Rövidujjú póló, vízilabda óra:)

A mai napot azzal kezdtem, hogy elmentem kinyomtatni az óratervet a Mozgás a vízben órára 20 példányban, ami 5 €-ba fájt, de hát ez van:)

Az uszodában találkoztam Corinne-nal, a tanárral (egy fiatal csajszi egyébként), akivel összegyűjtöttük a szükséges eszközöket az órához. A németekről egyébként csak annyit, hogy abban a medencében, ahol az órát tartottuk, volt egy kapu, de az nekik nem volt jó, mert hogy nincs rajta háló. Ezért átmentünk a nagy medencéhez és a rendes vízilabda kaput cipeltük át:D Na mindegy...:)

A tanár mondta, hogy majd ott lesz mellettem, és segít. Erre tényleg szükség is volt, mert két feladat között nem tudtam elrohanni odacipelni a labdákat stb, mert akkor addig a többieknek a vízben kellett volna várakozni, és mivel elég hideg a víz, ez nem túl kellemes... Rendes volt nagyon a tanár is, és pár lány is, akik most nem úsztak, és mindig segítettek nekem:) Az elején féltem picit, de aztán belelendültem:) Tök jól együttműködtek amúgy a többiek is, nem értetlenkedtek, segítettek, ha vmit nem jól mondtam, igyekeztek minél hamarabb felfogni a dolgokat:)

A végén összeültünk, hogy összegezzük az órát. Előtte még mikor az eszközöket vittük vissza, Corinne megveregette a vállam, hogy ügyes voltam:) Jólesett, mert egyrészt én nem éreztem olyan jónak, másrészt ő nem az a nagyon dicsérgetős fajta. Utána leültünk, és Corinne megkérdezte a többieket, hogy hogy tetszett az óra. Mindenki bőszen helyeselt, hogy jó volt:) Egy lány pedig megjegyezte, hogy bár ő csak kintről nézte a dolgot, mert nem úszott, de hogy az feltűnt neki, hogy mindig minden feladat előtt összehívtam a bandát, és guggolva magyaráztam el nekik a dolgot, és hogy ez milyen jó volt. Erre a tanár is mondta, hogy igen, ezt nagyon jól csináltam, és hogy ezt a többiek is jegyezzék meg a következő órákra:) Aztán kaptam egy tapsot, és mindenki mehetett a dolgára:)

Délután bementem (egy szál pólóban és egy kardigánban:D) a városba, hogy vegyek egy telefont, szóval most már nekem is van német számom:) (00-49-176-686-4276)

Eleinte nem akartam venni, de most is volt pl. ez a szitu, hogy Rahel megbetegedett, s nem tudott elérni, hogy mi legyen majd az óratartással, s arra gondoltam, hogy ilyen esetekre beruházok egy telefonra. MediaMarkt-ban 10 €-t fizettem a telóért, és egy nagyon kis pofás Nokia (színes kijelző, rádió stb...), ráadásul így van még egy töltőm, meg kaptam hozzá egy fülhallgatót is, ami nálam ugye eléggé fogyóeszköz:) A feltöltés amúgy 15 € volt rá.

Jaj, majd elfelejtettem:D Annyira vicces, hogy a menő Schildergasse (kölni Váci utca) tele van lámákkal meg lovakkal:D Sőt, itt a közelben lévő Rewe bolt előtt is van:D Egy bácsi áll mellette, és fényképezkedni lehet az állattal:D Nyáron még ok lenne, de így november végén:D Nagyon vicces:D

Telefonozás után elmentem még a Lidl-be, hogy beszerezzem a holnapi magyar-lengyel-szlovák estéhez szükséges alapanyagokat:)

A mai nap feladata még, hogy lefoglalom a londoni repjegyeket januárra:D Igen, jól olvastátok!:) Megláttam, hogy a ryanair-nél 2 €-ért meg lehet járni Londont oda-vissza (mindennel együtt). Dobtam egy mailt a bandának, hogy ez a szitu, és kb 10-en rákattantak:D Szóval január 14-én csütörtökön este megyünk Londonba, találunk egy olcsó hostelt (mivel 10-en vagyunk, és általában az ilyen 10 ágyas szobák az olcsók, nem lesz drága ez se), pénteken várost nézünk, este meg bulizunk vhol hajnalig, és aznapra már nem fizetünk hostelt, mert kb 5-re kell kiérni a reptérre, szal nem nagyon érné meg lefeküdni, s még fizetni is érte.

Andinak!:) Naná, hogy dolgozott bennem a "vízilabdában mi vagyunk a királyok" érzés az óra alatt, meg egyébként is:) Az aláírásgyűjtést én se értettem teljesen, hogy mire kell. A szitu egyébként annyi, hogy míg otthon voltam (mármint Magyarországon), elvittek 7 laptopot és 3 mobilt a három koliból... A földszinti szobákban ugyanis bukóra szoktuk hagyni az ablakot, mert nagyon bebüdösödik a szoba, nem szellőzik rendesen. A betörők meg szépen bemásztak rajta, amíg pl. Misiék fent dvd-ztek Sam-nél... És ami durva, hogy ez megtörtént csütörtökön, aztán szombaton majd hétfőn... A németek se tudják, hogy mit csináljanak. Kint volt állítólag sajtó is, de sok hasznát nem látom a dolognak. Ja, meg annyi még, hogy ki van írva mindenütt, hogy zárjuk az ablakokat, ha nem vagyunk a szobában, ill. van egy szám, amit hívni lehet, ha vmi. gyanúsat lát az ember, és akkor 2 percen belül itt van egy biztonságis ember...

Julissal, a szlovák lánnyal beszéltem egyébként pont tegnap, és ő mondta, hogy délelőtt látott egy kisebbségi srácot és egy másik embert, akik nézegették az ablakokat a koliknál fényes nappal... Azt mondjuk nem értem, hogy a Julis is miért nem szólt akkor rögtön vkinek, na de mindegy.

Na most elköszönök:)

Pusszantás