Hétvége Bonnban

Dominikával forralt borozunk a bonni karácsonyi vásáron:)



Szintén Bonn, karácsonyi vásár:)



Így néztem ma a meccset!!!:)



Gaspar lesifotója hazafelé a villamoson...:)




A konferencia kezdete




Hazafelé a villamoson:) A 24 perces regionalbahn-hoz képest ez 1 órás út, de ez jött előbb:)



Éppen a bizonyítványt kapom a két napról:)





Finn-észt-magyar...:)



Balról lengyel, jobbról ukrán különítmény.




Dominikával



A lengyel-magyar kultúra csoportja:)




Mindenféle foglalkozás...:)



Szintén


Németek lengyel és magyar szemszögből...:)


Huh, ilyen sok időt talán még sosem hagytam ki blogolás nélkül. Elnézéseteket kell kérnem:D Bár ti lehet, hogy végre megkönnyebbültetek, hogy nem könyörgök kommentekért:)

Na szóval múlt csütörtökön hagytuk abba:) Pénteken nem sok minden történt, napközben tanulgattam, este meg úgy volt, hogy megyünk bulizni. Valahogy viszont mostanában ezek a bulik sehogy sem úgy sülnek el, ahogy mi akarjuk, illetve, ahogy még az elején történtek. Most mondjuk végre megint egy egész nagy bandával indultunk neki a városnak, szóval reménykedtem, hogy újra nagyot bulizunk majd.

A spanyolok javaslatára elmentünk az Uni Mensára, ami detto a mostani Old's Club-nak (vagyis Kármán koli) felel meg, csak nagyon rosszul szólt a zene (nem a Lacca hangosított...:P), és egyébként is csak rock ment, ami egy idő után unalmas volt, meg inkább zajhoz hasonlított, mint zenéhez. A fiúknak nagyon bejött, hogy olcsó a sör, nekem meg, hogy ingyenes a buli, de azért az egész estét nem akartam ott tölteni. Hasonlóan vélekedtek Dominikáék is, úgyhogy spanyolokat ott hagytuk, s páran elindultunk, hogy keresünk egy másik helyet. Most már tudom egyébként, hogy ott szúrtuk el, hogy a spanyoloknak hittünk, és nem mentünk rögtön a jól megszokott StudentenClub-ba, mert így már jó fél 2 volt, amikor még mindig ott tartottunk, hogy keressük a helyet... Holott Dominikáékkal előre megbeszéltük, hogy nem fogunk olyan sokáig maradni, mert másnap Bonn-ba kell menni az Europa macht Schule program miatt. Útközben - mivel a fiúk már erősen illuminált állapotban voltak, de tagadták természetesen - megcsodálhattuk, ahogy Sam letolja a nadrágját, és megmutatja királyi hátsóját egy étterem vendégeinek... Vicces volt, de futott utána rendesen, nehogy a német rendőrök (akiket egyébként nem láttunk) elkapják:D

Fél-2kor végül találtunk egy pub-ot, aminek az aljában (a pincében) egy diszkó működött. (Az elrendezés egyébként nagyon hasonlított a veszprémi szórakozóhelyhez, ahol Cozma...szóval nem éreztem valami jól magam. Ugyanolyan szűk lépcsőn lehetett lemenni a diszkóba, mint ahogy a biztonsági kamerás felvételeken láttuk...) A diszkóban nagyon jó zene ment, de teljesen tele volt... Ekkor már tényleg olyan fél 2 körül járt az idő, s mi lányok mondtuk, hogy lassan inkább hazafelé kellene indulni, mert 2.18-kor jön a villamos, s utána csak egy óra múlva. Fiúk viszont nem értették, hogy miért akarunk már hazamenni, meg hogy nekünk az Uni Mensa se tetszett, most meg innen is el akarunk menni stb... Kicsit össze is vesztem Misivel emiatt, mert ő szerinte miattam akar hazamenni az egész banda, meg hogy mégis én meddig akartam bulizni, ha már (!!) a 2.18-as villamossal haza akarok menni... Erre közöltem vele, hogy látszik, hogy már eleget ivott, és egyébként meg annyi csak a probléma, hogy nem kellett volna 2 órát eltökölni azzal, hogy arra a helyre megyünk, amit a spanyolok javasolnak, hanem rögtön studentenclub-ba kellett volna menni, és már 2 órája bulizhatnánk, s elég is lenne... Ezek után nem mondott semmi, hanem rá 5 percre odajött, és közölte, hogy bocsánat, ha bunkó volt:D Ilyen az élet, és az élet szép, Misi meg jó arc:)

Szombaton 11-kor indultunk a pályaudvarra: Gaspar (észt), Dominika (lengyel), Misi meg én. Regionalbahn-nal mentünk, szóval 24 perc alatt már Bonn-ban voltunk. Mindannyian kellőképpen be voltunk punnyadva, de azért nagy érdeklődéssel vágtunk neki a kétnapos Europa macht Schule konferenciának.

A szállásunk, és egyben a konferencia helyszíne nagyon szép helyen volt, tisztára olyan környéken, mint Pesten a budai villák. Nem gondoltam volna, hogy itt ezen a vidéken is vannak ekkora "hegyek":D A szállás természetesen a jól megszokott német színvonalú Jugendherberge volt. Amikor beléptem, és beleszagoltam a levegőbe, elkapott a nosztalgia a düssi-s kiruccanásokkal kapcsolatban:D

Lepakoltuk a cuccainkat, egy leányzó már várt minket, hogy odaadja a kitűzőnket a nevünkkel, aztán megrohamoztuk az italos részt...:) Kb. félórát várakoztunk már ott, addigra már a többi diákok is megérkeztek, amikor két nő hívott minket egy nagy terembe, hogy elkezdődjön a móka. Kb. 50-en bevonultunk egy terembe, ahol először elmondták, hogy hogy fog kinézni a két nap, utána pedig az egyik nő tartott nekünk egy előadást a német iskolarendszerről. Az mondjuk, hogy előadást, az enyhe túlzás, mert inkább egy gyorsvonathoz tudnám hasonlítani:D Egy ilyen fiatal csajszit képzeljetek el, aki szerintem életében először beszélt ennyi ember előtt (tekerte a haját, törte kezét-lábát stb...), és úgy elhadarta az egészet, hogy mi csak pupilláztunk, hogy most akkor miről is van szó... Egy-egy fóliánál éppen csak, hogy végére értem (vagy nem is értem oda) már kattolt is tovább:D Jó, mondjuk persze valamennyire ismerem ezt a német iskolarendszert, de azért ilyen összetetten előadást még nem hallottam róla, és jó lett volna még jobban megérteni, de így:D

Az előadás után kimentünk kávézni/teázni, sütizni stb, majd kettéosztottuk a társaságot, és kezdődött a pedagógiai képzés. Egy ilyen idősebb néni jött, akivel kipróbáltunk mindenféle feladatot, amivel segíteni tud, hogy játékosabb/emészthetőbb módon mutassuk majd be az országunkat a német gyerekeknek. Igazából úgy nézett ki a dolog, hogy végigcsinált velünk egy komplett órát, először játszottunk, aztán utána mindig megbeszéltük, hogy na akkor hogy tudjuk ezt mi elképzelni majd a saját óránkon. Nagyon hasznos volt ez a foglalkozás, és érdekes is:) Leszámítva azt, amikor egyszer körben ültünk, beszélgettünk, de pont amikor senki nem szólt semmit, úgy el kezdett korogni a gyomrom, hogy Dominika meg Misi majd meg halt mellettem a röhögéstől...:D

A foglalkozás után kiosztásra kerültek a szobák, s természetesen három lengyel lánnyal kerültem egy szóbába, köztük persze Dominikával:) Nem tudom, hogy működik ez, de mi tényleg vonzzuk egymást:D Ezen a konferencián is rögtön velük lettünk jóba:) Az egyik lengyel lány egyébként Berlinben tanul vmi. Master képzésen, a másik pedig Göttingenben. Ez utóbbi leányzó pont azzal kezdte, mikor bemutatkoztunk egymásnak, hogy de jó, hogy én magyar vagyok, mert februárban részt akar venni egy 3 hetes intenzív magyar nyelvkurzuson:D Ja, erről jut eszembe, volt egy bolgár lány Bonn-ban, aki szintén közölte, hogy (szó szerint)" cool", hogy magyar vagyok, mert, hogy ő tud magyarul... Sokat mondjuk nem volt hajlandó beszélni velem magyarul, de azt elmondta, hogy a nagymamája magyar, és ő maga 3 évet járt egy pesti általános iskolába.

Na szóval, hogy visszatérjek eredeti mondókámhoz, kiosztásra kerültek a szobák, aztán lementünk vacsizni, utána meg egy egész nagy bandával lementünk a városba, megnézni a karácsonyi vásárt. Jaj, amúgy ha már banda... Azt azért Misivel megállapítottuk, hogy látszik, hogy ezen a konferencián csak mi jöttünk sportiskolából...Én nem tudom, de a többi diák olyan furán nézett ki:D Pl. a spanyolok, hát egyik csúnyább volt, mint a másik. Itt nálunk egyik spanyol szebb, minta másik:D Meg a lányok közül is némelyik olyan igénytelenül volt felöltözve... Erre egyébként Misi megjegyezte, hogy szegény Kiss Jenő mondta mindig a TF-en, hogy ő úgy szeret itt tanítani, mert itt életerős emberek tanulnak, ellentétben mondjuk az orvosisokkal. (Direkt nem mondtam se jogászt, se műszakist:P)

A karácsonyi vásár szép volt nagyon, de egy idő után már kezdett hideg lenni, meg elég is volt a bámészkodásból , szóval visszamentünk Dominikával a koliba. A buszon aztán olyan jól eldumálgattunk (Dominika épp a jövőbeni terveimet kérdezgette, hogy mit akarok csinálni stb...), hogy majdnem elfelejtettünk leszállni a mi megállónknál:D

Felmentünk a szobába, és furcsálltuk, hogy még csak 10 óra van... Nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal:D Csak azt emlegettük, hogy hm... "otthon" ilyenkor szoktunk felmenni a konyhába enni, vagy csak dumálgatni a többiekkel stb... Itt viszont a szobánk nagyon kicsi volt, két emeletes ágy volt benne össz-vissz, és semmi közös helyiség, ahol a többiekkel össze lehetett volna gyűlni. Úgyhogy inkább bent a szobában dumálgattunk lengyel szobatársaimmal, akik nagyon rendesek voltak, mert mindig németül beszéltek, hogy én is értsem:) Ha viszont néha rázendítettek a srtststsrtstrttst beszédre, na az kegyetlen volt:D Ja, és nekem személy szerint volt még egy jó programom: minél több zsepit elhasználni egy este alatt... Már csütörtökön éreztem, hogy valami nem ok, de dupla adag c vitamint vettem be, ettem grapefruit-ot, meg ilyenek, s pénteken úgy éreztem, hogy kicsivel megúsztam a dolgot. Na szombat este ez már nem így nézett ki... Éjszaka szerencsére azért tudtam aludni, de másnap még rosszabb lett...

Vasárnap délelőtt interkulturális kommunikáció volt a téma. Megint két csoportra osztottak bennünket, és nekünk egy amerikai pasi tartotta az előadást, aki 25 éve él Németországban. Érdekes volt ez a foglalkozás is, de a sulis programmal kapcsolatban, a szombati sokkal hasznosabb volt. Az első feladatunk pl. az volt, hogy alakítsunk ki csoportokat a kultúránk szerint. Naná, hogy így én megint a lengyelekkel kerültem össze, ami úgy nézett ki, hogy sok lengyel meg én, mint magyar:D Volt egyébként még spanyol-olasz; francia; ukrán-szerb; és román-szlovák-fehérorosz banda. Ezután kaptunk egy nagy lapot, és le kellett rajzolnunk, hogy milyen a tipikus német...Mondanom se kell, füstöltek a ceruzák, és hipp-hopp felkerültek, a bratwurst, pontosság, terv, tisztaság, rend stb. jelképei...:) Az egész foglalkozás aztán ilyesmi témákat, tehát a kultúrák közti kommunikációt érintette, de most nem részletezem a többit.

A foglalkozás után megebédeltünk, aztán elindultunk haza, illetve Dominika még a lengyelekkel ott maradt picit várost nézni, de mi Gasparral meg Misivel inkább hazajöttünk, mert én ekkor már inkább csak egy ágyra meg jó pár Neo Zitran-ra vágytam...

Miután hazaértünk, neki is láttam a magam kikúrálásának, illetve beszéltem szlovák barátunkkal, Petyóval is, aki kérdezte, hogy mi a bajom...Mondtam, hogy sima megfázás, de talán egy kicsit az erősebb fajta. Erre megkérdezte, hogy lázam is van-e. Na gondoltam, ha már kérdezi, megmérem, de szerintem nincs. Hőemelkedésem volt... Ezt meg is írtam Petyónak, aki közölte, hogy akkor maradjak ágyban, és másnap irány az orvos... Na erre azért mondtam, hogy várjunk azzal az orvossal, mert pl. azt se tudom, hogy hova kéne mennem.

És, ha már ez szóba került... Képzeljétek el, mi történt!:) Petyónak a derekával volt vmi., Gaspar-nak meg azt hiszem szintén a hátával történt vmi, és elmentek a suli - tehát a sportfőiskola - kórházába. Meg is vizsgálták , meg is gyógyították őket, erre múlt héten megkapták a számlát...Gaspar kb. vmi 400 €-t, Petyó meg olyan 150 €-t... Nem nagyon akartak hinni a szemüknek:D Bementek szépen az Auslandsamt-ra, hogy na akkor most rögtön csináljanak valamit, mert nem gondolták volna, hogy a saját sulinknál ennyit kell fizetni... Az Auslandsamt se értette a dolgot, de többet nem tudtak tenni, mint, hogy azt javasolták, valahogy az otthoni biztosítójukkal fizettesse ki Gaspar meg Petyó is a számlát... Na ezek után kaptunk egy e-mailt az Auslandsamt-tól, amiben felhívták a figyelmünket, hogy

1. ha bajunk van, akkor olyan rendelőt keressünk fel, akik olyan betegeket kezelnek, akiknek (idézek) nemzeti biztosításuk van;

2. ne menjünk olyan rendelőbe, ahol csak privát biztosítással rendelkezőket látnak el;

3. ne menjünk a Sportfőiskola ambulanciájára, mert

az utolsó két esetben fizetni kell a szolgáltatásért.

Na most én ezt az egész e-mailt nem is értettem:D Akkor tessék mondani, hova mehetünk, ha bajunk van?!?! Ja, és megint a "nagy német" szervezésről csak annyit, hogy bár 876042... oldalas kiadványt kaptunk fontos infókól a tanulmányainkkal kapcsolatban, de ez speciel nincs benne, hogy ha lebetegszünk, akkor hova mehetünk...

Na, hogy visszatérjek az eredeti történethez, Petyót kérdeztem, hogy ő a múltkor kinél volt dokinál, mikor köhögött. Mondta, hogy ő magánrendelésre ment, ami ez a 10 €-s rendszer, amit Niki is mesélt már nekem. A dolog annyit jelent, hogy elmész a magándokihoz, fizetsz 10 €-t, de ez 3 hónapra érvényes. Tehát gyakorlatilag 3 havi ellátásért (akárhányszor mehetsz) fizetsz 10 €-t. Mondtam Petyónak, hogy majd meglátom, hogy másnap hogy érzem magam,s eldöntöm, hogy megyek-e dokihoz...

Mindenesetre este az órát nem állítottam be, úgy voltam vele, hogy jól kialszom magam, s az már fél gyógyulás:) Mikor felkeltem, sokkal jobban éreztem magam, el is mentem órára, de aztán egy idő után már megint nem volt olyan rózsás a helyzet, úgyhogy elmentem bevásárolni (6 grapefruit és 4 citrom landolt a kosárban:D), aztán visszamentem a szobába, s próbáltam a figyelmem a kerjogra irányítani... Egyszer csak kopogtatnak: Julis:) Jött, hogy segítsek neki a kézilabda házi dogájának megírásában. Na ez nagyon viccesen nézett ki!:D Ő ugyanis szlovákról fordított németre, és nekem a német szöveget kellett kijavítanom, de őszintén megvallva néha egyszerűbb volt, ha elolvastam az eredeti szlovák szöveget (mondatot), s kiszótáraztam az egyes szavakat:D Néha jobban megértettem így, mint a Julis által kreált német mondatot:D Na de aztán amin jót röhögtem, amikor Julis közölte, hogy mondta neki Petyó, hogy nekem sertésinfluenzám van, és kb. mindenkinek ezt híreszteli... Na ezt mondom honnan vette ez a szlovák barát?:D Hát mert, hogy lázas voltam, meg ilyenek... Mondtam Julisnak, hogy nyugtassa meg Petyót, szimplán megfáztam... Bár, hogy hol és miként,az nagyon jó kérdés, mert kb 10 fok van, minden nap eszem a c vitamint, és rendesen felöltözök... Mondjuk az is igaz, hogy mindenki beteg most errefelé...

Ma reggel együtt volt óránk, s mondtam is Petyónak, hogy nyugodtan üljön csak le mellém, ahogy szokott, nem lesz semmi baja... Egyébként most már tényleg tök jól érzem magam, hála a neo zitran meg c vitamin meg grapefruit kúrának:)

Ma délután tudtam nézni végre a vb-t!!!:) Olyan jó volt, főleg, hogy tök jó meccs volt ,csak kár, hogy a végére elfáradtunk:(

Pénteken nagy karácsonyi buli, szerintem legközelebb már otthonról jelentkezem:)

Pusszantás!!:)