hangosak voltak...:) Mondtam, hogy no para:)

Hétfőn mentem órákra, meg megint házi dogák, és kedden is hasonló volt a program:)

Kedden reggel hazament Gustavo:( Fura dolog, mert eddig még senkit nem ismertem másik kontinensről, és fura az érzés, hogy mi lehet, tényleg nem látjuk egymást többé.

Ma (szerdán) voltam utoljára a suliban:) Eredetileg tánc meg "utazási iroda" volt betervezve, de a táncot végül el kellett hagyni, mert variáltak vmit. az órarenden, és így kevesebb időnk volt. Megmondom őszintén nem is bántam, mert fel voltam rá készülve, hogy majd csak ökörködnek tánc helyett, meg majd leszólják, szal ez nekem nem hiányzott:) Úgyhogy rögtön azzal kezdtünk, hogy elmagyaráztam nekik, hogy csoportokban fognak dolgozni, és a feladat az lesz, hogy plakátokat gyártsanak, amivel meg tudnák győzni a többi német diákot, hogy Magyarországra utazzanak. Nem gondoltam volna, hogy a dolog ilyen jól sül el:) Nagyon jó kis plakátok születtek:) Petinek és a Rudasnak ezúton is köszönöm a színes nyomtatást:P A képeken meg a videókon láthatjátok:) A képeket fogalmam sincs, hogy miért ilyen ferdén tette fel...a mappában megfordítottam őket.

Ja, hazafelé a tanár bácsinak azért elmagyaráztam az S-bahnon Trianont:) Törit tanít az ember... ennek ellenére nem sok fogalma volt róla.

Ma délután volt még kézilabda, ahol ma egy tornát szerveztünk magunknak, szóval jó sokat tudtunk játszani:)

Este befejeztem mindkét házi dogámat, úgyhogy ezzel a kötelezettségek letudva:) Sam-et megkértem, hogy az angolt javítsa ki. Megdicsért, hogy őszintén mondja, hogy jobban írok, mint pár barátja angolul:) Azért ez túlzás, főleg, hogy mostanában, ha angolul kell beszélni, szinte csődöt mond az agyam, és csak németül jönnek a szavak, de jól esett:)

Holnap jön Robi!!!:))

Matyi! Szurkolok holnap eu-n!!:))

Pusszantás

Spanyol meccs spanyolokkal spanyol győzelemmel: szóismétlés??:))

Nem is kezdődhetne jobban egy nap, mint amikor egy szlovák azzal üdvözöl: "Ungarn, guuut!!:))". Beléptem ugyanis a tanterembe, és Petyó ezzel fogadott, persze a tegnapi meccsre célozva:))

Óra után vettem két szendvicset a büfében, hogy ne éhezzek, míg végzek a suliban a gyerekekkel (megjegyzem, erre a szendvicsre rá fogok állni, mert nagyon finom:), aztán felmentem a nemzetközi irodára, hogy felszedjem Steffit, aki szervezője ennek az Europa macht Schule programmnak, és eljött ma velem az iskolába, hogy képeket csináljon.

Mikor beléptünk az osztályterembe, kiderült, hogy a gyerekek már ott voltak, mert történt egy kis változás, és előrehozták a 7. órát. Igazából nem bántam, mert így nem kellett a 6. és 7. óra között egy órát várni, mert ennyi ideig tart náluk az ebédszünet.

A gyerekek ma egy fokkal jobban viselkedtek, de azért az általam várt szinttől még messze elmaradtak... Már az elején az gondot okozott, hogy 6 csoportot létrehozzunk... Összességében azért sikeresnek mondható a dolog, mert mindkét játékot megcsináltuk, amit elterveztem. Először jött a feltalálós játék. A várttól ellentétben egész jól felfogták, hogy miről szól a dolog, és figyelték a videót, és utána ki tudták találni azt is, hogy ki mit talált fel. Ezután jött a páros játék, amikor van egy nevezetesség és hozzá a város. Mindenki kapott egy képet, rajta egy nevezetesség vagy város (pl. Szeged - Dóm). Aztán szépen sorba mentünk, és minden pár elmondta, hogy mi van a kezükben, majd kapott minden pár egy Magyarország térképet, és azon kellett megmutatniuk, hogy hol van a városuk. A játék egész jól működött, de persze némi kilengések itt is akadtak... Miután megismerkedtek a gyerekek a különböző városokkal és a nevezetességekkel, utána jött az igazi játék, ami végül annyira nem jól sült el, mert pár gyerek kivételével a többi nem bírta felfogni , hogy miről is van szó... A játék lényege az, hogy a már átbeszélt párokat kivetítettem, a gyerekek körben ülnek, mindenki előtt egy kép. Kör közepén állok, azt mondom, hogy pl. Tokaji bor - Tokaj, Hungaroring - Mogyoród, majd tapsolok, s akik előtt ez a kép van, azoknak tapsra egy másik széket kell találniuk, ahol ülhetnek, és közben nekem is találni kell egy helyet. Egyértelmű, hogy valakinek nem lesz helye, az marad a kör közepén, és ő mondja a következő két párt.

A dolog egész jó lett volna, de valahogy nem sikerült felfogniuk, hogy ez egy játék, és azzal voltak elfoglalva, hogy a képeket cserélgessék egymás előtt... Nagyjából azért ok volt a dolog:) Össz-vissz ezt a két játékot sikerült belesüríteni másfél órába, de a múlt hét után többet nem is terveztem:) A dal tanulásról végleg lemondtam, jövő héten még lesz az utazási iroda játék (csoportokban plakátokat csinálni Magyarországról, hogy meggyőzzék a többi német diákot, hogy ellátogassanak hozzánk), aztán vége a dolognak.

Steffi szeretne majd írni cikket erről a programról a SpoHo újságjában, s kérdezett pár dolgot tőlem, köztük, hogy szerintem mivel lehetne javítani ezen a projekten. Először azt válaszoltam, hogy szerintem rendben van ez a szervezés meg minden, talán ami jobb lenne, ha a tanárokkal való első találkozást (ötletelés, mit kéne csinálni az órákon) a bonni képzés utánra tennék.

Mikor viszont jöttem hazafelé már egyedül a villamoson, megfogalmazódott bennem az is, hogy jobban le kéne ellenőrizni, hogy milyen iskolák/osztályok jelentkeznek erre a programra... Misi gimibe ment, ahol ezt az egész programot úgy oldják meg, hogy a gyerekeknek van egy szabadon választható órájuk "Európa" címszó alatt, és ennek a keretében hívták meg a Misit, hogy tartson órákat Magyarországról. Ennek több értelmét látom, mint hogy egy ilyen szedett-vetett osztály meghív, de igazából nem tudják értékelni, és hasznosítani se azt, amit hallanak, mert marhára nem érdekli őket. Illetve az nem is jó szó, hogy nem érdekli őket, mert az elején tényleg sok kérdésük volt, és őszintén érdeklődtek, de ez olyan 10 percig tartott kb:) No mindegy:) Igazából majd ezeknél a plakátoknál leszek kíváncsi, hogy mennyi maradt meg a fejükben Magyarországról:)

Mikor suliból visszajöttem, gyorsan ebédeltem (4 órakor:)), aztán mentem Julissal kézire. Ma tök jó volt, mert "vizsgáztunk". Három lövésből (bal2, irányító, jobb2) kellett legalább kettő felsőt lőni. Julissal mi is megcsináltuk a feladatot, de mivel nekem jegyet nem kell kapni, az enyém igazából nem számított. Lövések után jött a játék, kétszer 20 perc, ami ma nagyon jó volt:) Igazi jó iramú, pörgős kézilabda:) Ami egyébként nagyon jólesett, az az volt, amikor a csapatunkból az egyik német srác (két csapatot még félév elején szétosztottunk, és az egész szemeszter során ugyanazokkal az emberekkel játszottunk együtt), éppen a posztokat osztotta ki, hogy ki hova menjen, és amikor rám került a sor, mondta, hogy én jó vagyok irányítóba, szal menjek oda:) Tök jólesett, főleg azért, mert Julissal minket nem nagyon vettek eddig észre (Julis amúgy a másik csapatban van), ma viszont kezdődött az egész ezzel a "bókkal" (a srác egyébként rendesen tud kézilabdázni), majd védekezésben is nevemen szólítottak, ha átadták a beállóst, vagy ilyesmi:)

Kézi után hazajöttem, s már a folyosón összetalálkoztam Sergioval meg Marinaval, akik messziről harsogták a "Viva Espana" dolgot...:) Mondtam nekik, hogy várják ki a végét, egyébként meg szívesen látom őket a szobámban a meccsnézésre:)

Miközben tettem-vettem, rájöttem, hogy valószínűleg a cseh-francia meccset is közvetítik a sport1-en, úgyhogy elkezdtem nézni. 20 mp-el a vége előtt, amikor 21-20-ra vezettek a franciák, és a csehek támadtak, hát nem lefagyott az egész... Onnantól kezdve nem bírtam visszahozni a sport 1 oldalát... Közben már Julis meg Sergio is megérkezett, de mondtam nekik, hogy egyszerűen nem működik az oldal. Az első félidő abból állt, hogy Matyi msnen közvetítette az eseményeket (nekem közben egyre inkább kezdett elmenni a kedvem a meccsnézéstől...:P), és próbáltunk találni egy oldalt, ahol tudjuk nézni... Drága Matyi végül talált egy linket, amin tudtuk nézni a meccset, de az enyémen elég szakadozva ment, viszont Ruben gépén (aki csak a gépet adta be, de ment focizni) viszont szinte tökéletes volt a minőség. Egy baj volt csak, hogy ilyen kicsi ablakon ment az egész... Mindegy, gondoltuk jó lesz ez így is, s leheveredtünk hárman az ágyra, mire megláttam a " full screen" feliratot, rányomtam, és lőőn nagyképernyős meccsnézés:)) Julis felnevetett: "Micsoda luxus, szinte plazmatv!!":)))

Idővel aztán bejött Ruben (spanyol) is, meg Misi is, s közösen néztük, de sajna a végén a spanyolok örülhettek.

Este 10 körül éreztem, hogy éhes vagyok, de áh, mondom nem eszek én már ilyen későn. Közben viszont hallottam fentről a székhúzogatásokat, szal biztos voltam benne, hogy tele a konyha, és a spanyolok esznek. Gondoltam, ha ők tudnak így élni, hogy 11-nél előbb sose vacsoráznak (és akkor is meleg kaját), akkor egyszer én is kipróbálhatom:) Fel is mentem a konyhába a kis tortellinimmel, és vártam, hogy felforrjon a vizem... Na ha azon a főzőlapon hagyom, akkor még most is várhatnám, míg a vágyott 100 fokot eléri, ugyanis kiderült, hogy az a lap nem működik... Mindegy, áttettem a másikra, s ott már vígan főtt a tésztám:) Közben kb. könnyesre röhögtem magam, mert Misi meg az ausztrálok a pénteki business strategy órájukra készültek, de a drága Maurice (spanyol, aki furcsán beszél) is ott volt, és épp egy német sráccal javíttatta ki vmelyik. német fogalmazását. Önmagában ezzel nem lett volna gond, de arany szíve Maurice iszonyat hangosan beszél mindig, szal Misiék nem hallották egymás szavát, ezáltal röhögtek, és persze én se maradtam ki a dologból, a német srác meg nem győzte magát türtőztetni, hogy ő ne röhögje el magát, miközben drága spanyol barátunkat próbálja megérteni, hogy mit is szeretne mondani...:)))

Este még aztán belefért egy scrabble party (angolul), ahol megint sikerült úgy összehozni, hogy az angol anyanyelvű ausztrál John kerüljön az utolsó helyre...:)) Miközben játszottunk, gondosan ügyeltünk arra, hogy ne legyünk hangosak, mert már bőven elmúlt 11 óra, s bár Ariel (a főnök ugye:) még nem jött vissza, de helyette egy orosz csávó a főnök, aki minden kis neszre iszonyat ideges tud lenni. Sam egyszer a saját szobájában nézte a Jóbarátokat, és képes volt hozzá bekopogni, mert , hogy zeng tőle az egész folyosó (zárt ajtónál...:)). Sam azóta csak Sztálinnak hívja:)))

Áginak:Nagyon nagyon boldog névnapot kívánok, és persze jó bulizást holnapra;)!!!:)

Pusszantás

Szép volt fiúk!:)

Ma délelőtt a jó kis Lidl-ben kezdtem, aztán hazajöttem, és egy örömteli e-mail várt, miszerint a szobabérléssel foglalkozó iroda itt a SpoHo-n talált egy lányt, akit egyébként is be kellene költöztetni februárban egy Wohnheimba, úgyhogy visszakapom majd a február-márciusra feleslegesen befizetett pénzt, meg majd a kauciót is!:))) Szuuper!!:)

Jogi alapismeretek óra után hazajöttem, tettem-vettem, majd 5-kor jött a Kognition in sport games óra. Ezen az órán általában aludni szoktunk, de ma hihetetlen vicces volt, mert a 3 ausztrál tartott kiselőadást angolul...:)) Sam kezdte, aki a krikettről beszélt, mondanom se kell, hogy senkinek semmi fogalma nem volt róla, hogy miről is beszél:))

Már az óra előtt mondták Sam-ék, hogy nagyon bonyolult volt nekik a szöveg (pedig angolul volt), amiből előadást kellett tartaniuk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire:)) John pl. gyakorlatilag felolvasta a fóliáit...:D A csúcs viszont Tom-nál volt, aki kb. 20 sornyi szöveget rakott egy diára, és fel is olvasta. Naná, hogy senki nem értett belőle semmit, de a vicces az volt, amikor ő maga vágott olyan fejet, hogy fogalma sincs, hogy mit olvas... Én ekkor már alig bírtam visszafojtani a röhögést (naná, hogy könnyeztem, s minden bajom volt), de a dolgot fokozta, amikor Tom talált egy szót a szövegében, ami egy ilyen külön szakszó volt, és kérdezte a tanárt, hogy ezt hogy kéne elmagyarázni, mert hogy ezt biztos senki se érti. Én meg erre Misinek: "Most ez komolyan azt gondolja, hogy ez az egyetlen szó, amit nem értünk??":)) Közben Eduardo mögöttünk olyan 3-4 percenként tüsszentett egyet, ami szintén gondoskodott arról, hogy egyre nehezebben bírjam ki röhögés nélkül. Hiszen képzeljetek el egy pici szeminárium termet, ahol már a harmadik kiselőadást hallgatjuk német diákokkal együtt, és senki nem ért semmit, de az ausztrálok csak mondják mondják, s közben meg hátul a brazil 3-4percenként tüsszent egyet...

Mindez egyébként nem volt elég...Az egyik német srác olyan sapkában ült az első sorban (igen, sapkában ülnek, nagyon idegesítő, és bunkó), aminek a tetején egy ilyen kis hurok volt. A mögötte lévő német srác vicces kedvében volt, és beledugott ebbe a hurokba egy ceruzát, és leemelte a srác fejéről a sapkát (közben az ausztrálok csak nyomták a süket dumát...). A megviccelt német srácot úgy képzeljétek el, hogy hatalmas srác, ilyen tipikus balta német Kahn fejjel... Na most ez a srác nem gondolta olyan viccesnek a dolgot, és felállt, és elindult hátrafele a sráchoz... Misi mellett haladt el, aki nem győzött hogy elállni az útjából... (Közben az ausztrálok csak nyomták a dumát.) Mindenki csak nézett, hogy most a csávó tuti leüti a másikat, mert látszott a fején, hogy nem szokott viccelni... Végül bunyó nem lett, hanem szépen halkan elbeszélgetett a sráccal, de én ekkor már tényleg alig bírtam türtőztetni magam, hogy ki ne törjön belőlem a hatalmas röhögés... Szerencsére már csak pár perc volt hátra az órából, úgyhogy végül megúsztam baj nélkül...:)))

Óra után elmentem futni, aztán kondiztunk Julissal, de most csak egy gyors erősítés fért bele, mert rohantam meccset nézni:)) Matyi!! Ezúton is köszönöm a linket, mert így én is a sport1-et nézhettem, és hallgathattam Borsos Attila kommentárját, aminél nincs is jobb, és nélküle nem is lenne teljes nekem egy férfi eb:))

Az elején amúgy még egyedül néztem a meccset, de aztán átjött Julis, pontosabban bemászott, mert kivételes módon be volt zárva a koliajtó, szal kopogtatott az ablakomon:))) Vicces volt, hogy szlovákként, hogy szurkolt nekünk:))) Holnap remélem a spanyolok is csatlakoznak hozzánk:P:P

Pusszantás!:)

Sűrű, de nagyon jó nap:)

Krisztoftól kaptam: A hely, ahol 12-től 3-ig pihenhettünk:))



Krisztoftól kaptam: A kép beállítása alapvetően arra az ötletre épült, hogy a fiúk stírölik a csajokat:))


Ma olyan történt velem, ami már kb. 3-4 hónapja nem: 7-kor keltem:))) Fél 8-kor találkoztunk ugyanis Orsival meg Daviddal (cseh), hogy még az utolsó simításokat elvégezzük a kiselőadásunkkal kapcsolatban, amit az ukrán-lengyel 2012-es foci EB-ről tartottunk (németül). Mindezt persze a sportlétesítmények óra keretében csináltuk, és így utólag elmondhatom, hogy nem vallottunk szégyent:) A prezentáció nagy részét David állította össze, mert én meg a (szintén mai) sportmenedzsment órára csináltam a kiselőadást, amit ugyanúgy Daviddal tartottunk:)

Az persze elkeserítő volt, hogy a kiselőadásunk nagy része csak a tervekből állt, és abból, hogy még sehol sem tartanak az előkészületek terén az ukránok és a lengyelek. A németek részéről jött is a fikázás, de én igyekeztem védeni lengyel barátainkat meg ukrán szomszédunkat, hiszen lehet, hogy mi is ugyanitt tartanánk, ha megkaptuk volna ezt az EB-t... Orsi is a németekkel együtt nevetett, hogy milyen gáz, hogy ennyire le vannak maradva, de mondtam neki, hogy legalább mi ne fikázzuk őket, mert valahol olyan ez, mintha saját magunkat szólnánk le.

11-kor lett vége az órának, aztán átmentem Vikihez, a B koli Heimleiteréhez, hogy megérdeklődjem, hogy hogy is működik ez, ha valaki a bérlete maradék idejére talál embert, aki kivenné a szobáját, és ezáltal visszajöhetne egy kis pénz, amit még októberben bérleti díjként fizettem. Mondta, hogy ő úgy veszi észre, hogy nem nagyon akarják a németek most már, hogy így kiadjuk a szobánkat, de próbáljam meg, hátha mégis sikerül, hiszen csak jobb lenne azt a kb. 300 €-t inkább a zsebemben tudni...

Fel is mentem a megfelelő irodába, ahol megmondtam az ügyintéző néniek, hogy találtam egy srácot, aki kivenné a szobámat, de az volt vele a baj, hogy nem itt tanul a SpoHo-n, és most már nem nagyon akarják engedni, hogy idegennek adjuk ki a szobát. Abban maradtunk, hogy mivel a sráccal holnapra beszéltem meg, hogy felmegyünk elintézni az ügyet, menjünk majd vissza holnap az irodába, és egyeztetjük a dolgokat.

Nagy szerencsémre, mire visszaértem a szobámban, várt egy e-mail, amiben az ügyintéző néni írt, hogy időközben észrevette, hogy van egy lány, akit pont február 8-án kellene beköltöztetnie valamelyik koliba, szóval akkor ezzel a lánnyal is megoldhatnánk a dolgot. Egyelőre most itt tart a dolog:)

Fél 1 -kor mentem projektmenedzsmentre, ami összesen 10 percig tartott, és csak azt beszéltük meg a srácokkal, hogy mikor találkozzunk még a héten, hogy tegyünk egy kört a városban, hogy egyeztessük az általunk szervezett városismereti játék állomásait.

2-től aztán kezdődött a sportmenedzsment óra, ahol David-dal arról tartottunk előadást, hogy hogyan is kerülnek a sportműsorok a tv-be, és hogy lehet egy kevésbé látványos sportágat is emészthetővé tenni a tv-ben. Egy aranyos bácsika tartja amúgy ezt a szemináriumot, aki szinte az egyedüli a tanárok közül, aki figyelembe veszi, hogy mi külföldiek vagyunk, és még azt is eszében tartja, hogy melyik országból. Az óra alatt is bevont minket a beszélgetésbe, mert Davidot megkérdezte, hogy akkor meséljen, hogy miért van az, hogy olyan népszerű a cseh jégkorong. Engem meg arról kérdezett, hogy szerintem melyik a legnépszerűbb sportág Magyarországon. Én azt válaszoltam, hogy a foci lenne, de mivel alacsony a színvonal, kevesen mennek meccsre, úgyhogy én inkább a kézilabdát mondanám. Nem akartam belemenni, hogy kemény rangadók vannak kosárlabdában is, meg hogy mi vagyunk a legjobbak vízilabdában, mert ezzel a "legnépszerűbb sportág" dologgal eleve mindig az a bajom, hogy milyen szempontból tekintünk népszerűnek egy sportágat? Attól, hogy megtelnek a meccseken / versenyeken a lelátók (akkor talán a kosárlabda), vagy attól, hogy miről beszélnek a legtöbbet (akkor a foci) , vagy hogy melyikben vagyunk világszinten a legjobbak (akkor kajak-kenu meg vízilabda)? Szerintem ha ezt a három tényezőt összegyúrjuk, és megpróbálunk egy közös nevezőt létrehozni, akkor szerintem kimondható, hogy a kézilabda a legnépszerűbb, de kíváncsian várom az ellenvéleményeket:)

Óra után visszamentem a koliba, és elkezdtem hámozni magamnak egy almát, miközben rájöttem, hogy törött lábú Gava barátom is biztos örülne pár gerezdnek, szal szépen felvágtam szeletekre egy másik almát, meghámoztam, és átvittem neki:) Nagyon nagyon örült neki, úgyhogy ilyen akciókat máskor is véghezviszek majd:)

Délután 5-kor még volt egy sportjog órám, amin két kiselőadás volt, de a második tetszett igazán, mert a témája a mozgáskorlátozott sportolók "rendes" olimpián való részvétele volt.

Fél 7-kor találkoznom kellett volna egy lánnyal, akivel jövő héten Pr, szponzorálás és reklám a sportban órán tartunk kiselőadást, de a leányzó szerintem elfelejtette, hogy megbeszéltük a találkozót, mert nem jött el:)

Hazamentem, aztán gyors futás majd Julissal kondi:) Elhatároztuk, hogy amilyen gyakran csak lehet, menni fogunk, mert több értelme van, mint hétfőnként ücsörögni a kézilabdán, amikor 40-en vagyunk, és kb. 5 perceket tudunk játszani:)

Zárásként annyit, hogy a mai napnak 3 legjobb dobása a következők voltak:

1. Teljesen kitavaszodott, eltűnt a hó, sütött a nap, és csicseregtek a madarak:) Szóval ne aggódjatok, hamarosan elér Magyarországra is:)

2. Észrevettem, hogy a decemberi fényviszonyokkal ellentétben, az 5 órás sportjog órára még világosban mentem!!!:)

3. Kondi után mentem fürdeni, és hatalmas örömömre mit vettem észre?? Hipp-hopp eltelt 3 hónap, és megcsinálták a csapokat:)) Extra sok ideig folyott a víz!!! Gyakorlatilag azt hittem, hogy már el se fog állni:D

Pusszantás!

Kezdődik az EB: HAJRÁ MAGYAROK!!!:)))

London:)

Csajok (Dominika, Basa, Ada - lengyel) a National Gallery előtt




A hostelünk




A kuckóm:)

Ez a két figura hatalmas volt:)))

Mókus a St. James parkban:

Banda egy része a Buckingham Palota előtt

Teljes banda balról: Gustavo (Costa Rica), Ada (lengyel), Tom (ausztrál), Eduardo (brazil), Petyó, Gaspar (észt), én, Basa (lengyel), Krisztof (lengyel

Lovas rendőrök hátránya:)

Harrods

Picadilly Circus Eduardoval (brazil)

Dominika, Ada és a nagyon alacsony metró

London Eye a háttérben

Big Ben-nél. Petyó megjegyezte a metrón: "And wehere is the small ben?" Angolok annyira nem értékelték a viccet:))) Amúgy nagy francok voltunk, mert amint vmi. olyat akartunk mondani, amit nem akartunk, hogy az angolok értsék, rögtön németre váltottunk:))

"BigBen, Parlament....":)

Gustavoval a Westminster Apátságnál

Parlament előtt

Dominikával a Tower hídnál

Gustavoval a kelet-nyugat vonal alatt

Krisztoffal a londoni busz emeletén, legelöl:)

Csütörtökön 4 órakor találkoztunk a Wohnheimoknál, hogy elérjük a 16.42-es vonatot, amely az első állomása a Weeze reptérre vezető úthoz. Természetesen, mivel valakinek mindig vissza kellett szaladnia valamiért a szobájába, meg a Neumarkt-főpályaudvar között is dugó volt a villamoson, sikeresen lekéstük a vonatot. Nagy gond ebből nem volt, mert az eggyel későbbivel is tudtuk, hogy elérjük majd a repülőt, de jobb nem az utolsó lehetőséget kihasználni, mert a repülő nem vár... Végülis szerencsénk volt, és két vonatozás meg egy buszozás után meg is érkeztünk.

Gyors bejelentkezés után, 20.50-kor elindult a gép, és hihetetlen gyorsan meg is érkezett:)) Gyakorlatilag felszálltunk, és alig tartózkodtunk fent, már jött a landolás:)) Ennél csak az volt viccesebb, hogy az óraátállítás miatt 10 perc alatt érkeztünk meg Londonba:)

Még neten kinéztem, hogy a legolcsóbb reptéri transzfer az easybus nevű társaságnál van. Kijövetel után gyorsan oda is mentem, hogy megérdeklődjem, mikorra tudunk leghamarabb jegyet venni. Mondta a csaj, hogy 10 perc múlva megy a következő busz, amire felférünk, de az utánalévő majd csak 11-kor (szóval 2 óra múlva), mert amik előtte vannak, már nem férünk ennyien (10-en) fel. Pár embernek ekkor még nem volt fontja, mert ott akartak a reptéren váltani, de arra már nem volt idő, hogy ezzel szórakozzunk, szal gyorsan kifizettem mindenki helyett, s rohantunk a buszhoz.

Erre mikor már végre ott vagyunk a busznál, felötlött a kérdés: "Hol van Tom?!". Na igen...a mi ausztrál barátunk, aki képes volt egy szál pólóban eljönni, meg egy pulcsiban londoni kétnapos túrára, de legalább nem volt büdős... Petyó szórakozott is vele a leszállás után, hogy "Tom, fennt hagytad a dzsekidet a repülőn":D Ja, meg mikor még Kölnben vártunk a következő vonatra, Petyó kitalálta, hogy töltsük hasznosan az időt, álljunk ki, s kolduljunk:)) Erre megjegyezte, hogy Tom-nak kéne leginkább kiállna, mert ő eleve olyan hajléktalan módban nyomja...:))

Na szóval, ott tartottunk, hogy kb. 2 perc, és indul a buszunk, s ha nem szállunk fel rá, várhatunk még 2 órát a következőre, de hol van Tom? Már kerestük a reptéren, de sehol nem találtuk, Petyó mondta, hogy hagyjuk ott, 22 éves, "kissé" tud angolul, megoldja, és menjünk... (Ez a mondata majd később fontos lesz..) Mi viszont mondtuk, hogy azért ezt így mégse kéne, úgyhogy megbeszéltem a sofőrrel, hogy adjon nekünk még 5 percet, és addig megkeressük Tom-ot... De amúgy annyira tipikus, hogy ő tűnik el közülünk...

Gustavoval meg Eduval visszaszaladtunk, de addigra már pont szembejött velünk Tom... Lett egy jó kis kiabálás, hogy akkor most kinek a hibájából vesztettük el egymást. Közben, mire visszaértünk a buszhoz, a sofőrről kiderült, hogy lengyel:)) Ennek köszönhetően hamar "bulibuszt" csináltunk a járműből, mert a kérésünkre max-ra tolta a hangerőt:) Egy óra utazás után megérkeztünk Victoria station-re.

Az angolok nem hülyék, és kivédik a bliccelőket, szal nagy gondban voltunk, hogy hogy oldjuk meg a legolcsóbban a jegyvételt:) Odajött viszont hozzánk egy pasi, aki ilyen metró alkalmazottnak tűnt, és mondta, hogy neki pont van még 10 jegye, ami aznap 24 óráig még jó. Ezáltal megspóroltunk 2 fontot, mert az eredeti 4 fontos jegy helyett 2-ért kaptuk meg:) Egyébként az angolok nagyon aranyosak, akárhol megálltunk, s ránk volt írva, hogy fogalmunk nincs merre menjünk stb, odaléptek, és megkérdeztek: "segíthetek?"

Egy átszállás után meg is érkeztünk a mi állomásunkhoz, ahonnan közel volt a hostel, viszont nem gondoltuk, hogy ha sportolókhoz méltó módon a lépcsőt használjuk a lift helyett a metró aluljáróból, az 170 lépcsőnyi mászást jelent...:)) Amúgy ez a metróhálózatuk nem gyenge azért... Komplett "metróváros" van London alatt, és egy-egy átszállásnál aztán lehet gyalogolni az állomások között:) Van amúgy egy olyan vonal, ahol olyan alacsony a metrószerelvény, hogy komolyan le kell húznia az embernek a fejét:)

Ja, azt elfelejtettem, hogy még a buszról útközben felfedeztük, hogy milyen sok TESCO van, és gyorsan megbeszéltük, hogy ez angol találmány, mire megjegyeztem, hogy nálunk az egyik leggyengébb minőséggel rendelkezik. Ezen Petyó nagyon meglepődött, mert hogy Szlovákiában a TESCO az egyik legjobb, majd halkan hozzáfűzte viccesen, hogy hát egyébként is, Magyarországon mi nem rossz minőségű...Na én meg erre nem hagyhattam ki, hogy ne kérdezzem meg: "Amúgy mi a helyzet Pozsonyban?" (Kihangsúlyozva Pozsonyt:)) Erre csak annyit tudott mondani, hogy ő nem ismer ilyen várost, szal örömmel nyugtáztam, hogy ezt a csatát én nyertem:D

A metrózás után megtaláltuk a hostelünket, ahol persze a recepciónál két iraki srác dolgozott. Ez az egy dolog egyébként kiábrándító Londonban, hogy az ember az várná, hogy angol emberekkel találkozik, de úton útfélen csak a bevándorlók:S

Miután elintéztük végre a pénzügyeket, ( ki mennyive jön még a hostelhez, ki mennyivel jön nekem a reptréri transzfer miatt stb..), nagy nehezen meg is kaptuk a kulcsokat a szobánkhoz, ami igazán érdekes volt, főleg mikor észrevettük, hogy már ketten alszanak benne:))) 16 ágyas szobát foglaltam ugye eredetileg, mert úgy volt, hogy annyian is leszünk, csak aztán közbejöttek lemondások, tehát a 10en felüli ágyakat meg simán kiadták. Az ágyakat amúgy úgy képzeljétek el, hogy 3emeletes ágy, és minden ágynak egy ilyen kis fakkja van, amit egy függönnyel el tudsz választani a külvilágtól:)) Nagyon vicces volt, úgyhogy volt röhögés rendesen... Legjobban Petyó szenvedett, akiről meg is állapítottuk, hogy rosszabb, mint egy lány, olyan kényes, de ezt ő is elismerte:)) Nagy nehezen azért sikerült elaludni:)

A hostel árában reggeli is volt, ami aztán tényleg puritán angol stílusúnak bizonyult: toast kenyér, vaj, lekvár, tea:)) Mindegy, ahhoz jó volt, hogy ne kelljen a napot kajavásárlással kezdeni, meg legalább nem voltunk éhesek.

A bandával először a Nemzeti Galériához mentünk, aztán St. James park (mókusok és társaik:)), majd jött a Buckhingam Palota, ahol pechünkre ma pont nem volt őrségváltás:( Az időjárással egyébként egész nap szerencsénk volt, mert kb. 5 fok volt, szal teljesen kényelmes sétáláshoz, nem fáztunk, és az eső is csak reggel csepergett picit. Az igaz mondjuk, hogy a BigBen-nél, a Temze partján azért már felvettük a kesztyűt, mert valszeg a víz miat elég hideg volt.

Palotázás után elmentünk a Harrods-hoz, az 1834-ben épült áruházhoz. Bemenni nem tudtunk, mert vmi. kártyát kellett volna felmutatni vagy mi, szal csak kívülről szemléltük:)

Következő állomás a Picadilly Circus volt, majd a Big Ben, Parlament és Westminster Apátság, ahol sikerült felismernem, hogy hol forgathatták az Európai Vakáció híres "BigBen, parlament" jelenetét:)

Miután kicsodáltuk magunkat, találkoztunk Krisztof lengyel barátjával, aki itt él Londonban, majd közösen elindultunk, hogy találjunk vmi. helyet, ahol eszünk vmit, mivel már 3 óra körül járt az idő. Találtunk is egy ilyen pub szerű gyors éttermet, ahol normális áron tudtunk enni. Kaja után a Tower Bridge felé vettük az irányt, de már ekkor tervben volt, hogy kimegyünk az Arsenal stadionjához is, mert Petyó venni akart vmit. a fan shop-ban. Itt kezdődött el a feszültség... A lengyelek ugyanis ezerféle fotót csinálnak mindig, akárhol vagyunk... Tényleg elég idegesítő tud lenni... Petyó nem is rejtette véka alá az elégedetlenségét, és rendesen kiosztotta őket, hogy ugyan menjünk már, mert be fog zárni a bolt... Én igazából csak hallgattam a kiselőadását, hogy mennyire elege van a lengyelek állandó fotómániájából, és míg úgyis várni kellett rájuk, inkább csak csodáltam a Tower hidat, mert a nap folyamán nálam ez volt a csúcs:) Esti fényekben tényleg nem tudtam betelni vele, meg egyáltalán azzal a ténnyel, hogy élőben, Londonban láthatom:)

Miután a lengyelek végre végeztek a fotózással, elindultunk az stadionhoz, ahol kiderült, hogy a bolt már egy órája bezárt... Na, gondolhatjátok, hogy Petyó ezek után milyen ideges lett... Részben igazat is hagytam neki, mert át tudtam érezni a dolgot, részben viszont nem értettem. Ha neki ez olyan fontos volt, akkor miért nem mondta még előbb, hogy jó, akkor ő most odamegy, mert le fogja késni, találkozzunk később majd vhogy... Nem szokott ő olyan elveszett gyerek lenni, ha kell vmi. neki, akkor azt eléri... Egész nap azt hajtogatta, hogy miért nem megyünk inkább különválva, miért megyünk együtt mind a 10-en... Szóval ilyen "jó hangulatban" vágtunk neki az estének:)

Visszamentünk a Victoria állomáshoz, mert onnan ment majd éjjel a reptéri busz, és meg kellett venni még a jegyet rá. Találtunk is egy busz társaságot, és vettünk is náluk jegyet, szerencsére ugyanúgy 9 fontért (kb. 2600 Ft), mint amennyiért a másik társaság még csütörtökön bevitt minket a reptérről. (A reptér-London út egyébként 1 óra.)

Ekkor már 8 óra volt, úgyhogy megbeszéltük, hogy mivel páran különféle helyeket szeretnének még megnézni, az utolsó metró meg éjfélkor megy, most váljunk szét, és 12-kor találkozzunk újra majd itt a Victora állomáson, s majd akkor együtt ott találunk vmi. pub-ot, diszkót stb, ahol 4 órát eltölthetünk, míg jön a reptéri busz. Gaspar, Edu meg Petyó a Wambley stadionhoz akartak menni, a lengyelek csak vhol. ülni akartak, Gustavo, Tom meg én meg elmentünk Greenwichbe, hogy beálljunk a nyugat-keleti vonal alá:)

Greenwich nagyon szép városka, azon meg nagyon meglepődtünk, hogy ezt a nyugat-kelet vonalat egy az égen lévő zöld lézersugár jelzi:) Beálltunk alá, próbáltunk képeket csinálni, aztán elindultunk a Hard Rock Caffe felé, mert Gustavo mindenképp meg akarta még nézni. Közben kaptunk egy smst a lengyelektől, ami aztán mindenfajta további veszekedés oka lett...


Fél12-kor jött az sms a lengyelektől, hogy ők nem mennek vissza 12-kor a Victoria station-re, hanem rögtön egy diszkóba mennek, ahol Krisz lengyel barátja dolgozik, és ott lesznek 4-ig. Mivel 12ig mennek a metrók, és a diszkóhoz metróval kell menni, ezért nem mennek vissza a Victoria st-re, mert akkor már nem tudnának átmenni a diszkóhoz. Az sms úgy szólt, hogy ha mi is csatlakozunk, akkor találkozzunk az Angel állomásnál 12-kor, mert ott van a diszkó. Gustavoval meg Tom-mal megbeszéltük, hogy mi benne vagyunk, vissza is írtuk, hogy akkor 12-kor az Angel st-nél.

Mi abban a hitben írtuk ezt, hogy minden bizonnyal a harmadik csoportnak (Gaspar, Edu, Petyó) is írtak a lengyelek, hogy változott a terv,tehát, ha csatlakozni akarnak, akkor jöjjenek ők is az Angel st.hoz. Amikor azonban a lengyelekkel 12-kor az Angel st-nél találkoztunk, kiderült, hogy a harmadik bandának két sms-t is írtak, de nem érkezett választ... Ekkor Krisz felhívta őket, s kiderült, hogy ők semmifajta sms-t nem kaptak... Ekkor viszont már 12 volt, és így ők nem tudtak odajönni hozzánk, mert nem volt már metró, szal ott maradtak a Victoria st-nél...

Igazából nem értettem a lengyeleket, hogy ha ők változtatnak egy programot, akkor miért nem bizonyosodnak meg felőle, hogy biztosan mindenki értesült róla. Az önmagában, hogy nem válaszolnak egy sms-re, az nem elég... Miért nem hívták fel őket..? Ennek ellenére azt gondoltuk, hogy ha Petyó még tegnap olyan biztosan állította, hogy pl. Tom 22 éves, ha ilyen béna volt, hogy elvesztette a csoportot, hagyjuk ott a reptéren, majd megtalál minket (úgy, hogy senki nem tudta Tom telefonszámát), akkor ők hárman lesznek olyan ügyesek, és találnak vmi. kávézót, diszkót, akármit, ahol eltölthetik a maradék 4 órát.

Mi végül odamentünk ebbe a diszkóba, ami arra nagyon jó volt, hogy lerakhattuk a cuccunkat, meg ülhettünk, és meleg helyen voltunk 3ig:) Egyszer táncoltunk Gustavo-val, de bőven elég is volt, és inkább én is a kabátokon pihentem, meg talán el is aludtam néha:)

3 körül aztán érkezett egy sms Petyóéktól, hogy "legyünk olyan kedvesek, és menjünk vissza a Victoria st-hez, mert szeretnének most már kimenni a reptérre, mert eleget ácsorogtak a pályaudvaron, hideg van" de mivel 10-es foglalás volt a buszra, az azt igazoló papír meg Gustavo-nál volt, az nélkül nem tudnak buszra szállni. Ekkor már mi is készülődőben voltunk visszafelé, de ez az sms alapján biztosak voltunk benne, hogy amit majd a pályaudvaron kapunk tőlük, azt nem tesszük zsebre...

Miután kijöttünk a diszkóból, találtunk egy buszt (olyan igazi emeletes londonit:)), amivel vissza tudtunk menni a Victoria st-hoz. Kiderült, hogy Gaspar, Edu és Petyó ott töltötte a 4 órát a pályaudvaron, átfagytak, és minden bajuk volt... Petyó volt persze a leghangosabb, és jól kiosztotta a lengyeleket, meg vmilyen szinten minket is, hogy miért nem hívtuk fel időben őket, hogy változott a program, ha egyszer ők nem válaszoltak, hiszen ez azért gyanús lehetett. Mi Gustavoval mondtuk neki, hogy minket ne hibáztasson, hiszen mi honnan tudtuk volna, hogy ők nem kaptak smst, mi csak Dominikának válaszoltunk, s azt gondoltuk, hogy ők is ott lesznek majd 12kor a megváltoztatott helyszínen... Másik dolog, hogy bár metró nem járt, de a buszok igen, jegyünk meg volt rá, mert olyan jegyet vettünk, ami minden közlekedési eszközre, és éjjel is érvényes. Szóval felülhettek volna rá, és elmehettek volna olyan helyre, ahol találtak volna olyan helyet, ahol eltölthették volna a maradék 4 órát, ha a pályaudvar környékén nem volt... Főleg, ha tegnap még olyan biztos volt Petyó, hogy Tom 22 éves, megoldja majd egyedül... Ők is 22 évesek, szal ők is megoldhatták volna... Na most már igazából mindegy, de jó kis veszekedés lett belőle, amiből igyekeztem kivonni magam, de közben azért éreztem, hogy mi is hülyék voltunk, mert mi is felhívhattuk volna Petyóékat, hogy a terv változott, csak gondoltuk, ha a lengyelek változtatnak vmit, akkor gondoskodnak róla, hogy mindenki tudjon róla...

A repüléssel aztán már nem volt gond:) Vicces volt, mikor hulla fáradtan baktattunk hátrafelé a gépen, hogy leüljünk, aztán a stewardess csaj rámköszön: "jó reggelt". Hirtelen nem tudtam, hogy mondom hova is repülünk, milyen országba, hogy lehet az, hogy most ő magyarul köszön? Aztán visszaköszöntem, és mondtam, hogy bocsánat, csak hirtelen nem értettem, hogy mi is van, mire ő meg mosolyogva mondta, hogy nem baj, reggel van még, mire meg majdnem megjegyeztem neki, hogy nekünk igazából nagyon késő éjszaka:)) Aztán rájöttem, hogy a Weeze reptéren sok magyar dolgozik stewardess-ként a ryanair-nél:) 7.10-kor elindult rendben a repülő.

9.10-kor Weeze-ben leszálltunk, s mondtam a bandának, hogy siessünk, mert 10 percünk van, hogy elérjük a reptéri buszt Kevelaerbe, ahonnan a vonatunk megy. A buszt el is értük, erre a buszsofőr nekiállt ordibálni velünk, hogy a diákigazolványunkkal nem utazhatunk ingyen a buszon, hanem fizessünk, mert van vmi. új szabály, hogy az igazolványunk csak úgy érvényes, ha vmi. plusz igazolást szerzünk be mellé. Hiába bizonygattuk, hogy csütörökön még semmi baj nem volt, simán ingyen utaztunk, meg Gustavo meg Edu is magyarázta, hogy eddig akárhányszor erről a reptérről repültek, mindig ingyen utaztak ezen a buszon, a sofőrt nem érdekelte, és ott hagyott minket (10 embert!!), miközben a buszon 2 (!!) ember utazott...Az amúgy, ha fizettünk volna az útért, kb. annyiba került volna, mint az egész londoni túra (repjegy, kaja, szállás stb)

Rá félórára aztán beállt egy másik busz, ahol a sofőr szintén ugyanezt mondta, hogy van vmi. új szabály, ami igazából már nem is olyan új szabály, de eddig senki nem vette figyelembe, ma viszont kaptak egy hívást, hogy ne engedjenek fel senkit sima diákkal... Megkérdeztük, hogy mégis mennyibe kerülne akkor a jegy 10 főnek, s itt azt a választ kaptuk, hogy 1,70 € per fő, szal ezt befizettük... A baj igazából csak az volt, hogy ez a busz Weeze-be vitt, és onnan fogalmunk nem volt, hogy hogy van a vonat összeköttetés Kölnbe, mert az eredeti terv reptér-Kevelaer-Krefeld-Köln lett volna. Megérkeztünk Weeze-be, és láttuk, hogy 1 perc múlva jön egy vonat, amivel tovább tudunk menni Krefeldbe, de erről a vonatról kiderült, hogy szombatonként nem jár, szal várhatunk további félórát a következő vonatra. (Anyu, apu: ekkor írtam az smst, hogy már vonaton zötyögünk, s ti meg írtátok, hogy aludjak kicsit. Hát ekkor az ágytól még elég messze voltam, de nem akartam részletezni:)))

Természetesen ez a vasútállomás ilyen tipikus elhagyatott egy állomás volt, szal kint kellett ácsorogni a hidegben. Félóra múlva viszont megérkezett egy vonat, amivel továbbmentünk Krefeldbe, onnan meg már rögtön átszálltunk a Kölnbe tartó vonatra.

Végül olyan fél 1 körül meg is érkeztünk Kölnbe:) Ott aztán már szétváltunk, mert az utat már onnan mindenki ismerte:) Én elmentem a Lidl-be, mert a hűtőszekrényem üres volt:)

Miután hazaértem, fürdés, kaja, aztán úgy éreztem, hogy nem is vagyok álmos, meg igazából nem is akartam aludni, mert mondom akkor majd éjjel nem tudok aludni. Ennek ellenére a dolog úgy nézett ki, hogy 5-kor szó szerint kidőltem, kimerültek az elemek, s elaludtam, fél10kor felkeltem, ettem, neteztem picit, majd egy óra után újra elaludtam, és reggel 10-kor keltem...:))) Azt hiszem, kicsit álmos/fáradt lehettem:))

Ma annyi a feladat, hogy felkészüljünk a holnapi sportmenedzsment és sportlétesítmények órán tartandó kiselőadásokra:)

Pusszantás!:)

Élménydús nap az iskolában...

A mai nap azzal kezdődött, hogy a gerincbajos órán Petyóval meg egy másik német sráccal előadtuk a prezentációnkat. Szerencsére úgy osztottuk fel a feladatot, hogy a nagy részét a német srác csinálta meg, mi csak ilyen bevezető dolgokat mondtunk. Elég az, mi csak Erasmus diákok vagyunk...:) Petyóval mindig ezt mondjuk, de igazából mindig rá kell jönnünk, hogy nem tesznek itt különbséget Erasmusos és rendes diák között... Pedig, ha arra gondolok, hogy a Magyarországra érkező külföldi diákoknak milyen keveset kell teljesíteniük.... Na mindegy:)

Óra után 1 óra utazás után megérkeztem az iskolába, hogy megismertessem a német gyerekeket Magyarországgal... Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azért ennél picit jobbra számítottam:)

2x45 perc-be ennyit sikerült belesűríteni: a rövid bemutatkozós prezentációmat és egy másik játékot, amikor mindenki kap egy lapot, rajta egy kép vmi. tipikus magyar dologról, hátulján infó, gyerekek mennek körbe, és igyekeznek minél több infót gyűjteni, majd ebből csináltunk egy kvízt... Tudom, hogy mi se voltunk angyalok a gimiben, de azért ezt a szintet mi se értük el... Gyakorlatilag kb. 5 perc volt össz-vissz, amikor teljes csönd volt a teremben. A tanár mondta, hogy az a probléma a gyerekekkel, hogy 20 percnél többet nem tudnak figyelni/koncentrálni. Azért ez egy picit elkeserítő. Arról nem beszélve, amikor úgy üvölt a gyerek a tanárral, mert az óra végén beírt neki az ellenőrzőjébe, hogy én szégyelltem magam... És nem ő volt az egyetlen...

A kvízt amúgy úgy csináltuk, hogy kettéosztottuk a bandát: fiúk a lányok ellen. Mondtam a tanárnak, hogy a további káosz elkerülése végett csináljuk úgy, hogy egyetlen egy ember mondhatja az adott csoportból a választ, bekiabálásos módszer nem működik. A tanár javasolta, hogy akkor adjunk a kezükbe egy hangszert, amit akkor meg kell kongatni, ha tudják a választ... A tanár bácsi remek választása a cintányérra esett... Na gondolhatjátok:))) Onnantól kezdve nemcsak ordibáltak, verekedtek, ökörködtek, hanem még a cintányért is püfölték... Komolyan mindenfajta barom német viselkedést megmutattak... Az nem baj, hogy egy gyerek eleven, nem azt vártam tőlük, hogy "vigyázzülésben" legyenek végig, de hogy egyszerűen észre se vegyék, ha az ember csendre inti őket az egész 90 perc alatt, az azért... Jó, tudom, anno Rohóval is volt kalandunk, de ezt a szintet akkor se értük el, és azt az órát állítom, hogy Rohó is már csak brahiból is csöndben ülte végig, és azért ott mi elhallgattunk, csak miután nem szólalt meg, újrakezdtük:)))

Arról azt hiszem lemondtam, hogy ezekkel Valahol Európában musical részletet tanuljunk. Jövő héten valószínűleg megcsináljuk még a másik két játékot (nevezetességek - városok; feltalálók), többet nem várok tőlük, hogy beleférne még a jövő hétbe. Azt követő héten meg majd eljátszuk ezt az "utazási iroda" dolgot, hogy csináljanak plakátot Magyarországról.

Azért, hogy ne csak rosszat mondjak róluk, meg kell említeni, hogy abban a 20 percben, amíg képesek voltak figyelni, okos kérdéseket tettek fel, és ebben azért a németekhez billen a mérleg, hogy a gyerekek talán aktívabbak az órán, folyamatosan lendültek a kezek a magasba. Amúgy a főbb kérdések az iskolarendszerünkkel kapcsolatban voltak, meg hogy mennyi időbe telik hazamennem Kölnből, akkor, hogy milyen vallás van Magyarországon stb...

Holnap reggel mozgás a vízben, utána pr, sponsoring, fél5-kor pedig indulás Weeze-be, majd London!:))

Jaj, annyiszor akartam már írni, csak mindig elfelejtettem:) Julis múltkor nagy boldogan újságolta, hogy mit kapott az egyik tanárjától itt Kölnben (vmi focióra amúgy). Kapott egy focimezt, amin egy "szlovák" focista neve áll, (meg az aláírása + Julisnak szeretettel), aki itt játszik Aachenben. A neve: Németh Szilárd:)) No comment...:)

Szombaton jövünk Londonból haza, jelentkezem majd:))

Pusszantás