Mint a gyerekek:)

Hétfőn egész laza napom volt, mert most olyan hét van, hogy nincs létesítmény-üzemeltetés, és a projektmenedzsment is elmaradt.

Úgy tűnik viszont, hogy a tanárok el kezdtek lelkesedni a külföldi diákok iránt is... Sportmenedzsmenten például a bácsika behozott egy cikket, ami arról szólt, hogy egy német üzletembernek mire kell figyelnie, ha kínai partnerrel találkozik. Békésen olvasgattam a cikket, próbáltam minél több dolgot megérteni belőle, s közben a bácsika magyarázott. Egyszer csak felém nézett, és megkérdezte, hogy hogy működik ez a magyarokkal? Köpni nyelni nem tudtam:D A fonalat már rég elvesztettem, amiről ő beszélt, tényleg csak úgy nagy átlagban igyekeztem felfogni a dolgokat. Visszakérdeztem, hogy most arra gondol, hogy ha egy német meg egy magyar találkozik? Mire mondta, hogy igen... Na itt megint csak köpni nyelni nem tudtam, hiszen el kezdhettem volna mesélni, hogy ti olyan kis precíz pontos nép vagytok, mindig kell egy terv, amit pontosan kell kivitelezni stb..., de mondom azért ebben a formában mégsem adom elő... Végül azért ugyanezt mondtam el, csak óvatosabb megfogalmazásban...:) Az óra végefelé az olimpia volt a téma, hogy az érmek szerint milyen pontozási rendszert szoktak kialakítani. Na most én óra végére már végképp el szoktam veszteni a fonalat, úgyhogy itt is csak nagyjából figyeltem már, miközben a srác egy éremtáblázatot mutogatott vmi. olimpiáról. Egyszer csak megszólal a tanár: "na igen, itt Magyarországnak is az élen kellene állnia". Hogy most itt mire gondolt, azt nem tudom pontosan, de bőszen mosolyogtam, és annyi azért lejött, hogy ezzel dicsérni akarta Magyarországot...

Ezután volt még egy sportpedagógia/sportpszichológia, amiből most már a sportpedagógia részt befejeztük, ezért jövő héten zh lesz, de úgy döntöttem, kihagyom. A 2 kreditet megkapom azért, mert látogatom az előadást, egyébként meg majd levizsgázok sportpszichológiából otthon decemberben.

Este volt még egy sportjogom, amin a dopping volt a téma, és érdekes volt, utána meg mentem kézire, ahol megint vagy 40-en voltunk, ezért 4 csapat is kijött, de azért jól éreztem magam:)

Kedden folytatódott a lelki terror a külföldi diákokra nézve, mert jogi alapismeretek órán minket (Ada-t a lengyel lányt, meg engem) is be akart vonni a tanár az előadás menetébe... Munkajog volt a téma, és megkérdezett engem, hogy szerintem egy állásinterjún érdeklődhet-e a munkaadó afelől , hogy terhes vagyok-e. Mondtam, hogy nem:) A válasz helyes volt, persze azzal a kiegészítéssel, hogy nyilván pl. egy topmodellnél azért ez jogos kérdés lehet.

2kor elmaradt a marketing óránk ,mert mi tartottunk volna előadást egy sráccal és egy csajszival. Már nov 10-én meg kellett volna tartanunk, de volt egy csúszás, mert a tanár egyszer beteg volt, és így 17-én kellett volna megtartani, amikor viszont én nem voltam itt. Megbeszéltük, hogy majd lesz vhogy, s vmikor megtartjuk. Erre Eva hétfőn délután írt egy mailt, hogy ő akkor most elküldi nekem a prezentációt, és akkor holnap előadás, de nem tud jönni, szóval tartsuk meg Jo-val közösen. Hát mondom az nagyon érdekes lesz, mert semmi időm nincs már rá felkészülni:D Szerencsére Jo is mondta, hogy ez így nem lesz jó, meg az ő része is az Eva prezentációjára épült volna, szóval ír majd a tanárnak egy mailt, hogy ez most így alakult. A tanár aztán meg is engedte, hogy jövő héten tartsuk majd meg.

Tegnap este Sam-mel fagyiztam a konyhában:D Nagyon bírom, ahogy próbálja fenntartani itt is az ausztrál jól érezzük magunkat feelinget:D Akármilyen hideg van itt, mindig vesz fagyit, s mióta tudja, hogy én is szeretem, mindig szól, hogy na akkor most ő a konyhában van, s ha van kedvem, menjek vele fagyizni:)

Apropó hideg: jelenleg 13-15 fok van itt, szóval nagyon élvezem!!:) Megkérdeztem Jo-t (aki egyébként rendesen német, csak ilyen fura neve van:)), hogy ez mennyire szokványos itt, hogy november végén ilyen jó idő van? Mondta, hogy azért ez most szokatlan, de hogy egyébként se szokott hidegebb lenni 6-7 foknál, ja és azt is mondta, hogy Németország legmelegebb részén vagyunk:) Ennek igazán örülök!!:)

Sam-re visszatérve, tegnap este (ill. inkább éjjel, mert volt már 1 óra is), nagyon elvoltunk:D:D
Olyanok voltunk, mint a gyerekek:D:D Fbook chaten dumáltunk, aztán hallottam vmi zajt, és megkérdeztem, hogy ez ő volt?! Nem tudtam biztosan, hogy felettem lakik-e, de azt igen, hogy kb. vhol arra. Kiderült, hogy nem ő zajongott, de rájöttünk, hogy tényleg pontosan egymás alatt vagyunk:D Erre Sam kitalálta, hogy ő akkor most el kezd ugrálni, és hallom-e:D Naná, hogy hallottam:D Utána meg kinéztünk az ablakon, hogy az is milyen vicces:D Úgy röhögtem... Felvetettük az ötletet, hogy csinálhatnánk kötelet, és lemászhatna hozzám, vagy én fel hozzá, de tekintve, hogy a betörések miatt ide van állítva éjjelre egy őr, aki elég gyakran cirkál a kolik között, nem biztos, hogy jó ötlet lenne:D

Ja, egyébként a németről annyit, hogy bejött az amire gondoltam, hogy jót tett az otthoni egy hét, mert leüllepedtek a dolgok:) Az első pár hétben ugyanis azért elég elkeserítő volt, hogy alig értettem valamit. De tényleg igaz lehet, hogy túl sok volt egyszerre, és most , hogy otthon azért pihent kicsit az agyam német ügyileg:D, most hogy visszajöttem, 70-80 %-ban mindent értek az előadásokon, és ez olyan jó:)

Na mostanra ennyit, de tudjátok, jelentkezem majd még:)

Puszi

ui.: Lefoglaltuk a London jegyeket:D 16-an megyünk!!:)