Fászi mi csináál:)

Először kezdem a tegnappal:) Kedden délelőtt ugye sosincs órám, úgyhogy most kihasználtam az időt arra, hogy felkészüljek a közös kiselőadásunkra Misivel a Cognition in Sport Games órára.

Fél 1-re mentem jogi alapismeretek órára,de előtte megvettem a jegyemet a csütörtöki SpoHo partyra. Utólag kiderült, nagyon jól tettem, hogy ilyen korán odamentem, mert délutánra elfogyott az összes jegy... Így legalább talán nem fog előfordulni az, ami két hete...:)

Jogi alapismeretek előadáson kivételesen nagyobb aktivitást kért tőlünk a pasi, aki az előadást tartja (amúgy aranyos az a hapsi:)), és megkért mindenkit, hogy üljön közelebb, mert hogy olyan messze vagyunk...Jaj, mondom, itt is kezdik:) Én otthon is azért ülök hátrébb, mert szeretem tartani a távolságot, nem szeretek a tanár szájában lenni. Itt meg aztán, amikor nem is értek mindig mindent:D

Jog után mentem marketing szemináriumra, ahol egy srác és egy csaj tartott előadást a szolgáltatásokról. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy Németországban mi még nem tartozunk Európához... Jó, ez most egy durva kijelentés, de a lényeg ez. Az egyik téma ugyanis az volt, hogy a szolgáltatások összehasonlítása Európa különböző társadalmaiban. Rengeteg táblázatot mutatott a srác, de egyben se volt megemlítve, nemhogy Magyarország, de egy darab kelet-európai ország se... Ok, el tudom képzelni, hogy a srác egy olyan könyvből készült fel, amit még 2004 előtt írtak, de teljesen mindegy, mert így se , úgy se számítunk:(

Na, de nem keseredtem ám el teljesen, mert épp egyik nap állapítottam meg, hogy sokkal jobb egyedi magyarnak lenni, mint tucat németnek. Megpróbálom elmagyarázni, mire gondolok. Most már itt vagyok pár hete, sok órára járok, sok diákkal találkoztam, de nem tudnék egyet se kiemelni közülük, aki mondjuk képességeiben túlteszi a többit, olyan tucat mindenki. Ugyanígy az ország is: minden marhára működik (na jó, majdnem minden), semmi izgalom:) Úgyhogy én inkább vagyok egyedi magyar, mint hogy a tucat németek közé tartozzak:) Egyébként ezt a dolgot legjobban tényleg az edzéseken tapasztalom, hogy alig van köztük olyan, akinek egy kis esze van a játékhoz, hogy egy kis gógyit bele vinne. Akármilyen játékot játszunk, mindig csak az ökörködés.

Na ennyit akkor arról, hogy de jó is magyarnak lenni, és akkor most rátérek a többi eseményre:)

Kedden délután 5-kor kezdődött a Cognition in Sport Games óra. Vittem a kis laptopom, rajta a prezentációt...:) Itt szeretném megköszönni Robi, Rocky és Thomyka segítségét a power point bemutatóhoz!:)

Ezt az órát úgy képzeljétek el, hogy angolul lett meghirdetve, de az ausztrálokon és rajtunk kívül csak németek vannak. Éppen ezért az ausztráloknak be se kell járniuk, csak egy kiselőadást csinálni, meg valami kutatómunkát végezni.

Az óra úgy zajlik, hogy minden órán két ember tart előadást egy angol nyelvű szövegből, amit előzőleg kézhez kapott. Ezek ilyen kb 20 oldalas szövegek, de az érthetőségükről csak annyit, hogy az ausztrálok közölték, hogy ők alig értik, Misi barátnője meg angol szakos az ELTE-n, és ő is alig értette... Robi segítségével én végül teljesen jól felfogtam, hogy miről szól a szöveg, de azért így se volt könnyű. Amúgy az én témám az volt (röviden), hogy miért van az , hogy pl. kézilabdában egy játékos odapasszolja vkinek. a labdát, ahelyett, hogy egy sokkal jobb helyzetben lévőnek adná. Erre a magyarázat az "inattentional blindness", ami magyarul háát, ilyen "vak vagy, mert nem figyeltél" dolgot jelent. Az én szövegemben három tesztet csináltak, és azt elemezték. Van egy videó, amit levetítenek 15 embernek. Ebban 4-4 játékos, kézilabdáznak, passzolnak balról jobbra menet. A fő játékos a balátlövő és a vele szemben védekező ember. Egyszer körbemegy a labda, s amikor a balátlövő megint megkapja a labdát, akkor megáll a videó. Akik a képernyő előtt ülnek, el kell dönteniük, hogy hova passzolnának a bal átlövő helyében. De előzetesen azt a feladatot is kapják, hogy koncentráljanak a védekező emberre, és mielőtt meghoznák a döntést, hogy hova passzoljanak, írják le, hogy a védekező ember hogy mozog (6-oson marad, vagy kint van). Utána ugyanezt a feladatot megcsinálják úgy, hogy a nézőknek el kell dönteniük, hogy hova passzolnának a bal átlövő helyében, de nem feladatuk, hogy a védekező ember pozícióját eldöntsék.

Az eredmény az, hogy ha nincs megmondva előre, hogy hova koncentráljon a néző, akkor sokkal jobb százalékkal dönti el, hogy hova a legjobb passzolni. Ellenben ha megmondják neki, hogy hova koncentráljon, akkor már sokkal kevesebb eséllyel passzolja jó embernek a labdát. Amúgy nézzétek meg ezt a videót, és érteni fogjátok a dolgot:

http://www.youtube.com/watch?v=Ahg6qcgoay4&feature=related

Misi elmondta az ő előadását, aztán jöttem én:) Szerintem nem volt nagyon rossz:) A kellemetlen az volt, hogy a németek nem értettek belőle semmit...De tök mindegy, mert amikor majd az ausztrálok tartanak előadást, még annyira se fogják érteni, olyan érthetetlenül beszélnek angolul:D

Az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, és ha minden jól megy, meglesz ezáltal az otthoni edzéselmélet:P

A mai napot a gerincbaj megelőző órán kezdtem, ahol megint gyakorlati óránk volt. Tetszett az óra nagyon, de a legjobb sztori a végén volt. Ilyen fit-ball labdákkal (tudjátok, az a jó nagy gumilabda) foglalkoztunk az óra végén, és amikor már mindenki hazamehetett, néhány diákból előtört a "német agy", és hülye módon el kezdtek játszani a labdával. Erre megszólal mellettem Petya, (aki ugyanúgy szokta kritizálni őket, mint én/mi:)) "báz meg, fászi mi csinál, picsába":D Kész voltam, úgy röhögtem:D:D Jogosan érzem, hogy vigyázni kell vele, ha magyarul beszélek:P

Óra után találkoztam Julissal, és bementünk a városba, hogy megvegyük a jegyeket a vasárnapi Gummersbach-RheinNeckar Löwen meccsre, amit a híres Lanxess Arénában játszanak majd!!!:) Még az első héten kaptunk az Auslandsamt-tól ilyen jegyeket, amivel (legalábbis ez volt rajta, de én először nem hittem el) 5 €-ért vehettünk jegyet. Azt hittem, hogy ok, persze ez marha jó, de majd felülhetünk vhova. a csücsökbe. Ehhez képest képzeljétek el, hogy a legjobb helyre ülhetünk!!:D Ez azt jelenti, hogy a 40 €-s jegyár helyett, 5 €-ért ülünk majd a legjobb szektor 7. sorában:) Töök jóó!:)

Napközben pp volt, este meg kézi:) Most fürdés, aztán megint pp jön:)

Na pusszantás:)

Rhein Energie stadion

Ma reggel 8-tól létesítmény-üzemeltetés órára mentem, ahol majdnem elaludtam... Nem voltam egyébként egyedül, körbenéztem, és mindenkinek egyre jobban szűkült a szeme, és egyre hosszabbakat pislogott:D Szerintem tuti kevés volt a levegő, mi meg sokan voltunk, a terem meg elég pici, ráadásul az előadás se volt valami izgi, az meg csak fokozta az álmosságot, hogy eléggé félhomályban ültünk, hogy jól lássuk a kivetítőt... A téma egyébként a sportlétesítmények története volt.

Először végigmentünk a történelmen, és azzal kapcsolatban a létesítményeken, aztán meg végigvettük az olimpiákat. Az 56-os olimpiához pont egy olyan képet tett be a bácsika, ahol a magyarok vonulnak a "Hungary" felirat alatt:) Pont 56...:)

Fél10-kor befejeztük az órát, és átmentünk a RheinEnergie stadionba, ami az FC Köln stadionja:) Nagy élmény volt, leszámítva, hogy az idegenvezető srác eléggé érthetetlenül beszélt, plusz sose arra, amerre mi voltunk, és mindezt még fokozta az is, hogy folyamatosan nyírták a füvet... Ettől függetlenül nagy élmény volt:)

Misiék mesélték, hogy a hétvégén belógtak az egyik focimeccsre. A szlovák Petya ugyanis megosztotta velünk a titkot, miszerint a meccs vége előtt 15 perccel mindig kinyitják a kapukat, szal be lehet lógni:P Éljen Kelet-Közép Európa!:D

Óra után elmentem bevásárolni a Rewe-be, mert kiürült a hűtőm. A kenyéren kívül egyébként mindent a Lidl-ben veszünk, mert ugye ahogy említettem olcsóbb, de most nem volt időm elmenni oda is, meg a Rewebe is külön kenyérért, úgyhogy bevállaltam a Rewet. Utólag viszont sajnáltam a dolgot, mert kiderült, hogy kár volt sietnem, fél1kor senki nem volt ott az órán. Pedig megbeszéltük múltkor, hogy bár a tanárral mindig csak kéthetente ülünk össze, mi azért találkozunk hetente...

Úgyhogy szépen hazaballagtam, és megebédeltem, ja és persze közben megnéztem egy Szomszédok részt:P

2kor kezdődött a Sportmenedzsment órám, ami megint nem volt vmi. izgalmas, de túléltük.

Óra után végre kiderítettem, hogy hogy lehet nyomtatni... Van egy ilyen kis ablak (mint az üvegvisszaváltós:D), amire ki van írva, hogy "Hausdruckerei" vagyis, hogy ott lehet nyomtatni. (drücken - nyomtatni). Láttam viszont, hogy ki van írva: USB-ről nem lehet nyomtatni, csak PC-ről. Mivel bejáratot nem láttam a sufniba, gondoltam megkérdezem, hogy akkor a laptopról lehet nyomtatni? Mire a nő közölte, hogy nem. Hát mondom akkor hogy? Persze gondoltam, hogy van az a lehetőség is, hogy az ember odaül a net elé, és mondjuk a mailjei közül nyomtat, de mivel senkit nem láttam még bent ülni ebben a sufniban a nénin kívül, nem tudtam, hogy hogyan működik a dolog. Végül kiderült, hogy valóban be kell mennem, és netről nyomtatni. 5 centért (12 ft) nyomtatnak egyébként egy lapot. Nekem a holnapi kiselőadáshoz kellett kinyomtatni pár cuccot.

Sportmenedzsment után Sportpszichológia előadásra mentem, nem történt semmi extra. utána meg sportjog következett.

Este mentem még edzésre. Tök jó volt, mert jött egy új srác, aki pont mellettem játszott, és láss csodát, lehetett vele játszani!:D Először szegény vágott egy pofát (tök jogosan), mert nem adtam elég gyorsan neki a labdát, de mentségemre legyen mondva, hogy előtte pont egy olyan csaj állt ott, aki nem tud kézilabdázni, és hozzá voltam szokva. Mondtam is a srácnak (aki a változatosság kedvéért Krisztof:D), hogy bocsika, legközelebb gyorsabban adom. A következő támadásnál csináltunk is egy jó kis játékot:) Befutott jobbszélről, én meg irányítóból bepattintottam neki a labdát. Játék volt!!!:) Utána meg megbeszéltük, hogy viszem elé, ő felkanyarodik, s abból lesz a játék. Nagyon élveztem a dolgot!:)

Ma még a kiselőadás tökéletesítése a feladat, meg talán még egy kis pp, aztán szunya:)

Csatoltam pár képet, még a múlt hétvégéről, mert ezeket nemrég kaptam a lengyelektől, és szerintem jobb minőségűek, mint az enyémek:)

Mesés Brüsszel és Brugge:)

Még a múltkori elmaradt buli előtt készült, csak most kaptam meg:)



Elmaradt buli után Giovanni gitározott nekünk a Jahn-Wiese-n:)




Dominicaval buli előtt a villamos megállóban.



Dominicaval az elmaradt buli után a Jahn Wiese-n:)



Brugge



Brugge belvárosa:)



Brugge:)












Belga csoki:) Egyébként az vicces, hogy ezekben a híres csokiboltokban ugyanazt a belga csokit árulják (az a tenger gyümölcsei), amit otthon a Tescoban is simán megkapunk:D



Még mindig Brugge:)












Nikivel Brugge-ben:)










í






















Ha dunaújvárosiak Brüsszel-Brugge vonaton találkoznak:D



A szállásadóm, Eric:)



Kelta sörözőben:)






Ezt Brüsszelben egy nagyon menő játékboltban láttam!!! A kesztyű miatt van lefényképezve:D:D Lili obi-s kesztyűje Brüsszelben 4 €-ért kapható, és ez kisebb, mint az otthoni:D



Anyunak:)






A pisilő kisfiú...:)



Brüsszel



Képregény Brüsszelben








Brüsszelben Nikivel:)



Ari házak Brüsszelben:)



Belga waffelt majszolva:)



Brüsszel



A híres belga sült krumpli:)



:D



Grande Place



Grand Place



Tipikus belga ebéd:)



Atomiumnál Nikivel:)


Atomium


Halihó!:)

Megjártam Brüsszelt:) Kellemesen csalódtam, mert azt hittem, hogy Brüsszel egy ilyen nagyon formális város, ahol igazából nézelődni nem nagyon érdemes, mert a házakon semmi extra nincs. Abszolút nem így van!:) A házakat leginkább a Harry Potterhez tudnám hasonlítani, azon belül is azokhoz, amik így összementek, mikor az egyik részben száguldoztak a repülő busszal:D Nagyon ari kis zeg-zugos házacskákat láttam, és tényleg olyan hangulatuk volt, mintha Londonban lennék, (bár ott még nem jártam:))

Ami viszont feltűnt, hogy rengeteg a fekete, illetve a külföldi. Megmondom őszintén, nem is éreztem azt a biztonságot, mint itt a németeknél. Azt hittem, hogy egy nagyon tiszta, rendezett város Brüsszel, de inkább picit kaotikus meg koszos is. Ennek ellenére a város hangulata szuper!:)

Az egész egyébként úgy kezdődött, hogy pénteken reggel 8.44-kor indult a vonatom Brüsszelbe. Nagyon vagány kis vonatról volt szó, szerencsére menetiránnyal egyezően ültem, szóval a kétórás út alatt jutott idő a pp-re is:P Amikor viszont már Belgiumba értünk, Liege-t elhagytuk, feltettem az mp3-at, és gyönyörködtem a tájban:) Azt hittem, hogy hasonló lesz, mint a német vidék, de szerencsére teljesen más volt:) Aranyos kis házacskák, dimbes-dombos táj, tehenek, s bár még nem jártam Skóciában, de a képek alapján picit arra hasonlított.
A pályaudvaron már várt rám Niki, aztán együtt nekivágtunk a városnak:) Először kimentünk az Atomiumhoz, ami anno az 1958-as világkiállításra készült. Utána busszal visszamentünk a belvárosba. A buszmegállóban annyi törököt láttunk, hogy huhh!

A buszozás tök jó volt, mert elég hosszú ideig tartott beérni a belvárosba, s addig tudtunk nézelődni, mesebeli házakat látni:)

A belvárosban elmentünk a tőzsde épületéhez, aztán mivel már kellőképpen éhesek voltunk, Niki javasolta, hogy rendezzünk egy igazi belga ebédet, vagyis kóstoljuk meg a híres belga sült krumplit. Azt hittem, hogy nem lesz semmi különbség az általam eddig fogyasztott sült krumplikhoz képest, és mégis:) Valahogy sokkal ízletesebb volt, nem lehetett érezni rajta az olajat se.

Kaja után elmentünk a Grand Place-ra, ami nagyon szép, majd felsétáltunk a királyi palotához, de előtte azért megkóstoltuk a híres belga waffelt, ami nagyon finom!:)

Megnéztük még a bíróság épületét, meg keresgéltünk pár képregényt a házak falain, róttuk az utcákat (gyönyörködtünk a házakban), ellátogattunk a pisilő kisfiúhoz, ami tényleg nem nagy szám:D, aztán 6 körül találkoztunk Giorgo-val, Niki barátjával, és az ő barátaival:) Beültünk egy kelta sörözőbe, és én is ittam sört!:D Na persze csak amolyan csajosat, aminek málna meg cseresznye íze volt:P

Jelentem, életemben először kipróbáltam a couchsurfing dolgot, ugyanis Giorgo egyik barátjánál szállásoltak engem el éjszakára:) Aranyos volt a srác nagyon, félig norvég apai ágon. Elég "rossz" környéken lakik, Niki is mondta, hogy Brüsszel egyik legimpozánsabb környéke. Azon persze már nem mertem elgondolkodni, hogy hogy van az, hogy Belgiumban egy 26 éves srác (informatikus végzettséggel) egy ilyen szuper lakást tud magának vásárolni... Nem tőle irigylem, csak azért elkeserítő, ha a mi friss diplomásaink lakásvásárlási lehetőségeire gondolunk...

A srácot egyébként Ericnek hívják, a macskáját pedig Chopin-nek...:) Vicces egy állat, főleg, hogy én a nappaliban aludtam, Eric a hálószobájában, a macska meg szintén a nappaliban... Elég ijesztő, amikor arra kelsz, hogy valaki rádugrott:D Arról nem beszélve, hogy hajnalban meg arra lettem figyelmes, hogy valaki alszik a lábamon...

A lakása egyébként nagyon szép, van egy nagy nappali, amerikai konyha, hálószoba és még egy erkély is. Eric még a ház tetejére is felvitt este, ahonnan nem semmi kilátás nyílt Brüsszelre:)

Ma reggel miután felkeltünk, Eric kikísért a metróhoz, hogy tudjak találkozni Nikivel. Szánom-bánom, de végigblicceltem fél Brüsszelt:D Tegnap ugyanis Nikinek volt ilyen 10-es jegye, és abból össz-vissz kettőt használtunk el. Mikor még este mentünk haza Ericcel, szóltam neki, hogy nincsen jegyem, mert Nikivel ebből a 10-es csomagból gazdálkodtunk, de megnyugtatott, hogy úgyse lesz ilyenkor ellenőr, ha meg mégis, akkor én leszek a semmilyen nyelven nem beszélő hülye turista:D Reggel viszont, amikor ott voltunk a metrónál, gondoltam, mégiscsak kéne jegyet venni... Apróm viszont természetesen nem volt, a kártyámat meg nem fogadta el a gépezet, úgyhogy mindenki láthatta, hogy én mindent megpróbáltam, de hát...:D

Nikivel a Midi nevű pályaudvaron találkoztunk, ahonnan ellátogattunk a kb 1 órára lévő, csodálatos Brugge-be:) Magát a várost nem részletezem, majd meglátjátok a képeket:) Helyette inkább egy jó sztori... Nikivel éppen löktük a showdert a vonaton, amikor is észrevettük, hogy az előttünk álló két srác nagyon furcsán néz ránk. Mire az egyik megszólalt, hogy "magyarok vagytok?". Válaszoltunk, hogy igen:) Erre a srác megkérdezi: "és honnan?". Mire én: "Dunaújváros". Erre a srác: "én is!:D". Azt hittük Nikivel, hogy csak hülyéskedik, s mondtuk neki, hogy mondjon tipikus újvárosi dolgokat. Erre benyögte a "Dózsa mozit", ami nekünk nem volt elég, mert azt azért páran ismerhetik:D Amikor viszont azt mondta, hogy Batsányi, meg Duna-part, na akkor nagyon el kezdtünk röhögni:D Mindezt tetézte, hogy kiderült, kerós volt, és ugyanúgy, mint mi 2005-ben végzett. Ebből kifolyólag egy csomó közös ismerősünk volt, akiről beszélgetni lehetett, szóval az út nagy része már egy ilyen osztálytalálkozós anekdotázós feeling-et öltött:D A srác egyébként Győrben végzett, ha jól emlékszem szociálpedagógus szakon, és most Brüsszelben önkénteskedik vmi. egészségügyi intézményben. Szóval megint bebizonyosodott, hogy kicsi a világ:)

Brugge után visszamentünk Brüsszelbe. (Egyébként nagyon jól jött ki ez a kirándulás, mert hétvégén 50 %-os engedmény van a vonatjegyeken, szóval a 28 €-s oda-vissza jegy helyett, csak 14 €-t kellett fizetni:). Niki hazament Giorgo-hoz, mert családi szülinapozás volt, én meg leültem a váróterembe, hogy pp-zek egy kicsit, ami nem volt vmi könnyű ,mert mellettem egy fekete család és a gyerekek állandóan visongtak...

A vonatút simán ment, és jó érzés volt megérkezni az én kis jelenlegi otthonomba, Kölnbe:)

Ezt a linket nézzétek meg (amikor mindenki a saját nyelvén énekli a "happy birthday-t":)

http://www.facebook.com/video/video.php?comments=&v=1252600471717

Jaj, egy valamit elfelejtettem:D Legutoljára Nikivel együtt Görögországban voltunk külföldön, ahol minden második árus azt kérdezte, hogy ugye mi testvérek vagyunk. Erre Brüsszelben bemegyünk egy boltba, és az eladó mit kérdez (miután ollá-val köszönt, arra gondolva, hogy biztos spanyolok vagyunk): "ugye ti testvérek vagytok?!" Hát kész voltunk:D


Pusszantás

ui.: Picasaról töröltem pár képet, s így lett hely:)