Élménydús nap az iskolában...

A mai nap azzal kezdődött, hogy a gerincbajos órán Petyóval meg egy másik német sráccal előadtuk a prezentációnkat. Szerencsére úgy osztottuk fel a feladatot, hogy a nagy részét a német srác csinálta meg, mi csak ilyen bevezető dolgokat mondtunk. Elég az, mi csak Erasmus diákok vagyunk...:) Petyóval mindig ezt mondjuk, de igazából mindig rá kell jönnünk, hogy nem tesznek itt különbséget Erasmusos és rendes diák között... Pedig, ha arra gondolok, hogy a Magyarországra érkező külföldi diákoknak milyen keveset kell teljesíteniük.... Na mindegy:)

Óra után 1 óra utazás után megérkeztem az iskolába, hogy megismertessem a német gyerekeket Magyarországgal... Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azért ennél picit jobbra számítottam:)

2x45 perc-be ennyit sikerült belesűríteni: a rövid bemutatkozós prezentációmat és egy másik játékot, amikor mindenki kap egy lapot, rajta egy kép vmi. tipikus magyar dologról, hátulján infó, gyerekek mennek körbe, és igyekeznek minél több infót gyűjteni, majd ebből csináltunk egy kvízt... Tudom, hogy mi se voltunk angyalok a gimiben, de azért ezt a szintet mi se értük el... Gyakorlatilag kb. 5 perc volt össz-vissz, amikor teljes csönd volt a teremben. A tanár mondta, hogy az a probléma a gyerekekkel, hogy 20 percnél többet nem tudnak figyelni/koncentrálni. Azért ez egy picit elkeserítő. Arról nem beszélve, amikor úgy üvölt a gyerek a tanárral, mert az óra végén beírt neki az ellenőrzőjébe, hogy én szégyelltem magam... És nem ő volt az egyetlen...

A kvízt amúgy úgy csináltuk, hogy kettéosztottuk a bandát: fiúk a lányok ellen. Mondtam a tanárnak, hogy a további káosz elkerülése végett csináljuk úgy, hogy egyetlen egy ember mondhatja az adott csoportból a választ, bekiabálásos módszer nem működik. A tanár javasolta, hogy akkor adjunk a kezükbe egy hangszert, amit akkor meg kell kongatni, ha tudják a választ... A tanár bácsi remek választása a cintányérra esett... Na gondolhatjátok:))) Onnantól kezdve nemcsak ordibáltak, verekedtek, ökörködtek, hanem még a cintányért is püfölték... Komolyan mindenfajta barom német viselkedést megmutattak... Az nem baj, hogy egy gyerek eleven, nem azt vártam tőlük, hogy "vigyázzülésben" legyenek végig, de hogy egyszerűen észre se vegyék, ha az ember csendre inti őket az egész 90 perc alatt, az azért... Jó, tudom, anno Rohóval is volt kalandunk, de ezt a szintet akkor se értük el, és azt az órát állítom, hogy Rohó is már csak brahiból is csöndben ülte végig, és azért ott mi elhallgattunk, csak miután nem szólalt meg, újrakezdtük:)))

Arról azt hiszem lemondtam, hogy ezekkel Valahol Európában musical részletet tanuljunk. Jövő héten valószínűleg megcsináljuk még a másik két játékot (nevezetességek - városok; feltalálók), többet nem várok tőlük, hogy beleférne még a jövő hétbe. Azt követő héten meg majd eljátszuk ezt az "utazási iroda" dolgot, hogy csináljanak plakátot Magyarországról.

Azért, hogy ne csak rosszat mondjak róluk, meg kell említeni, hogy abban a 20 percben, amíg képesek voltak figyelni, okos kérdéseket tettek fel, és ebben azért a németekhez billen a mérleg, hogy a gyerekek talán aktívabbak az órán, folyamatosan lendültek a kezek a magasba. Amúgy a főbb kérdések az iskolarendszerünkkel kapcsolatban voltak, meg hogy mennyi időbe telik hazamennem Kölnből, akkor, hogy milyen vallás van Magyarországon stb...

Holnap reggel mozgás a vízben, utána pr, sponsoring, fél5-kor pedig indulás Weeze-be, majd London!:))

Jaj, annyiszor akartam már írni, csak mindig elfelejtettem:) Julis múltkor nagy boldogan újságolta, hogy mit kapott az egyik tanárjától itt Kölnben (vmi focióra amúgy). Kapott egy focimezt, amin egy "szlovák" focista neve áll, (meg az aláírása + Julisnak szeretettel), aki itt játszik Aachenben. A neve: Németh Szilárd:)) No comment...:)

Szombaton jövünk Londonból haza, jelentkezem majd:))

Pusszantás

Scrabble avagy betűtorony:)

Mivel Nikivel jó sokáig fent voltunk tegnap, ma elég későn keltünk fel:) Összekészültünk, aztán Niki elindult a főpályaudvar felé, én meg jogi alapismeretek órára. Ma egy másik hapsi tartotta az előadást, és annak ellenére, hogy adójog volt a téma, tehát nem valami izgalmas, élveztem, mert a pasi nagyon szépen beszélt németül.

Óra után felmentem a marketing tanáromhoz, hogy megbeszéljük, hogy akkor hogy is kapok én jegyet. Nagyon rendes volt, mert elővette az ilyen igazolásos papírt, s kitöltötte, és adott egy négyest:))

Örömködés után jött a következő pozitívum, ugyanis sikerült elintézni, hogy hallgathassam online a magyar rádiókat:)) Először a csaj majdnem lerázott, hogy nem tud segíteni, de aztán bevitt egy másik szobába, ahol volt két srác, és azok elhárították az akadályokat:)) Úgyhogy most tombol a class fm a szobámban, jövő héttől meg jöhet a Bumeráng.

Délután kitakarítottam a szobámat, mostam meg a holnapi iskolás dolgokkal foglalkoztam, meg a gerincbajos kiselőadással, illetve megjött végre Dominika is, aki beköszönt, szal dumálgattunk picit:)

Este felmentem elmosogatni pár tányéromat, és tele volt a konyha, szal megint olyan volt a hangulat, mint korábban:) Sam előhozta a scrabble-jét, és nekiálltunk játszani (Sam, Tom, Sergio meg én). A vicces az volt, hogy Sam nyert 119 ponttal, de a második helyen Sergio meg én végeztünk 72 ponttal, és az utolsó Tom lett 71 ponttal...:)) Sam be is szólt neki, hogy ez azért szégyen, tekintve, hogy az egyetlen nyelv, amit beszél, az az angol:)

Ági, Szandra: hajrá holnap!!!:))

Mára ennyit:)

Pusszantás

Focitorna

Julissal és Misivel



Spanyolok, szlovák meg magyar:)




Petyó kezébe nem szabad fényképezőt adni...





Sergioval és Maurice-szal






Megint Petyó kaparintotta meg a fényképezőt...

Gava lába:))

Vasárnapi túra a kórházban:)

Vasárnapi túra a kórházban II:)

Junkersdorf csapata:)


Szombat délelőtt elindultunk a focitornára. Az út igen viszontagságosnak bizonyult, ugyanis akkora hóesés volt, mint még szerintem soha itt Kölnben:) ( Csütörtökön még egyik óra után megkérdezett az egyik német srác, hogy nálunk is ilyen a tél? Hát mondom persze, hideg meg esik a hó. Erre közölte, hogy de ez itt nem normális:))) Ez van:).

Nagy nehezen végül (két villamos, 1 busz, sok séta) megtaláltuk a sportcentrumot, ahova a tornát szervezték, de először eléggé megijedtünk, mert rajtunk kívül csak ilyen komolyabban focistának öltözött, és semmiképp nem erasmusos diákoknak tűnő emberek voltak:)) Némi internet és facebook segítségével viszont elmagyaráztuk a recepciós csajnak, hogy ide akkor is Erasmusos diákoknak szerveztek tornát. Kiderült, hogy valóban be is volt jegyezve a program, csak elfelejtették, meg mit tudom én, a lényeg annyi volt, hogy még egy félórát kellett várnunk a nagy eseményre.

1 órakor aztán már szállingóztak be erasmusosok, és Julissal is örültünk, mert lányok is jöttek:) A szabály ugye úgy szólt, hogy a lányoknak mindig pályán kell lenniük, szal mi egész jól jártunk, mert így legalább sokat mozoghattunk:)) Pontosan már nem tudom, hogy hogy alakultak a meccsvégeredmények, mert egy idő után már össze-vissza játszottunk, s tényleg csak a foci volt a lényeg, meg hogy jól érezzük magunkat. Talán akkora nagy szégyent egyébként a játékommal nem hoztam:)) Ja, egyszer az egyik srác úgy sípcsonton vágott a lábával, hogy most zöld, meg van egy púpom, egyszer meg Juan (a spanyol srác) rúgta a lábamba izomból a labdát kb. 1-2 m-ről, másik alkalommal meg ha nem teszem a fejem elé a kezem, simán fejbe rúgnak:)) Szegény német srácot pedig én sajnáltam nagyon, mert szintén nagyon közelről, kivételesen egész erős rúgással sikerült őt olyan helyen telibe találni, ami a pasiknak nem épp kellemes...:))

Már éppen vége felé jártunk a tornának, Julisék az utolsó meccsüket játszották, amikor az utolsó pillanatban, amikor az ellenfél gólt rúgott, Gava barátunk (bolgár) olyan szerencsétlenül lépett, hogy a bokája teljesen kifordult, eldeformálódott, szal rettenetesen nézett ki... Nagyon hülye szitu volt egyébként, mert a németek épp az ökör formájukat hozták, és úgy örültek a góljuknak, közben meg a mieink ordítottak felénk, hogy orvost... Mivel ezt a részét senki nem vette észre a dolgoknak, elrohantam a recepcióhoz, hogy hívjanak orvost...

Mint kiderült, Németországban úgy van, hogy először mindig a tűzoltók vonulnak ki... Meg is lepődtünk, mikor először két csávó slattyogott oda hozzánk, mindenfajta mentési eszközök nélkül. Na ők voltak a tűzoltók, és rá pár percre megérkeztek a mentők is. Elérzéstelenítették Gava-t, aztán még ott helyrerakták a lábát, majd bevitték a kórházba. Kiderült, hogy egy szalagja szakadt, két csontja törött, szal még este megműtötték (5 csavarral rögzítették a lábát...).

Este beszéltem a másik bolgár sráccal, aki bent volt Gava-val a kórházban, s kérdeztem, hogy mikor megyünk be hozzá, mit vegyünk stb... Mihail mondta, hogy majd holnap (vasárnap) megyünk, és akkor vesz neki vmi. enni/innivalót is. Na de holnap egyik bolt se lesz nyitva, úgyhogy Julissal elmentünk még tegnap este Rewebe venni pár dolgot... Mondanom se kell, (mi lenne a férfiakkal nélkülünk:))), a spanyolok, Mihail, Julis meg én mentünk be ma a kórházba, de ha mi nem vásároltunk volna, most nem lenne semmi Gava szekrényén...:)

Most már amúgy jobban van a srác, meg nagyon örült, hogy bent jártunk nála. A kórház egyébként semmi extra, talán annyi, hogy tv van a szobában, de szegény Gava-n ez nem segít, mivel se németül se angolul nem tud semmit. Természetesen elszórakoztunk azon, hogy gombbal fel-le mozgathatja az ágyát, meg egy gombnyomásra felkapcsolódik a villany, meg milyen szuper, hogy fülhallgatón keresztül is hallgathatja a tv-t,hogy ne zavarja (az egyébként török bácsika) pihenését. Ja, és természetesen a fiúk nagyon dicsérték az ápolónőt, úgyhogy hirtelen mindenkinek fájt valahol...:)) Mi meg Julissal azon panaszkodtunk, hogy hol vannak a csinos doki bácsik??:))

Ja, még egy említést a németekről: a kórházban tilos bármilyen elektronikus eszközt (telefon, laptop, mp 3 stb..) használni, mert, hogy sok a gép, és nehogy elromoljanak. Ez nálunk is így van?! Amúgy a török hapsi elmesélte nekünk, hogy ez a gyakorlatban úgy működik, hogy az ápolónők "nem látnak semmit", de ha elromlik tényleg valamilyen műszer, akkor utána ki tudják keresni, hogy melyik telefon, mp 3 stb...okozta, és melyik beteg használta, éljen:))

Tegnap este megérkezett hozzám Niki:)) Belgiumban volt Zsorzsóónál, aztán Berlinbe hazafelé "beugrott" hozzám:)) Itt lesz keddig:))

Jelentem, ma használtam a karácsonyra kapott készletet, mert nem találtam az usb kábalemet:)) Szuper ez a kis csomag:)


Puszi mindenkinek!




“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.”
(Hamvas Béla)

Nyugodj békében Guti!

Első nap az iskolában:)

Csütörtökön nem sok minden érdekes dolog történt, délelőtt mozgás a vízben, ahol még mindig az aqua jogging volt a téma, de legalább most már mehettünk a meleg vízbe, nem a jéghidegbe:) Utána jött még egy pr, szponzorálás és reklám a sportban óra, ahol megtudtam végre, hogy 15 oldalas házi dolgozatot kell majd írnom, hogy jegyet kaphassak a végén... Éljen:)

Óra után ellátogattam a Lidl-be, hogy bevásároljak, mert most már kifogytam az otthonról hozott dolgokból. Még a bolt elején láttam, hogy a nutella továbbra is 1,78 €, be is tettem a kosaramba, de reménykedtem, hogy majd aztán a pénztárnál kiteszem, és kicserélem a +40g-os kiszerelésre (ugyanezért az árért:)). Nagyon bírom, hogy gyakorlatilag, mióta kint vagyok, ezeket az akciós nutellákat mindig a pénztárhoz teszik, szal egy picit standard az akció:D

Az öblítőnk még decemberben elfogyott, szal azt mindenképpen vennem kellett, de nem gondoltam volna, hogy 1,11 €-ért kapok:)) Jó, mondjuk most le volt árazva, de akkor is tök szuper:) Az már mondjuk kevésbé, hogy mikor hazajöttem, rá pár órára Misi boldogan újságolta, hogy vett öblítőt, szal ne vegyek, mire közöltem, hogy én is vettem...:) No mindegy:)

Mindezek után tegnap már sok érdekes dolog nem történt, leszámítva, hogy bekopogott este Sam, és ékes német tudásával megkérdezte, hogy lenne-e kedvem focizni velük szombaton:) (Aranyos mikor így próbálkozik, és tök szimpi, hogy próbálja megtanulni:) Mondtam neki, hogy igazából választásom se nagyon van, de egyébként Misi már megkérdezett, és igent mondtam:) Van egy csaj, aki facebook-on szokott küldeni meghívókat mindenféle kölni rendezvényekre, amelyek kifejezetten a kölni erasmusosoknak szólnak. Most egy focitornát szerveznek szombatra, de a kiírásban az szerepel, hogy minden csapatban kell lennie legalább egy lánynak, és ráadásul folyamatosan pályán is kell lennie:) Azt meg azért mondtam Sam-nek, hogy más választásom sincs, mivel két csapatot szerveztünk innen a SpoHo-ról, és az egyik csapatban Julis van, szal kizárásos alapon a másikban én, mivel már akkor is mi voltunk az egyetlenek, akik focizni mertek, amikor itt a SpoHo-n szerveztek ilyen tornát:)

A mai nap azzal kezdődött, hogy ellátogattam az iskolába, ahol majd Magyarországot népszerűsítem a gyerekeknek:) Jó kis túra volt, mert a város másik végébe kellett mennem, úgyhogy egy órát utaztam, de megérte:)

Először picit nehezen találtam a bejáratot az iskola felé, de végül sikerült, majd mivel már a keresgélés miatt picit késésben voltam, megkértem két leányzót, hogy mondják meg, hol van a tanári szoba, ahol a tanárral találkozom, akivel együtt csináljuk most ezt az egész Europa macht Schule programot. Meg is találtam a termet, Markus (a tanár) kedvesen üdvözölt, majd bemutatott egy másik tanárnőt, (Nadine) akinek aztán beültem az órájára. (Azért lett így szervezve, mert Markusnak csak reggel 8-kor volt az osztállyal órája, utána meg csak 5. és 6. órája volt, viszont össze akartuk hozni, hogy meg is beszéljük a tervünket, meg az osztállyal is megismerkedjek, én meg el akartam kerülni, hogy már 8-kor ott kelljen lennem, aztán meg várni az 5. 6. óra végét, mire Markus végez, és beszélhetünk az órákról:))

Markus, Nadine meg én aztán elindultunk az osztály felé. Útközben mesélte Markus, hogy már mondott rólam pár szót az osztálynak, szóval nem leszek nagyon ismeretlen:) Abban a pillanatban elém is ugrott egy kislány, hogy akkor ő most bemutatkozna, és ugye én vagyok az a lány Magyarországról:) Aranyos volt nagyon, meg aztán még odasereglett pár másik leányzó is, azok is gyorsan bemutatkoztak:) Bevonultunk az órára mindhárman, majd a tanár néni intett, hogy akkor most köszönés, ami először a tanárnőnek szólt "guuten moorgen frau ....", majd következtem én, s mivel a nevemet nem tudták, az lett belőle, hogy "guuten moorgen frau Ungarn" és nagy nevetés:D, majd jött Markus, vagyis "guuten moorgen herr koch":)

Hogy a "Frau Ungarn" kifejezést gyorsan felejtsék el, bemutatkoztam, mire az egyik fekete kisfiú felkiált: "Zita? Én is az vagyok!":D Na mondom, ez jól kezdődik:D Erre a tanárnő közölte vele: "Adama, szeretnél kimenni?". Aztán elhallgatott szegényke, pedig aranyos volt, ahogy így felcsillant a szeme neki:) (Mint anno anyu óvodása a Margitra:))) Kiderült, hogy a kisfiúnak a vezetékneve a "Zita", de biztos voltam benne, hogy nem úgy írja, mint mi, úgyhogy gyorsan fel is írtam a nevem a táblára, hogy értsék a dolgot, na meg így elkerülhetjük a "Cita" megszólítást...:) A kisfiú egyébként így írja a nevét: "Sitha":)

A gyors bemutatkozás után Markus lelépett az órájára, én meg ott maradtam az osztállyal meg a tanárnővel egy biológia órán, úgyhogy le is ültem az egyik asztalhoz:) Azon aztán teljesen leakadtam, hogy egy 6. osztály (tehát 11-12 éves gyerekek) mit tanulnak biológiából:)) Nálunk szerintem alsóbb osztályban vesznek kb. ilyet:)) Kb.3-4es csoportokban kaptak a gyerekek egy lapot, amin volt pár bevezető mondat és egy táblázat, illetve még külön négy mondat, ami arról szólt, hogy

1. vannak a madarak, xy számú fajjal
2. vannak az emlősök xy számú fajjal
3. vannak a kétéltűek yx számú fajjal
4. vannak a hüllők yx számú fajjal

Ezalatt volt egy táblázat, aminek a felső sorában ezek a kategóriák (hüllők, emlősök stb...) voltak írva, a táblázat mellé pedig a következő kérdések: "milyen állatok ismersz az adott kategóriában, hol élnek, hogy mozognak, hogy lélegeznek, milyen a testfelépítésük, hogy hozza a világra a kicsinyeit"

Ezt a táblázatot a tanárnővel átbeszélték, majd az volt a feladat, hogy az egész oldalt másolják be a füzetükbe... Ebből állt az óra!!:)) Jó, azt mondjuk meg kell jegyezni, hogy ez az iskola egy második kategóriás suli, mert háromfajta van ugye: gimnázium, realschule és egy harmadik, aminek most nem ugrik be a neve, de az a leggyengébb. Ahova én megyek, az egy realschule, szóval inkább a mi szakközepünknek felelne talán meg, de annál is egy picit gyengébb.

Óra végén odajött hozzám egy kislány, hogy ő akkor most megmutatná nekem, hogy mivel díszítették ki az osztálytermüket. Ki voltak rakva fényképek ilyen kirándulásokról, meg mindegyik gyerekről egy-egy kép illetve rajz. Aranyos volt a kislány nagyon, Vanessának hívják egyébként. Óra után elkísért a tanári szobához, s közben megkérdeztem, hogy járt-e már Magyarországon. Meglepetésemre azt mondta, hogy igen, de azért nem "csalódtam", mert azt már nem tudta megmondani, hogy hol, de a tippem nyilván bejött: Balaton:))

Markussal aztán összeültünk, hogy megbeszéljük, hogyan is nézzenek ki az órák, mert szerinte, amit én összeállítottam, az túl sok egy-egy órára... Azért kipróbálnám magyar gyerekeknél, hogy sok-e:) (Az amúgy ari volt, hogy ahogy sétáltunk a suliban, és egyszer csak utánam kiabált egy kisfiú: "hallo Zita":)

A terv most úgy néz ki, hogy jövő héten szerdán két órát leszek ott. Az első óra a bemutatkozásommal fog kezdődni (rövid ppt prezentáció formájában képekkel stb...), aztán minden gyerek felragasztja a nevét a pólójára, hogy elkerüljük, a "te ott piros pólóban" megszólításokat. Utána jön egy játék, amiben minden gyerek kap egy papírt, amin vmi. magyar dolog van. (Pl. gulyásleves, Aranycsapat, Bartók Béla stb...). Minden papír hátulján az adott képről lesz írva pár rövid infó. A gyerekeknek az lesz a feladatuk, hogy körbemennek a teremben, odamennek egymáshoz, és megpróbálják kitalálni, hogy a másik képén mi is lehet az, ami ott ábrázolva van, majd egymásnak felolvassák az infókat, s kicserélik egymás lapját, s mennek tovább.

Utána ezekből az infókból csinálunk egy versenyt. Lesz két csapat, kivetítek kérdéseket (állításokat), meg felolvasom, és ki kell találniuk, hogy kiről / miről van szó.

A második órán egy olyan játékkal kezdünk, amiben minden gyerek kap egy lapot, amin egy kép van magyar nevezetességről vagy magyar magyar városról, és meg kell találni a párjukat. Pl. dóm - Szeged, Nagytemplom - Debrecen, tokaji bor - Tokaj stb... (Előzetesen persze minden lapra írok egy számot, szóval az alapján találják majd meg a párjukat). Ha megvannak a párok, akkor mindegyik kap egy A4-es Magyarország térképet, amin fel lesznek tüntetve a játékban szereplő városok. A feladatuk az lesz, hogy keressék meg az ő városukat, majd elmondják a többieknek egyesével, hogy az adott nevezetesség melyik városban található, és hol van Magyarországon. A táblára ki lesznek vetítve a párok, majd a gyerekek leülnek egy körbe, mindegyikőjük előtt egy nevezetesség vagy város, és jöhet a játék:) Beállok a kör közepére, s azt mondom: "a fellegvár Visegrádon van", ekkor annak, aki előtt fellegvár meg Visegrád kép van, fel kell állnia, és másik helyre ülnie. Mivel nekem is kell találnom egy helyet, mert nem akarok a kör közepén állni, így vki-nek nem lesz helye, s ő folytatja az állítást:)
Ha marad idő még ezen az órán (szerintem tuti), akkor elkezdjük az "utazási iroda" játékot, ami arról szól, hogy csinálunk 6 csoportot, mindegyik kap egy nagy rajzlapot, és az lesz a feladatuk, hogy csináljanak reklámot Magyarországról, hogy a többi német diák ellátogasson oda.

Ezt a plakát rajzolást fogjuk egyébként aztán majd a péntek reggeli órán folytatni.

A következő hétre ez a menet, s a többit majd meglátjuk, de már beszéltünk arról is. Az én tervem ugye az lenne, hogy a maradék 2 (esetleg 3) órán megtanulják a gyerekek a Zene az kell dalt a Valahol Európában-ból, illetve az egyik órán lenne néptánc is:)

Tavasszal lesz egy záróeseménye ennek az Europa macht Schule programnak, ahova meghívják majd az összes osztályt és összes Erasmusos hallgatót, aki részt vett benne. Itt majd be kell mutatni, hogy milyen "projektet" vittünk véghez, mit is csináltunk az órákon. Ezért gondoltam, hogy egy ének az ott jól mutatna, főleg, hogy valahol Európáról szól:)

Markus azt mondta, hogy meghallgatja majd, mennyire nehéz a dal, és meglátjuk, hogy kivitelezhető-e:) Jaj, egyébként nagyon vicces volt, mert mikor szóba jött, hogy én ezt a dalt szeretném megtanulni velük, mondta Markus, hogy van egy német dal, ami Magyarországról szól. Meg is mutatta gyorsan youtube-on:)) Biztos én vagyok a műveletlen, de nem ismertem:)) "Die Juliska aus Budapest". A youtube-on lévő klip olyan, mintha egy német Csárdáskirálynőből lenne egy részlet, és a dalt Rökk Marika énekli, akiről bevallom, én eddig nem hallottam, de most már utána néztem a dolgoknak:) Markus javasolta, hogy akár ezt is megtanulhatnánk, de én azért gyorsan javasoltam neki, hogy ha már itt a youtube, akkor had' mutassam meg neki a Zene az kell dalt. Tetszett neki nagyon, és mondta, hogy milyen szép dal, - mert volna mást mondani...:) Végül tényleg abban maradtunk, hogy először a jövő héten legyünk túl, és a többit majd megbeszéljük, de az tetszett nagyon, hogy mikor a villamoshoz mentünk, már a refrént fütyülgette:)

A villamoson aztán beszélgettünk, és kérdezte, hogy mi leszek- ha nagy leszek, meg mik a terveim stb... Aztán benyögött egy olyat, hogy ki tudja, lehet, hogy ezek az órák után megjön a kedvem a tanításhoz. Nem akartam belekezdeni, hogy az én anyukám mit mondott, hogy meddig üt, amíg más pályát nem választok, mint a pedagógusi pálya, úgyhogy csak mosolyogtam, illetve megemlítettem neki, hogy mennyit keres Magyarországon egy pedagógus... Na most a németek nem szokták olyan hevesen kifejezni az érzelmeiket, de az összeg hallatán rendesen leesett az álla:))

Még az iskola kapcsán Misit akartam elmesélni:) Ő még decemberben járt az iskolájában, ahol ezt a programot úgy oldják meg, hogy van egy olyan szabadon választható tárgy a diákoknak, hogy "Európa", és annak keretében tesz vendéglátogatást a Misi. Egyelőre ő is csak az ismerkedős órán van túl, de az is tanulságos... A gyerekeknek előzetesen (szintén 11-13 évesek) kérdéseket kellett gyűjteniük, amit aztán feltesznek Misinek. A kérdések a lányoktól a következők voltak : "Van Magyarországon H &M? És NewYorker? És C & A?" A fiúk pedig ilyen kérdéseket tettek fel: "Lehet kapni playstation-t Magyarországon?" Állítólag a tanárjuk is fogta a fejét... Na mindegy, tanulság ebből nekem annyi, hogy mi nem csinálunk ilyen szabadon kérdezgetős órát:)

Hajrá Dunaferr ma a Fradi ellen!!:) Ja, megnéztem apu azt az argentin játékost, de nem ő az. Ez a srác a Csasziék korosztálya, az pedig (vmi Bruno, nem?) 79-es születésű handballnet alapján.

Pusszantás!:)

Törő a kedvenc:)

Na halljátok az ilyen élményekért érdemes itt lenni:)) Mivel a nagyon kedves német lányok negyed 12-kor álltak neki porszívózni, meg mosogatni itt a fürdőszobában (vagyis kb. mintha a fejem mellett csörömpöltek volna), elegem lett, és felvonultam a konyhába. Spanyolok voltak ott, meg az az argentin srác, aki jött velünk még a múltkor Dormagen kézimeccsre. Az ő barátnője a magyar, és együtt vannak már 2,5 éve szal már kicsit beszélni is tud magyarul, meg ahogy most beszélgettünk, kiderült, hogy teljesen tisztában van a magyar dolgokkal.

Szóba került a kézilabda, és mesélte, hogy anno játszott ő is a junior vb-n, és hogy neki a magyar játékosok voltak a kedvencei, köztük Csaszi meg a Mikler:)). Ahogy szó szót követett (tudta, hogy Csaszi Dániában volt, akkor hogy a Perez a legnagyobb, és kár, hogy már nem játszik a válogatottban, azt is vágta, hogy mindig a Veszprém a legjobb, és hogy utána Szeged, Dunaferr meg Tatabánya (!!) szokott jönni, kéész:)) , arra lettem figyelmes, hogy kb. mintha egy dunaújvárosival sőt, mintha apuval meg anyuval beszélgetnék kézilabdáról, annyira tisztában van a magyar kézilabdával:)) Akkor ámultam el végképp, amikor megjegyezte, hogy az ő kedvenc játékosa a Törő (azt már mondanom se kell, hogy simán vágta, hogy hol játszik most):)) Hát mondom kész, egy argentin sráccal ilyenekről beszélni:))

Elkezdte mesélni, hogy milyen helyeken járt már Magyarországon - teljesen tisztában volt az irányokkal - , és amin aztán végképp meglepődtem, hogy Miskolcot emelte ki, hogy az neki mennyire tetszett:)) Nem tudtam neki elmagyarázni, hogy én ezen miért is lepődöm meg annyira, de nem is baj:)

Ma amúgy reggel gerincbajos óra volt, ahol meditálás volt a téma, tehát gyakorlatilag másfél órán keresztül feküdtünk:))

Délután felhívtam Lénárt Ágotát, hogy megbeszéljem vele, hogy hogy is fogok én levizsgázni sportpszichóból. Rendes volt nagyon, mondta hogy ő maximálisan támogatja az ösztöndíjasokat, úgyhogy nem lesz gond, majd februárban összehozzuk. Megkért viszont arra, hogy menjek már el a könyvesboltba, és írjam össze, hogy milyen sportpszichós könyveket árulnak mostanában, hogy tudja:) Úgyhogy el is mentem szépen a boltba, és kiírtam vagy 15 könyvet (plusz a fejezetcímeit):)

Mára ennyit, jelenleg még mindig a srác hatása alatt vagyok ezzel a kézilabda dologgal:))

Csendes napok:)

Vasárnap elfelejtettem elmesélni, úgyhogy most pótolom, hogy mit tapasztaltam a reptéri buszon: fűtve voltak a korlátok!!:)) Nagyon király érzés, mikor szétfagysz, megfogod a korlátot, és fűt:)

Hétfőn reggel létesítmény üzemeltetésre mentem, ami 3 órán keresztül tartott... Utána projektmenedzsment órán összeültünk a többiekkel, hogy haladjunk a tavaszi Erasmusos diákoknak tervezett "városnézés játék" szervezésében. Sok extra nem történt:)

Ezután volt még egy sportmenedzsment órám, aztán pedig egy sportpszichológia előadás. Itt találkoztam először december óta a spanyolokkal:) Volt nagy öröm, amit aztán nagy röhögés követett, amikor homárt rajzoltunk...:D Sergioval beszélgettünk, hogy hogy ünneplik a spanyolok / magyarok a karácsonyt, aztán feltette azt a kérdést, hogy tenger gyümölcseit nem szoktunk e enni . Hát mondom tekintve, hogy viszonylag kevés tengerrel rendelkezünk, így nem igazán:), de ha már szóba hoztad, akkor mesélj, ti mit szoktatok enni. Kikereste gyorsan a szótárjából, s mondta németül az állat nevét, de hiába találgattam, nem jöttünk rá, hogy mi az. Mondtam neki, hogy rajzolja le:D Sergio végül nem , de Ruben vállalkozott rá. Mikor megláttam, felcsillant a szemem, hogy jééé , rák:))) Erre megkaptam, hogy az nem rák. El nem tudtam képzelni, hogy az a kép alapján mi a bánat lehet akkor:)) Erre fogta Ruben a lapot, és rajzolt nekem egy rákot, hogy megmutassa, hogy az a rák... A hangulat már a tetőfokára hágott, de még mindig nem jöttem rá, hogy mit esznek Sergioék karácsonykor:)) Abban maradtunk, hogy otthon kikeresem majd a német megfelelőjét az én szótáramban. Miután hazaértem, Szandrának csak annyit kellett mondanom, hogy "langusta", és rögtön rávágta: hát homár:)) Én meg csapkodtam a fejem a falba:))

Este elmentem edzésre, ami most kivételesen nagyon jó volt, mert az egyetemen még szünet van, s így az onnan járó hallgatók most nem jöttek, s így pont annyi ember volt, amiből össz-vissz két csapat jött ki, csere nélkül:)) Írtam is Julisnak, hogy kár, hogy most még nincs itt Kölnben (csütörtökön jön), mert hétfőn nagyon jó volt a kézilabda:)

Kedden mentem jogi alapismeretek órára, aztán pedig marketingre, ami most már tényleg igazán családi hangulatban telik. Elvileg a németeknek ugyanis szabadon választható ez a tárgy, szal kb. 4-en 5-en vagyunk rajta mindig:) Mindegy, én elüldögélek, igyekszem minél több mindent megérteni, és reménykedem, hogy a végén kapok majd egy jegyet, hogy otthon is meglegyen a marketingem. A többi német diák nem kap egyébként jegyet, de én megint jeleztem a tanárnak, hogy nekem viszont szükségem lenne rá...:) Mondta, hogy menjek majd be az egyik fogadóórájára, és megbeszéljük.

Este Misivel még részt vettünk az általunk nem igen szívlelt "Kognition in sport games" órán, de szerencsére most előbb befejeztük. Nem tudom miért, de ez az egyetlen óra, ahol valahogy az összes diák olyan ellenszenves, meg a tanár is eléggé kocka:) Misivel egy véleményen vagyunk:)

Csendesek egyébként ezek a napok most még itt a koliban nagyon. Ezért is adtam ezt a címet a bejegyzésnek:) Nem tudjuk, hogy mi van, hogy a rossz idő, vagy mi okozza, de az egész koli tiszta nyugalom és csend, a konyhában is alig látni valakit. Amúgy az órákon is azt érzem, hogy a németek úgy vannak vele, hogy ezen az egy hónapon már csak legyünk túl. Marketingen pl. elmarad a következő két óra, legközelebb csak 26-án találkozunk. Jogi alapismeretek előadáson is azt számolta a tanár, hogy akkor még két előadás, aztán vizsga, s vége a dolgoknak. Nekem azért még van itt feladatom, mert jövő héten két kiselőadást is kell tartani (sportmenedzsment és a gerincbajos óra), utána levő héten pedig létesítmény üzemeltetésből meg pr, szponzorlás órán. Egyébként meg a legfőbb feladat: élvezni, amíg még itt vagyok:)

Puszi mindenkinek


ui.: Január 11. (hétfő) 11.30 városi temető, Guti...

Indul a harmadik felvonás:))

Ha én ezt a klubban elmesélem...:)) A dolog ott kezdődött, hogy ugye már fél 4-kor ott voltam a reptéren, mert anyuéknak 6-ra visza kellett érniük a városba. Az idő gyorsan telt, olvasgattam, semmi gond nem volt. 6-kor becsekkoltam, majd leültem a várakozóban, olvastam, és ripsz-ropsz eljött a 19.25, vagyis a beszállás ideje.

Oda is álltunk a kapuhoz, de kiderült, hogy késik a járat, mert a repülő még nem érkezett meg Kölnből az ottani rosz idő miatt. Úgyhogy 19.55 helyett 21.15-kor indultunk csak el. Az út is gyorsan elrepült, mert továbbra is elmélyülten olvastam a karácsonyi ajándékomat:)

Ellentétben az októberi érkezéssel (akkor ugye országon belüli járat volt), most jó messze volt az érkezés rész az S-bahn-tól, de túléltem, átcaplattam:) Tudtam, hogy - mint október 5-én:) - S-13-ra kell szállnom, majd Deutzig menni, ott átszállni az 1-es villamosra, és azzal már egyenest robogok a koli felé... Be is állt az S-13, láttam az elején, hogy "Deutz", na király mondom, akkor ez az én vonatom. Amikor viszont elindult a vonat, gyanús volt, hogy a múltkor mintha nem ebbe az irányba indult volna el... Rögtön felpillantottam az infótáblára, amin az állt, hogy "Köln Hansaring". Hűűha mondom, ez szerintem most totál az ellentétes irány, mint ahova mennem kéne... Úgy rémlett, hogy októberben pont arra kellett figyelnem, hogy ne Hansaring irányba menjek... Ezek után fogtam magam, és az első állomáson gyorsan leszálltam, hogy a rendes irányba menjek.

Össz-vissz 3 ember szállt re rajtam kívül, de azok is úgy eltűntek, mint a kámfor, az állomás pedig tök üres volt. Megnéztem a táblán az infókat, de nem lettem okosabb, úgyhogy elindultam a kijárat felé. Ott belebotlottam egy pasiba, de kiderült, hogy ő is most jár itt először, szal fogalma sincs, hogy merre kéne menjem Deutz vagy a főpályaudvar irányába. Miután ezt megbeszéltük, megállt a túlsó oldalon egy kisbusz. Javasolta a hapsi, hogy kérdezzem meg tőle. Át is rohantam a buszhoz, benne egy olyan 50-es pasi ült, és vmi. monitoron matatott vmit. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte merre kéne indulnom, majd miután kicsit tanácstalannak tűnt (pontosabban annyit mondott, hogy Deutz mögöttünk van, de vagy 10 km-re, a főpályaudvar meg még messzebb), bedobtam, hogy igazából Junkersdorf-ba igyekszem. Na erre megörült, én meg még inkább, mert közölte, hogy ő is arra megy, szal szálljak be, majd kirak vhol útközben, illetve mire már beszálltam, mondta, hogy na mondjam a címet, beírja a gps-be, aztán akkor házhoz visz:))

Andinak üzenem, hogy léteznek német munkások, mert ez a bácsika konkrétan vízvezeték-szerelő:)) Na ezek után 20 perc alatt (másfél óra helyett:))) otthon voltam:)) Útközben beszélgettünk picit, aranyos volt a bácsi, bár az kicsit érzékenyen érintett, amikor azt mondtam, hogy Magyarországról jövök, akkor elkezdett gondolkodni, hogy hol is van Magyarország... Majd közölte, hogy azt tudja, hogy hol van Jugoszlávia... Próbálkoztam még egy "Puskás-sal", de abból az lett, hogy közölte, a fia van oda a fociért, ő nem, szal nem ismeri. Nem adtam fel a reményt, bedobtam a "gulasch-t". Na az már ismerősen csengett neki, és mondta, hogy azt nagyon szereti:)

Rövidke 20 perces utazás után meg is érkeztünk a kolihoz, és ezerrel köszöntgettem, hogy segített:)) Besétáltam a kolihoz, és hatalmas örömmel nyugtáztam, hogy nincs sááár, és elkészült az utunk!!!:) Így egy picit egyszerűbb volt húzni a bőröndöt...

A slussz poén amúgy ezután jött... Mondom lecsekkolom már, hogy hova mentem volna, ha Hansaring felé megyek... Naná, hogy pont a jó irányba:D:D:D Tiszta hülye voltam, hogy azt hittem, hogy rossz irányba megyek... Mindegy, így utólag jó volt ez így, és egy órát minimum megspóroltam:)

A koli most nagyon kihalt (annyit hallottam csak, amikor a kínai lány,- aki Misi szomszédja, és hülyét kap tőle, mert iszonyat sipítozó hangon szokott skype-olni - hányt a fürdőben...jóó volt:))), de holnap jönnek már a többiek, meg már egy páran megérkeztek, csak sztem már mindenki alszik.

Holnap indul a harmadik felvonás a kölni kalandozásokban:)

Pusszantás mindenkinek!!:)