Karácsony:)

Buliba menet Maurice-szal és a szlovákokkal:)



Kölni trió, avagy éljen a lengyel-magyar-szlovák barátság:)



Dominikával



A magyar asztal: tőlem jobbra Kitti, Orsi, és Orsi újdonsült német pasija:P, tőlem balra Misi, Tom, Sam bnője. Judith, és Sam



Ryo-val



Gaspar-ral



Kittivel

Apu nehezményezte, hogy mióta itthon vagyok, nincsen blogbejegyzés, úgyhogy írok most pár sort:)

A szokásos karácsony előtti rohangálások mellett azzal töltöm az időmet, hogy ezerrel örülök, hogy megvan az abszolutóriumom, vagyis legközelebb áprilisban lesz megmérettetés a Pázmányon, a záróvizsgák alkalmával:)))

Csatolok pár képet még a kölni karácsonyi buliról, amit a külföldieknek szerveztek. Kicsit jobb bulira számítottam, ahhoz képest, amit bezengtek a németek, de így utólag inkább csak az elment kategóriába sorolnám. Egy nagyon szép étteremben tartották, a vacsora szuper volt (naná, hogy kacsát ettem knédlivel, Julis meg is jegyezte, hogy na itt van az én knédlim, most aztán ehetek..:), de bulit nem tudnak csinálni a németek.

Az este elején volt pár előadás szerűség, köztünk a mi magyar néptáncunk, amit jól elszúrtak a németek, mert nem bírták összehozni a hangfalat meg a laptopot, szal senki nem hallott semmit a zenéből, köztük én se, szóval a koreográfia odalett, és helyette azt táncoltuk, amit épp ott spontán kitaláltam. Németeknek persze nem kell nagy minőséget hozni, hogy jól érezzék magukat, meg tapsikoljanak, szal végülis nagy volt a hejjehuja nekünk is...

Az előadások után azt hittük, hogy akkor zene, s tánc... Ehelyett vmi latin nyekergett vmit a gitárján, de attól messze volt, hogy táncolni lehessen rá. Utána a gitáros elment, és cd-ről szólt vmi. zene, de a táncolós zenétől az is messze volt... Fél 1-kor aztán le is léptünk, és eleinte még együtt indult a banda buliba, de aztán kicsit szétszéledtünk, mert vkinek. még be kellett mennie a koliba, valaki meg elérte a villamost stb... Végül Julissal, Petyóval meg a szlovák barátaikkal, ill. Sergio-val meg Maurice-szal betévedtünk egy kolibuliba, ami nem is volt olyan rossz. Jaj, egyébként nagyon vicces volt, mert Maurice kocsijával mentünk, aki az elején minket kérdezett, hogy ugyan hol van a kocsija, mert nem találja:D Nagyon viccesnek találtuk, hogy rajtunk keresi, mikor fogalmunk sincs, hogy hol van:D Itt egy picit egyébként el is bizonytalanodtam, hogy Maurice tényleg nem ivott semmit az este folyamán, de aztán megnyugodtam, amikor beszálltunk a kocsiba, és közölte, hogy akkor most a hülyülésnek vége, ha megy a kocsi, nem ökörködünk:) Megnyugodtam:)

Kívánok mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket, és örömökben, egészségben, pasikban/csajokban, kalandokban, élményekben, utazásban gazdag boldog új évet!!!:)

Január 3-án vágtatok vissza Köln-be, úgyhogy a következő bejegyzések valószínűleg (hacsak addig nem történik vmi. extra:P) onnantól várhatók:)

Puszi

Táncpróba:))))

Próba után:D






Julis és Gaspar




Julis barátném:) Ő táncol egyébként a legjobban:)



Misi, Krisztof (lengyel), Tom (ausztrál), David (cseh)

Emberek...ha én ezt a klubban elmesélem:D:D Lesz ugye holnap ez a karácsonyi buli, amire megkértek minket az Auslandsamt-tól, hogy ha lehet, akkor adjunk elő valamit, ami a hazánkhoz kapcsolódik. Misivel kitaláltuk, hogy akkor mi táncolni fogunk. Eredetileg táncház jellegűt akartunk csinálni, de a szervezők mondták, hogy ahhoz nincs elég hely, meg egyébként is akkor minden olyan kaotikus lenne (németek...), úgyhogy csináljuk azt, hogy beszervezünk pár embert, és azokkal táncolunk.

Be is szerveztük Misivel az embereket, és úgy volt , hogy ma este próbálunk. Pechünkre jópár embernek pont ma volt ilyen plusz órája, vagyis egy másik városba mentek falat mászni... Éppen ezért kb. fél 11-re került össze a banda. A konyhában viszont csak 11-ig lehet lenni, és akkor is csak csöndesen... Ráadásul Ariel (a főnök ugye) sose szokott fent lenni a konyhában, hát most naná, hogy ott ette a fene... Úgyhogy mondta is, hogy vonuljunk el a konyhából... Lementünk tehát a szobámba mind a 10-en:D Nagyon vicces volt:D Főleg akkora méretű emberekkel, mint a Gaspar, aki magasugró ugye, és kb 2.10 magas:D

Elpróbáltuk kétszer a táncot, mindenkinek nagyon tetszik, rengeteget röhögtünk, főleg Ryo-n, a japánon, na meg az ausztrál Tom-on, akinek a fejlődéséből a mozgáskoordináció kimaradt:D

Megbeszéltük, hogy holnap délelőtt megint találkozunk, akkor végre már egy nagyobb helyen, és normálisan elpróbáljuk megint:D Vicces lesz az tuti, ja és, hogy Misi szavait idézzem:

"this dance is gonna be fun, szal szerintem anyukád jó munkát végzett":)

Sajnos ma nem tudtam videózni, mert mutatni is kellett a táncot, meg minden, de holnap valaki feltétlenül videózni fog minket a fényképezőmmel:D

Puszi

Hétvége Bonnban

Dominikával forralt borozunk a bonni karácsonyi vásáron:)



Szintén Bonn, karácsonyi vásár:)



Így néztem ma a meccset!!!:)



Gaspar lesifotója hazafelé a villamoson...:)




A konferencia kezdete




Hazafelé a villamoson:) A 24 perces regionalbahn-hoz képest ez 1 órás út, de ez jött előbb:)



Éppen a bizonyítványt kapom a két napról:)





Finn-észt-magyar...:)



Balról lengyel, jobbról ukrán különítmény.




Dominikával



A lengyel-magyar kultúra csoportja:)




Mindenféle foglalkozás...:)



Szintén


Németek lengyel és magyar szemszögből...:)


Huh, ilyen sok időt talán még sosem hagytam ki blogolás nélkül. Elnézéseteket kell kérnem:D Bár ti lehet, hogy végre megkönnyebbültetek, hogy nem könyörgök kommentekért:)

Na szóval múlt csütörtökön hagytuk abba:) Pénteken nem sok minden történt, napközben tanulgattam, este meg úgy volt, hogy megyünk bulizni. Valahogy viszont mostanában ezek a bulik sehogy sem úgy sülnek el, ahogy mi akarjuk, illetve, ahogy még az elején történtek. Most mondjuk végre megint egy egész nagy bandával indultunk neki a városnak, szóval reménykedtem, hogy újra nagyot bulizunk majd.

A spanyolok javaslatára elmentünk az Uni Mensára, ami detto a mostani Old's Club-nak (vagyis Kármán koli) felel meg, csak nagyon rosszul szólt a zene (nem a Lacca hangosított...:P), és egyébként is csak rock ment, ami egy idő után unalmas volt, meg inkább zajhoz hasonlított, mint zenéhez. A fiúknak nagyon bejött, hogy olcsó a sör, nekem meg, hogy ingyenes a buli, de azért az egész estét nem akartam ott tölteni. Hasonlóan vélekedtek Dominikáék is, úgyhogy spanyolokat ott hagytuk, s páran elindultunk, hogy keresünk egy másik helyet. Most már tudom egyébként, hogy ott szúrtuk el, hogy a spanyoloknak hittünk, és nem mentünk rögtön a jól megszokott StudentenClub-ba, mert így már jó fél 2 volt, amikor még mindig ott tartottunk, hogy keressük a helyet... Holott Dominikáékkal előre megbeszéltük, hogy nem fogunk olyan sokáig maradni, mert másnap Bonn-ba kell menni az Europa macht Schule program miatt. Útközben - mivel a fiúk már erősen illuminált állapotban voltak, de tagadták természetesen - megcsodálhattuk, ahogy Sam letolja a nadrágját, és megmutatja királyi hátsóját egy étterem vendégeinek... Vicces volt, de futott utána rendesen, nehogy a német rendőrök (akiket egyébként nem láttunk) elkapják:D

Fél-2kor végül találtunk egy pub-ot, aminek az aljában (a pincében) egy diszkó működött. (Az elrendezés egyébként nagyon hasonlított a veszprémi szórakozóhelyhez, ahol Cozma...szóval nem éreztem valami jól magam. Ugyanolyan szűk lépcsőn lehetett lemenni a diszkóba, mint ahogy a biztonsági kamerás felvételeken láttuk...) A diszkóban nagyon jó zene ment, de teljesen tele volt... Ekkor már tényleg olyan fél 2 körül járt az idő, s mi lányok mondtuk, hogy lassan inkább hazafelé kellene indulni, mert 2.18-kor jön a villamos, s utána csak egy óra múlva. Fiúk viszont nem értették, hogy miért akarunk már hazamenni, meg hogy nekünk az Uni Mensa se tetszett, most meg innen is el akarunk menni stb... Kicsit össze is vesztem Misivel emiatt, mert ő szerinte miattam akar hazamenni az egész banda, meg hogy mégis én meddig akartam bulizni, ha már (!!) a 2.18-as villamossal haza akarok menni... Erre közöltem vele, hogy látszik, hogy már eleget ivott, és egyébként meg annyi csak a probléma, hogy nem kellett volna 2 órát eltökölni azzal, hogy arra a helyre megyünk, amit a spanyolok javasolnak, hanem rögtön studentenclub-ba kellett volna menni, és már 2 órája bulizhatnánk, s elég is lenne... Ezek után nem mondott semmi, hanem rá 5 percre odajött, és közölte, hogy bocsánat, ha bunkó volt:D Ilyen az élet, és az élet szép, Misi meg jó arc:)

Szombaton 11-kor indultunk a pályaudvarra: Gaspar (észt), Dominika (lengyel), Misi meg én. Regionalbahn-nal mentünk, szóval 24 perc alatt már Bonn-ban voltunk. Mindannyian kellőképpen be voltunk punnyadva, de azért nagy érdeklődéssel vágtunk neki a kétnapos Europa macht Schule konferenciának.

A szállásunk, és egyben a konferencia helyszíne nagyon szép helyen volt, tisztára olyan környéken, mint Pesten a budai villák. Nem gondoltam volna, hogy itt ezen a vidéken is vannak ekkora "hegyek":D A szállás természetesen a jól megszokott német színvonalú Jugendherberge volt. Amikor beléptem, és beleszagoltam a levegőbe, elkapott a nosztalgia a düssi-s kiruccanásokkal kapcsolatban:D

Lepakoltuk a cuccainkat, egy leányzó már várt minket, hogy odaadja a kitűzőnket a nevünkkel, aztán megrohamoztuk az italos részt...:) Kb. félórát várakoztunk már ott, addigra már a többi diákok is megérkeztek, amikor két nő hívott minket egy nagy terembe, hogy elkezdődjön a móka. Kb. 50-en bevonultunk egy terembe, ahol először elmondták, hogy hogy fog kinézni a két nap, utána pedig az egyik nő tartott nekünk egy előadást a német iskolarendszerről. Az mondjuk, hogy előadást, az enyhe túlzás, mert inkább egy gyorsvonathoz tudnám hasonlítani:D Egy ilyen fiatal csajszit képzeljetek el, aki szerintem életében először beszélt ennyi ember előtt (tekerte a haját, törte kezét-lábát stb...), és úgy elhadarta az egészet, hogy mi csak pupilláztunk, hogy most akkor miről is van szó... Egy-egy fóliánál éppen csak, hogy végére értem (vagy nem is értem oda) már kattolt is tovább:D Jó, mondjuk persze valamennyire ismerem ezt a német iskolarendszert, de azért ilyen összetetten előadást még nem hallottam róla, és jó lett volna még jobban megérteni, de így:D

Az előadás után kimentünk kávézni/teázni, sütizni stb, majd kettéosztottuk a társaságot, és kezdődött a pedagógiai képzés. Egy ilyen idősebb néni jött, akivel kipróbáltunk mindenféle feladatot, amivel segíteni tud, hogy játékosabb/emészthetőbb módon mutassuk majd be az országunkat a német gyerekeknek. Igazából úgy nézett ki a dolog, hogy végigcsinált velünk egy komplett órát, először játszottunk, aztán utána mindig megbeszéltük, hogy na akkor hogy tudjuk ezt mi elképzelni majd a saját óránkon. Nagyon hasznos volt ez a foglalkozás, és érdekes is:) Leszámítva azt, amikor egyszer körben ültünk, beszélgettünk, de pont amikor senki nem szólt semmit, úgy el kezdett korogni a gyomrom, hogy Dominika meg Misi majd meg halt mellettem a röhögéstől...:D

A foglalkozás után kiosztásra kerültek a szobák, s természetesen három lengyel lánnyal kerültem egy szóbába, köztük persze Dominikával:) Nem tudom, hogy működik ez, de mi tényleg vonzzuk egymást:D Ezen a konferencián is rögtön velük lettünk jóba:) Az egyik lengyel lány egyébként Berlinben tanul vmi. Master képzésen, a másik pedig Göttingenben. Ez utóbbi leányzó pont azzal kezdte, mikor bemutatkoztunk egymásnak, hogy de jó, hogy én magyar vagyok, mert februárban részt akar venni egy 3 hetes intenzív magyar nyelvkurzuson:D Ja, erről jut eszembe, volt egy bolgár lány Bonn-ban, aki szintén közölte, hogy (szó szerint)" cool", hogy magyar vagyok, mert, hogy ő tud magyarul... Sokat mondjuk nem volt hajlandó beszélni velem magyarul, de azt elmondta, hogy a nagymamája magyar, és ő maga 3 évet járt egy pesti általános iskolába.

Na szóval, hogy visszatérjek eredeti mondókámhoz, kiosztásra kerültek a szobák, aztán lementünk vacsizni, utána meg egy egész nagy bandával lementünk a városba, megnézni a karácsonyi vásárt. Jaj, amúgy ha már banda... Azt azért Misivel megállapítottuk, hogy látszik, hogy ezen a konferencián csak mi jöttünk sportiskolából...Én nem tudom, de a többi diák olyan furán nézett ki:D Pl. a spanyolok, hát egyik csúnyább volt, mint a másik. Itt nálunk egyik spanyol szebb, minta másik:D Meg a lányok közül is némelyik olyan igénytelenül volt felöltözve... Erre egyébként Misi megjegyezte, hogy szegény Kiss Jenő mondta mindig a TF-en, hogy ő úgy szeret itt tanítani, mert itt életerős emberek tanulnak, ellentétben mondjuk az orvosisokkal. (Direkt nem mondtam se jogászt, se műszakist:P)

A karácsonyi vásár szép volt nagyon, de egy idő után már kezdett hideg lenni, meg elég is volt a bámészkodásból , szóval visszamentünk Dominikával a koliba. A buszon aztán olyan jól eldumálgattunk (Dominika épp a jövőbeni terveimet kérdezgette, hogy mit akarok csinálni stb...), hogy majdnem elfelejtettünk leszállni a mi megállónknál:D

Felmentünk a szobába, és furcsálltuk, hogy még csak 10 óra van... Nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal:D Csak azt emlegettük, hogy hm... "otthon" ilyenkor szoktunk felmenni a konyhába enni, vagy csak dumálgatni a többiekkel stb... Itt viszont a szobánk nagyon kicsi volt, két emeletes ágy volt benne össz-vissz, és semmi közös helyiség, ahol a többiekkel össze lehetett volna gyűlni. Úgyhogy inkább bent a szobában dumálgattunk lengyel szobatársaimmal, akik nagyon rendesek voltak, mert mindig németül beszéltek, hogy én is értsem:) Ha viszont néha rázendítettek a srtststsrtstrttst beszédre, na az kegyetlen volt:D Ja, és nekem személy szerint volt még egy jó programom: minél több zsepit elhasználni egy este alatt... Már csütörtökön éreztem, hogy valami nem ok, de dupla adag c vitamint vettem be, ettem grapefruit-ot, meg ilyenek, s pénteken úgy éreztem, hogy kicsivel megúsztam a dolgot. Na szombat este ez már nem így nézett ki... Éjszaka szerencsére azért tudtam aludni, de másnap még rosszabb lett...

Vasárnap délelőtt interkulturális kommunikáció volt a téma. Megint két csoportra osztottak bennünket, és nekünk egy amerikai pasi tartotta az előadást, aki 25 éve él Németországban. Érdekes volt ez a foglalkozás is, de a sulis programmal kapcsolatban, a szombati sokkal hasznosabb volt. Az első feladatunk pl. az volt, hogy alakítsunk ki csoportokat a kultúránk szerint. Naná, hogy így én megint a lengyelekkel kerültem össze, ami úgy nézett ki, hogy sok lengyel meg én, mint magyar:D Volt egyébként még spanyol-olasz; francia; ukrán-szerb; és román-szlovák-fehérorosz banda. Ezután kaptunk egy nagy lapot, és le kellett rajzolnunk, hogy milyen a tipikus német...Mondanom se kell, füstöltek a ceruzák, és hipp-hopp felkerültek, a bratwurst, pontosság, terv, tisztaság, rend stb. jelképei...:) Az egész foglalkozás aztán ilyesmi témákat, tehát a kultúrák közti kommunikációt érintette, de most nem részletezem a többit.

A foglalkozás után megebédeltünk, aztán elindultunk haza, illetve Dominika még a lengyelekkel ott maradt picit várost nézni, de mi Gasparral meg Misivel inkább hazajöttünk, mert én ekkor már inkább csak egy ágyra meg jó pár Neo Zitran-ra vágytam...

Miután hazaértünk, neki is láttam a magam kikúrálásának, illetve beszéltem szlovák barátunkkal, Petyóval is, aki kérdezte, hogy mi a bajom...Mondtam, hogy sima megfázás, de talán egy kicsit az erősebb fajta. Erre megkérdezte, hogy lázam is van-e. Na gondoltam, ha már kérdezi, megmérem, de szerintem nincs. Hőemelkedésem volt... Ezt meg is írtam Petyónak, aki közölte, hogy akkor maradjak ágyban, és másnap irány az orvos... Na erre azért mondtam, hogy várjunk azzal az orvossal, mert pl. azt se tudom, hogy hova kéne mennem.

És, ha már ez szóba került... Képzeljétek el, mi történt!:) Petyónak a derekával volt vmi., Gaspar-nak meg azt hiszem szintén a hátával történt vmi, és elmentek a suli - tehát a sportfőiskola - kórházába. Meg is vizsgálták , meg is gyógyították őket, erre múlt héten megkapták a számlát...Gaspar kb. vmi 400 €-t, Petyó meg olyan 150 €-t... Nem nagyon akartak hinni a szemüknek:D Bementek szépen az Auslandsamt-ra, hogy na akkor most rögtön csináljanak valamit, mert nem gondolták volna, hogy a saját sulinknál ennyit kell fizetni... Az Auslandsamt se értette a dolgot, de többet nem tudtak tenni, mint, hogy azt javasolták, valahogy az otthoni biztosítójukkal fizettesse ki Gaspar meg Petyó is a számlát... Na ezek után kaptunk egy e-mailt az Auslandsamt-tól, amiben felhívták a figyelmünket, hogy

1. ha bajunk van, akkor olyan rendelőt keressünk fel, akik olyan betegeket kezelnek, akiknek (idézek) nemzeti biztosításuk van;

2. ne menjünk olyan rendelőbe, ahol csak privát biztosítással rendelkezőket látnak el;

3. ne menjünk a Sportfőiskola ambulanciájára, mert

az utolsó két esetben fizetni kell a szolgáltatásért.

Na most én ezt az egész e-mailt nem is értettem:D Akkor tessék mondani, hova mehetünk, ha bajunk van?!?! Ja, és megint a "nagy német" szervezésről csak annyit, hogy bár 876042... oldalas kiadványt kaptunk fontos infókól a tanulmányainkkal kapcsolatban, de ez speciel nincs benne, hogy ha lebetegszünk, akkor hova mehetünk...

Na, hogy visszatérjek az eredeti történethez, Petyót kérdeztem, hogy ő a múltkor kinél volt dokinál, mikor köhögött. Mondta, hogy ő magánrendelésre ment, ami ez a 10 €-s rendszer, amit Niki is mesélt már nekem. A dolog annyit jelent, hogy elmész a magándokihoz, fizetsz 10 €-t, de ez 3 hónapra érvényes. Tehát gyakorlatilag 3 havi ellátásért (akárhányszor mehetsz) fizetsz 10 €-t. Mondtam Petyónak, hogy majd meglátom, hogy másnap hogy érzem magam,s eldöntöm, hogy megyek-e dokihoz...

Mindenesetre este az órát nem állítottam be, úgy voltam vele, hogy jól kialszom magam, s az már fél gyógyulás:) Mikor felkeltem, sokkal jobban éreztem magam, el is mentem órára, de aztán egy idő után már megint nem volt olyan rózsás a helyzet, úgyhogy elmentem bevásárolni (6 grapefruit és 4 citrom landolt a kosárban:D), aztán visszamentem a szobába, s próbáltam a figyelmem a kerjogra irányítani... Egyszer csak kopogtatnak: Julis:) Jött, hogy segítsek neki a kézilabda házi dogájának megírásában. Na ez nagyon viccesen nézett ki!:D Ő ugyanis szlovákról fordított németre, és nekem a német szöveget kellett kijavítanom, de őszintén megvallva néha egyszerűbb volt, ha elolvastam az eredeti szlovák szöveget (mondatot), s kiszótáraztam az egyes szavakat:D Néha jobban megértettem így, mint a Julis által kreált német mondatot:D Na de aztán amin jót röhögtem, amikor Julis közölte, hogy mondta neki Petyó, hogy nekem sertésinfluenzám van, és kb. mindenkinek ezt híreszteli... Na ezt mondom honnan vette ez a szlovák barát?:D Hát mert, hogy lázas voltam, meg ilyenek... Mondtam Julisnak, hogy nyugtassa meg Petyót, szimplán megfáztam... Bár, hogy hol és miként,az nagyon jó kérdés, mert kb 10 fok van, minden nap eszem a c vitamint, és rendesen felöltözök... Mondjuk az is igaz, hogy mindenki beteg most errefelé...

Ma reggel együtt volt óránk, s mondtam is Petyónak, hogy nyugodtan üljön csak le mellém, ahogy szokott, nem lesz semmi baja... Egyébként most már tényleg tök jól érzem magam, hála a neo zitran meg c vitamin meg grapefruit kúrának:)

Ma délután tudtam nézni végre a vb-t!!!:) Olyan jó volt, főleg, hogy tök jó meccs volt ,csak kár, hogy a végére elfáradtunk:(

Pénteken nagy karácsonyi buli, szerintem legközelebb már otthonról jelentkezem:)

Pusszantás!!:)

:))

Most csak egy rövid szösszenetet osztok meg veletek, rövidebben Misi aranyköpését:)

Az alapsztori annyi, hogy a két ausztrál megszívta, mert nem tudtak jegyet venni a nagy külföldieknek szóló karácsonyi bulira, mert már elfogytak a jegyek. Nagyon ki voltak akadva, holott teljesen jogosan adtak már el minden jegyet, hiszen több e-mailt is kaptunk, amiben felhívták a figyelmünket, hogy nov. 27-ig lehet egyébként is jegyeket venni, másrészt meg hogy igyekezzünk.

Misivel beszélgettünk viszont, hogy nagy valószínűséggel valahogy csak megoldják majd a németek, hogy bejussanak... Egyébként is kinyalják a királyi hátsójukat, majd pont a fenséges ausztrálok lesznek azok, akik lemaradnak a buliról... Erre Misi ilyet szól:

"na majd mondom is a Samnek: ne fossá' b.meg, nem román vagy" :D:D

Ennyit az esetleges diszkriminációról kelet-európaiak és ausztrálok között a SpoHon:)

Pusszantás

Europa macht Schule és még mindig Tom

Hokimeccs, Petyó és a szlovák zászló:)



Még mindig hokimeccs



A banda a meccsen:)


Halihó!:)

Bár a kölni kalandozásokhoz semmi köze, de most kaptam meg Karolistól a Love train youtube-os linkjét, amit mindenképpen nézzetek meg (fontos, hogy végig)!!!:)

http://www.youtube.com/watch?v=B4TjkQqXJlE

Azoknak, akik nem ismerik a sztorit: anno Dániában megismerkedtem (többek között:))Andival és Petivel, valamint Karolissal (litván) és Oliverrel (dán). Ez a két "jómadár" írt egy dalt Andiék esküvőjére, és most már a klip is elkészült hozzá, ami csúcs!!!:)

Na, akkor az itteni eseményekről:)

Szerdán reggel gerincbajos óra volt, ami ma nem volt nagyon érdekes. Utána befejeztem végre a kerjog házit, délután meg Julissal mentünk kézi órára. Fél 7-kor találkoztunk egy lánnyal, aki elvitt volna minket edzésre, de sajna kiderült, hogy a leányzónak újra baj van a sérült derekával, szóval mondta, hogy most kihagyná az edzést, úgyhogy elhalasztottuk a dolgot jövő hétre.

Ma a mozgás a vízben órával kezdtem, ahol még mindig az aqua jogging a téma, úgyhogy továbbra is képzeljetek el azokkal a szivacsokkal a derekamon:) Ma intervall tréning volt, ami azt jelenti, hogy 3-6-9-6-3 percet kellett a vízben úgy mozogni, mintha futnánk. Nem volt fárasztó, viszont mégis mozogtunk, és megint bebizonyosodott, hogy a németeket nagyon kevés teljesítménnyel meg lehet győzni... Közölte ugyanis az óravezető csaj, hogy szuperül csinálom a kartempót hozzá...:D Alig hallottam meg, amit mondott, pedig tök csönd volt az usziban, csak én éppen azon gondolkodtam, hogy mit is kéne majd előadni a karácsonyi bulin:D

Uszoda után jött volna a pr, reklám óra, de elmaradt, mert az egyik előadóban Németország legismertebb sportriporterével volt egy kis előadás. A nevéből csak annyit értettem, hogy Tom, és hiába kerestem rá neten, eddig nem találtam meg, de amikor meghallottam a hangját, az azért picit ismerős volt:) Jó, tudom, hogy nem ülök ott állandóan a német Bundesliga közvetítések előtt, de azért előfordult már:) Szimpatikus volt egyébként nagyon a pasi, meg persze újabb élmény:)

Délután 5 órakor volt az első találkozónk az Europa macht Schule programmal kapcsolatban. Röviden a programról: a németek találták ki ezt a projektet, aminek az a célja, hogy az erasmusos diákok minimum 3 maximum 5 alkalommal (vagy ahogy az iskola kéri) ellátogathatnak egy osztályba, és bemutatják (akármilyen úton/ eszközzel) a saját országukat.

Két napja kaptunk egy mailt, amiben annyiról tájékoztattak, hogy lesz ez a találkozó, ahol majd elmondja mindenki az ötleteit a projekt kivitelezésével kapcsolatban. Mi úgy voltunk ezzel, hogy nagy energiát nem fektetünk bele egyelőre, mert úgyis csak ilyen bemutatkozós lesz a dolog. Főleg azért gondoltuk ezt, mert a hétvégén megyünk Bonn-ba egy ilyen kétnapos képzésre, ahol elmondják majd, hogy mire figyeljünk, mik a jó ötletek stb...

Na ehhez képest a mai találkozó arról szólt, hogy konkrét tervvel kellett volna előállni, hogy mit is akarunk csinálni az osztállyal:D Elég kínos volt... Dominika , Misi, Gaspar (észt) meg Marina (spanyol) van benne a programban a mi Erasmusosaink közül, ezen kívül volt egy török, egy finn, egy spanyol és egy belga lány. A diákokon kívül már megjelentek az iskola képviselői is, vagyis a tanárok. Rögtön össze is párosítottak minket, és arról kellett beszélgetni, hogy akkor mit is akarok én csinálni az osztállyal... Nem mondom, hogy mindenfajta elképzelés nélkül néztem a pasira, de tény, hogy konkrét tervem nem volt:D Ugyanígy voltak ezzel a többiek is. (Ja, azt elfelejtettem, hogy az órákat január-február folyamán kell majd megtartani.) Na mindenesetre összeszedtem minden erőmet, és igyekeztem konkrét ötletekkel előállni... Egy idő után aztán egész jó dolgokat találtunk ki:)

Akkor viszont nagyon megijedtem, mikor azzal állt elő a tanár, hogy ő törit meg éneket tanít... Az mondom király:D Főleg, hogy én azzal számoltam, hogy majd ilyen sportórát is tartok stb... Kiderült aztán, hogy azért osztottak engem ehhez a tanárhoz, mert a jelentkezési lapon, amikor be kellett írni, hogy így előreláthatólag kb. milyen terveim vannak az osztállyal, én beírtam (többek között), hogy magyar néptánc tanulás... De ezt csak felvetésként, mindenfajta kötelezettségként írtam oda:D

Na mindegy, végülis azt találtuk ki, hogy kezdésnek csinálok majd vmi. könnyen emészthető (mivel 11-12 éves gyerekekről van szó, annak ellenére, hogy én direkt 15-18 éveseket jelöltem be...) előadást, a következő órán pedig majd pl. játszhatunk Legyen ön is milliomost, ahol a kérdések Magyarországról lesznek. Egy másik ötlet volt, hogy tanuljunk magyar dalokat, és csináljunk egy magyar énekkönyvet... Remek énektudásomat az annál is szuperebb laptop és hangszóró fogja helyettesíteni:D Nekem közben egyébként még az is eszembe jutott, hogy ha már magyar dalokat tanulunk, játszhatnánk "Wer wird SuperStart", vagyis német Csillag születiket, de magyar dalokkal... Mikor a tanár megtudta, hogy kézilabdázom, mondta, hogy akkor akár tarthatok egy kézilabda órát is. Ezen kívül persze felmerült a magyar kaják ötlet is, és persze a magyar tánc is ott van a pakliban (anyu készülhetsz...:)). Ezek persze most még csak ötletek, pontos tervet majd később állítok/unk össze.

Mikor visszajöttünk erről az eléggé kínos találkozóról, és kiröhögtük magunkat, hogy mennyire gáz volt, hogy mindenkinél konkrét tervet kért már a német tanár, de senki nem tudott ilyennel szolgálni, felmentünk a konyhába vacsorázni. Egy kis bor társaságában aztán tök jól eldumálgattunk Dominika, Misi, Sam, Tom meg én. Szóba került a szlovák-magyar dolog, Sam tökre érdeklődött, hogy akkor ez hogy is van. Meg amin meglepődött, hogy rákérdezett, hogy pl. Tito akkor egy rossz vagy jó ember volt. Szimpi volt, ahogy érdeklődött a dolgok után.

Ezután összegyűltünk páran (Dominika, Misi, Tom, meg Sam) Sam szobájában, és megnéztük a Férj és férjet. Ez így önmagában egy remek csütörtök esti szórakozásnak tűnik, de higgyétek el, ha a közeletekben van Tom, már nem olyan egyszerű a helyzet... Annyira, de annyira büdös volt ugyanis, hogy áááá:D Először, mikor bementünk a szobába, ő leült a kanapéra, de valahogy mi elég bénán tébláboltunk inkább, és senki nem akart leülni mellé:D Komolyan mondom, a hajléktalanoknak van ilyen szaga... Végülis Sam áldozta fel magát, mellette én, utána meg Dominika ült, de a sorrend igazából mindegy is, mert az egész szobát belengte... Amikor ugyanis lementem a hangszóróért, s visszaléptem a szobába, annyira megcsapott a szag, hogy tökre mindegy volt, hogy hol ülök a szobában... Mivel online néztünk a filmet, egyszer sikeresen megakadt, és várni kellett, míg rátölt még egy picit. Ezt az időt mindenki kihasználta, hogy elmenjen wc-re stb..., de a leghasznosabb időtöltésnek mégis az bizonyult, hogy az addig bukóra állított ablakot teljesen kitártuk, és az ajtót is kinyitottuk, hogy kiszellőzzön... Közben csatlakozott hozzánk a másik lengyel srác, Krisztof is, akinek csak ennyit mondtunk, mikor belépett a szobába: "bocsi, lehet, hogy kicsit büdös van ...". A slussz poén aztán az volt, amikor a film végén megszólalt Tom, hogy ő rohadtul fázik, és igazából egész film alatt is fázott (bukóra volt az ablak), szal most akkor becsukná az ablakot... És igen, megtette...én meg hálát adtam az égnek (Dominikával egyetemben:D), hogy vége volt a filmnek... Eszméletlen...:D

Holnap egész nap erőteljes kerjog tanulás, este meg elvileg buli, szombat vasárnap Bonn: Europa macht Schule képzés:)

Pusszantás

Hoki, Tom, angyalkák: ebből hogy lesz mese..:)

Halihó!:)

Robi! Megint sziporkáztál:D Ezt, hogy a kenguruk bokszolnak, Sam-ék is mindig megjegyzik, mikor szóba jönnek ezek a kedves állatok, és olyan ijedt fejjel mondják mindig, hogy nehogy azt higgyem, hogy ők olyan aranyosak, mert hogy bebokszolnak egyet, ha nem figyelsz oda:D Mielőtt kifejteném Mocsai és Ilyés játékát, szeretnék még pár szót említeni másik ausztrál barátunkról, Tomról. (Akitől egyébként úgy bűzlött a szobám a múltkor, mikor lejött megkérdezni valamit, hogy ihhaj... Ráadásul ezek azok a napok voltak, amikor nem éppen mertünk ablakot nyitni a betörők miatt... Na, el tudjátok képzelni...:D Ő egyébként mióta itt vagyunk, még egyszer sem takarított a szobájában, és a mosodában se láttam ruhákkal... Sam közölte, hogy ő, ha odaér Tom szobájához a folyosón, mindig szaporábban veszi a lépteket:D:D)

Mocsaiól: Mocsai jól játszott, nem kezdett, de a 2-3. percben beküldték irányítani (végig irányítót játszott egyébként:)), lőtt egy gólt, aztán leültették, és talán csak az utolsó pár percre küldték vissza, nem is értettem igazából. A második félidőt már végigtámadta, és azt hiszem lőtt vagy 5-6 gólt, szóval ügyes volt:)

Ilyésről: első félidőben csak védekezett, második félidőben pár percre felküldték támadni bal2-be. Ha jól emlékszem két gólt lőtt, mindkettőt lerohanásból. A végén 9 góllal nyert a Lemgo, hozták a papírformát, de mégis izgalmas meccs volt.

Na, szóval ma jöttünk hazafelé: Petyó, Sergio, Dominika, Tom és én... Petyónál volt egy szlovák zászló, mert két szlovák is játszik a kölni hoki csapatban. Erről most elég ennyit, majd később kiderül, hogy miért volt fontos megemlíteni. Ahogy zötyögtünk hazafelé a villamoson, hülye Petyó elkezdte szivatni Tomot, hogy tulajdonképpen hol is van az Ausztrália?! Kína mellett, vagy most hogy van ez? És ez a süket Tom nem vágta, hogy csak szivatják, és elmagyarázta, hogy hol is van Ausztrália.

Erre közölte vele Petyó, hogy "azt tudtad, hogy Szlovákia áll a legjobb helyen a világban a gazdasági mutatókat tekintve?!" Mire Tom: "Ohh, tényleg?! Nem is tudtam..." Na ilyen hasonló szivatások mentek, és a durva az volt, hogy már mindenki röhögött, hogy ennyire hülye nem lehet ez a Tom, de Petyó csak folytatta a maga komoly stílusában az ökörködést:D A végső döfés az volt, amikor (és itt jön a zászló) Petyó közölte Tom-mal, hogy az a zászló, ami az ő hátán van, az Madagaszkár zászlaja. Ez a süket meg elhitte, mert mikor rá 10 percre azt mondta Petyó, hogy "na Tom, ha megmondod, hogy milyen zászló van a hátamon, elárulom, hogy hol van Ausztrália". Erre Tom: "hát tudom, ez Madagaszkár zászlaja" Na itt már fetrengtünk Dominikával, hogy ennyire hülye nem lehet:D:D

Tomról egyébként még annyit, hogy nagyon idegesítő tud lenni, amikor mindenre megjegyzést tesz, hogy ők ezt ott Ausztráliában hogy csinálják... Félreértés ne essék, az engem tök érdekel, hogy ők hogyan élnek ott a messzeségben, és szívesen beszélgetek erről (pl. tök sajnálom, hogy a japán srác nem tud semmilyen nyelven, mert így nem tud mesélni Japánról), de attól a falat kaparom, amikor este felmegyek a konyhába egy tál grapefruit héjjal, és megkérdezi tőlem ilyen "hülyének nézlek" stílusban: " Grapefruitot ettél ilyenkor?! Mi ausztrálok csak reggel eszünk grapefruitot..." A másik, amikor szó szerint lefikázta nézéssel és szavakkal is, hogy a lengyelek hogy tudják megenni a rizst édesen, almával és tejszínhabbal (szóval ilyen máglyarakás módjára), mert hogy ők csak akkor esznek rizst, ha barbecue party van... Na mindegy, szóval ilyen dolgok történnek Tom-mal:)

Na akkor menjünk szép sorjában, hogy mik történtek vasárnap óta:) Hétfőn reggel a "maratoni" 3 órás létesítmény-üzemeltetés órával kezdtem reggel 8-tól... Ilyen korán kelni azért itt elég fura:D (Dominikán röhögtünk nagyon, mert neki is csak később vannak órái, viszont ma kivételesen 8-ra kellett mennie, és amikor felkelt, s látta, hogy még sötét van, teljesen abban a hitben volt, hogy még tuti csak éjjel van, és le is csekkolta az óráját, ami sajnos fél8-at mutaott:D)

Három kiselőadást hallgattunk meg, amik a következőkről szóltak: legendás sportlétesítmények/stadionok, a létesítmények kihasználása az olimpiák után, a harmadik téma pedig az volt, hogy a mindennapos épületeket (pl. egy lépcsőházat) hogy lehet kihasználni sporttevékenységre.

Az első előadásban az tetszett, amikor a müncheni olimpiaparkot mutatták be:) Jó érzés volt látni, meg tudni, hogy két hónapja én is ott sétálgattam:)

Ez a szokásos épületek kihasználása tök érdekes volt:) Létezik itt Németországban valami külön klub, vagy szervezet, aki ezzel foglalkozik. Legjobb példának persze a kelet-német épületeket hozták, amik nyugat és kelet egyesülése után eléggé kiürültek, mert hogy sokan költöztek nyugatra. Az üresen maradt házakat meg arra használták ki, hogy pl. a lépcsőházban bmx versenyt rendeztek, a falon meg másztak, meg vmi. frizbi versenyt is csináltak a tetőről. Érdekes a téma:) Itt Kölnben is van pl. egy fal annál a hídnál, amit minden fényképen ábrázolnak, ha Kölnről van szó, és ott szoktak mászni az emberek.

Létesítményüzemeltetés után jött a projektmenedzsment a gyakorlatban, ami nem volt izgi, mint ahogy a sportmenedzsment se. Nem gondoltam volna, de ez a legunalmasabb óra... Alig értünk belőle valamit (a cseh Dáviddal együtt vagyok rajta), mert a bácsi nem beszél vmi. szépen, és valahogy a témakörök se vmi. izgisek.

Sportmenedzsment után elmentem a Lidl-be vásárolni, és azt hiszem most döntöttem el véglegesen, hogy nagy bevásárlást csakis ott fogok véghezvinni, és a Rewe-be csak kenyérért megyek. Múlt héten ugye nem volt időm elmenni mindkét boltba, viszont kenyér meg kellett, szóval Reweben intéztem el a nagy bevásárlást, és fizettem 32 €-t. Na most kb. ugyanekkora bevásárlást rendeztem a Lidl-ben, és fizettem 20 €-t... Nem mindegy:)

Délután volt még egy sportjog órám, ami viszont tetszett nagyon:) Még mindig a dopping volt a téma, illetve az Unió és a sport.

Este mentünk Julissal a szokásos kézilabdára, de tartok tőle, hogy ez volt az utolsó alkalom... Vagyunk vagy negyvenen, csinálunk 4 csapatot, ami azt jelenti, hogy mindenki 3 meccset játszik (3x10 perc), de egy csapaton belül is több ember van, mint 7, szal kb 3-4 percet tudsz játszani egy meccsen... Semmi értelme, ráadásul Julissal is folyton egymásra tekintgetünk, hogy láttad, már megint milyen hülyén játszanak?! Csak a durrogtatás, és a föl-alá rohangálás... Ennek így semmi értelme. Állítólag jövő héten már úgy lesznek ezek az "edzések", hogy két csoportra leszünk osztva, és lesz egy 18-20ig meg egy 20-22ig. Hát majd meglátjuk...

Holnap viszont megyünk Julissal rendes edzésre:) Ő jár kézilabda specializációra (sajna én nem tudtam felvenni, mert ütközik olyan tárgyak időpontjával, amit a TF miatt fel kellett vennem), és ott egy lány kérdezte meg, hogy nincs-e kedve lejárni az ő edzéseikre. Egy másik városban, kedden és szerdán vannak edzéseik, de vinne kocsival. Julis rögtön megkérdezte, hogy jöhetnék-e én is:) Mondta a csaj, hogy megkérdezi majd, de egyelőre nem látja akadályát.

Ma (kedd) délelőtt megcsináltam az edzéselmélet házi dogámat a TF-re, aztán átnéztem még a marketing előadás dolgait, majd mentem jogi alapismeretek előadásra. Marketingen egy sráccal és egy lánnyal tartottam együtt előadást. Nekem az E-Service-ből kellett (Google, E-bay stb...) felkészülnöm. Nem volt rossz, mert meg is dicsért pl. Eva, hogy jól csináltam, de én akkor is mindig tök hülyén érzem magam ezeknél az előadásoknál, mert ugye én csinálok magamnak egy papírt, amin le van írva (rendes egész mondatokban), hogy mit kell elmondanom, s bár nem olvasom, hanem előadom, de azért mégsem ugyanaz, ahogy a németek csinálják, mert ők ugye fejből nyomják. Mondjuk most kivételesen egész sokat mondtam én is papír nélkül, mert pl. volt egy olyan fólia, amin egy táblázat volt, amit saját szavaimmal is el tudtam mondani németül:) Az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, és elvileg ezek alapján kapok majd jegyet félév végén, szóval nem kell külön házi dolgozatot írnom.

Marketing után elmentem futni, hogy kieresszem a gőzt, meg hogy bömböljön a magyar zene a fejemben a sok németezés után:))

Futás után fél órám volt, hogy összekészüljék (hajmosás, hajszárítás, csizma kipucolással együtt:)), mert 5-től már órám volt, utána viszont egyből mentünk hoki meccsre, onnan meg buli volt tervben. (Hogy miért csak tervben, arról majd később:D) Nosztalgikus érzés volt ez a 25-30 perc alatt készüljünk el mindennel együtt: mint anno a pénteki edzés után puccba vágni magam az esti bulihoz:)

5-re mentünk órára Misivel, aztán fél7-kor találkoztunk a bandával, és mentünk a Lanxess Arénába hoki meccsre. Köln játszott a Hannover ellen. Még az első héten kaptunk rá ingyen jegyeket az Auslandsamt-tól, s naná, hogy így elmentünk rá. A jegyünk egyébként vhova. nagyon föl szólt, de a második harmadot már egy lentebbi szektorból néztünk, mert persze, hogy belógtunk, és érdekes módon senki nem szólt, pedig később kiderült, hogy ez a szektor kizárólag a klub vendégei számára van fenntartva:D

Petyó, mint már mondtam, ezerrel készült a szlovák zászlóval, mert a Kölnben két szlovák is játszik. Az egyik neve Bartek Martin, hát nem tom, de ez a Bartek nektek nem hangzik kissé magyarosan?!:D Nem akartam Petyónak beszólni, mert tényleg tök felesleges, meg egyébként is jóban vagyunk, nem kell ilyen hülyeséggel elrontani, meg talán mi itt elkezdhetjük építeni a szlovák magyar barátságot, vagy legalábbis egy értelmesebb kapcsolatot a két nemzet között...

Szlovák gyerek ide vagy oda, szégyellhetem magam, mert a meccs végén Petyó hívta fel a figyelmemet, hogy a Hannoverben magyar volt a kapus... Mondom ki?!?! Mire mondja: "vmi. Super". Igen, pontosan...kirakhatjátok rám az L, mint looooser feliratot... Képes voltam úúgy végignézni egy hokimeccset, hogy nem vettem észre, hogy az ellenfél kapujában maga Szuper Levente áll... Ennyire hülye nem lehetek...

A meccsről egyébként annyit, hogy az első harmadban bepakolt a Köln 4 gólt a Hannover hálójába, majd jött egy unalmas második harmad 5-1-es eredménnyel, s utána megelégedetten dőltünk hátra, hogy ezek legalább nyernek (nem úgy, mint a focisták). Na valószínűleg ugyanígy hátradőltek a kölni játékosok is, mert a harmadik negyed 15. percében már 5:4 volt az állás, majd két perccel a vége előtt kiegyenlített a Hannover:D Jött a hosszabbítás, amit találjatok ki nyert... Naná, hogy a Hannover:D:D 5:1-es hátrányból...

Hokimeccs után elindultunk, hogy akkor irány az Erasmus buli... Erről viszont kiderült, hogy csak kéthetente van, és most pont azt a hetet fogtuk ki, amikor sima "diák buli" van, tehát ilyen tizenéves gyerekek álltak sorban a kapunál, ráadásul egy nagyon nagyon hosszú sorban... Petyó meg Tom rögtön eldöntötte, hogy akkor ők hazamennek. Mi a többiekkel tanakodtunk még egy picit, de mivel az ilyen hétvégén kívüli bulikkal az a baj, hogy nincsen semmi éjszakai tömegközlekedés (tehát plusz költség), és nem is tudtuk igazából, hogy akkor mégis hova tudnánk menni még bulizni, úgyhogy Dominikával meg Sergioval eldöntöttük, hogy akkor mi is inkább hazamegyünk. A villamos megállónál aztán összetalálkoztunk még Petyóval meg Tom-mal, szóval vicces volt a hazaút:)

A koliban felmentünk még Sergioval meg Dominikával a konyhába, eszegettünk meg dumálgattunk, illetve röhögtünk:D Kérdeztem ugyanis tőlük, hogy ugyan hallották-e reggel azt az iszonyatos zajt, ami kintről jött, és olyan volt, mintha a fejem mellett fúrnának a földbe, és még a falak is rengtek... Mondta Dominika, hogy ez valószínűleg az lehetett, amit ő tegnap hallott ,mert tegnap még a munkások az ő ablaka alatt jártak, s mára jutottak hozzám... Erre Sergio benyögte, hogy akkora zajt csaptak ezek a munkások a gépekkel, hogy nála leesett néhány dolog a polcáról:D:D Erre Dominika rákontrázott, hogy Basa (a másik lengyel lány a másik koliból) is mesélte, hogy neki is lepotyogtak a díszangyalai a felső polcról, és hogy úgy sajnálja, hogy pont az angyalkák:D Mondtam Dominikának, ne aggódjon, otthon nálunk a polcon akad "néhány angyalka"...:D:D Majd hozok:D

Na mára ennyit:)

Pusszantás!:)


Ui.: Jövő héten lesz a külföldieknek itt egy karácsonyi buli, ahol szívesen veszik, ha előadunk vmit. a saját hazánkból...Várom az ötleteket, mert eddig nekünk még semmi nem jutott az eszünkbe:D Annyit tudok, hogy pl. a costa-ricai srác salsa-t fog táncolni.