Hosszu helyzetjelentes Kölnböl:)

Robi!! A bejegyzeseden konnyesre rohogtem magam:D:D Ez a Hombarka udvozol, meg Lili arnyekolja le a netet duma:D:D Koszi az infot az aranylabuakrol, pont ma olvastam:) Mert ugye ilyen nyilvanos helyeken tudok netezni, de a sajat laptopomra egyelore meg varom a jelszot e-mailben.

Ilyen a modern kor technikája:) Megírtam a laptopon a bejegyzést a blogra, csináltam fényképeket, rátettem a pendrive-ra, azt elhoztam a netezős terembe, és így tudok veletek érintkezni:)

Először is az ideútról:)

Szabináéktól 11.30-kor indultam egy nagy bőrönddel, az adidas kicsi edzős táskámmal, a laptop táskával és még egy ilyen nőknek való táskával:) Mire kiértem a főútra leizzadtam… Nagy nehezen kicincáltam (tehát néha háttal a menetiránynak) a cuccokat a buszhoz, amivel aztán elértem a metrot. Na ott áldottam az ilyen mozgó sétáló valamit, majd a mozgólépcsőt is. Elértem az Ostbahnhofhoz, ahol könnyedén megtaláltam a repülőhöz vezető S-bahnt. Igen ám, de a vágányhoz egy jó nagy mennyiség sima lépcső vezetett… Na ilyenkor kell bevetni a következő technikát: sóvárogva nézni felfelé, és várni, hogy valakinek megessen rajtad a szive. Higyjétek el, ez az egész művelet nagyon gyorsan gyümölcsözik!!!:) Hozzám is rögtön odaugrott egy hapsi, hogy segíthet-e. Hát mondom naná!:) Felkapta a bőröndömet, ami pár lépés után úgy ahogy van, szétesett: elengedte a cipzár…Szegény ember próbált segíteni, de már jött az ő vonata, szal kaptam egy jó tanácsot tőle, hogy majd a reptéren fóliáztassam be…Ezzel aztán baromira kisegített:D Magamtól rá nem jöttem volna, csak éppen addig a reptérig még el is kellett jutni.

Miután az emberem elment, megint be kellett vetni a „sóvárgó tekintetet”. Elég látványosan szenvedtem, hogy azzal a maradék egy cipzárral összehúzzam a bőröndöt, hogy legalább a reptérig kibírja. Láss csodát: jött egy bácsi, és segített:D

Azt persze mondanom se kell, hogy eszembe nem jutott jegyet venni az S-bahnra. Szabináék ugyanis vettek nekem ilyen bérletszerűséget, de az csak München egy bizonyos körén belül (ahol a hét folyamán mozogtunk) érvényes, de a reptér már nem tartozik bele a körbe. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha majd jön az ellenőr, bájosan mosolygok, és elámulok, hogy „jaaa, hogy ez a bérlet ide már nem érvényes?!”. Végül ellenőr nélkül kijutottam a reptérre. Simán megtaláltam, hogy hol is kell nekem bejelentkeznem. Gondoltam, majd ott találok egy ilyen fóliázó izét, nálunk is a bejelentkezős asztaloknál vannak. Hát én ezt csak gondoltam…Odamegyek az infó pulthoz, kérdezem a nőt, hogy hol van ilyen fóliázó, mire ő: a C terminálnál…Vagyis úgy 500 m-re vissza, amit már egyszer kínkeservesen megtettem…Mit volt mit tenni, visszamentem. Na itt aztán megkönyörült rajtam az élet, mert a fóliázó mellett találtam egy ilyen kocsit, arra szépen rápakoltam a csomagokat, és egészen egyszerűen száguldottam vissza az A terminálhoz. (Egyébként annyi könnyítés van azért, hogy ilyen „mozgó úton” lehet menni. Nem tudom, hogy mi a neve:D) Amúgy erre a kiskocsira előtte is gondoltam már, de mondom biztos fizetős, hagyjuk inkább.

Az idős néni a csomag feladásnál persze kiszúrta, hogy 9 kg pluszom van…Ami otthon egyébként még csak 7 kg volt, és a Szabináéknál nem nőtt, mivel ki se pakoltam belőle semmit…Próbálkoztam nála azzal, hogy olvastam, hogy ha 28 napnál több ideig maradok, akkor 30 kg is lehet, de cselesek, mert ez csak akkor érvényes, hogy ha oda-vissza jegyet vettem…Úgyhogy 45 €-t kénytelen voltam kicsengetni. (Végülis ha megnézzük, hogy összesen München – reptér/Szabináék, meg Köln – reptér/kolesz között mennyit blicceltem, visszajön a dolog, de erről később:))

A repülős utazás tök jó volt, leszámítva hogy 15.10-kor indult a gép, és én addig még semmit nem ettem. Egészen addig ez nem is tűnt fel egyébként, de amikor megláttam a repülőtéren a pékséget, akkor már korogni kezdett a gyomrom. 6 €-ért viszont „nem volt kedvem” enni semmit…:) A repülőn egyszer csak megjelent a kajás kocsi, aminek első pillanatban megörültem, majd rájöttem, hogy ezek is mind ilyen drága fizetős dolgok, szóval majd eszek Kölnben:) Jött is a srác: kérek-e inni, vagy egy chipset, ilyen csokis snacket stb…Áhh, mondom neem:) Csóró magyar nem eszik ilyen helyen:) Erre mi van?! Látom, hogy más simán kér, de nem fizet…Szóval most már tudom, hogy az airberlin az a járat, ahol ilyen mini kaját meg innivalót azért adnak… Ja, egyébként itt kezdődött el nálam a „fáradt vagyok, éhes vagyok, segítsetek a kis Vukon érzés, ami aztán csak fokozódott”:D

50 perces röpülés után simán leszállt a gép, mondanom se kell: szakadó esőben…A napsütéses meleg München után azért be kell vallanom, hogy az első találkozás nem volt felhőtlen Kölnnel…

Egész gyorsan megtaláltam az S-bahnt, amivel Deutz/Messe-ig kellett közlekednem, ott pedig átszállni az 1-es villamosra, ami már egyenesen a sulihoz/kolihoz visz. Na de ez az egész csak fejben ilyen egyszerű ám!!!:)

Az S-bahn-ra természetesen nem váltottam jegyet. Én tényleg megpróbáltam, de abból az automatából én semmit nem értettem…Úgyhogy gondoltam, majd ha jön az ellenőr, akkor én „nix deutsch” leszek…:) Természetesen nem jött ellenőr:P

Deutz/Messe-nél kiszálltam a rengeteg csomaggal, de Münchennel ellentétben nem volt teljesen egyértelmű a tájékoztatás, hogy hol is találom azt a nyomorúságos villamost. Ja, és persze itt is sima lépcsőn kellett lemenni, de tudjátok: szomorú nézésà segítő kéz:) Egy pasi jött mellettem, és egyszer csak elkapta tőlem a bőröndöt:) Nagyon rendi volt:) Baktattam szépen amíg még láttam kiírva a „S” feliratot, mígnem megpróbáltam kihúzni a bőröndből azt a húzókáját. Naná, hogy véglegesen eltört…Csak a sima foggantyút húzni meg már igen kellemetlen volt… (Most ilyen rinocérosz bőrrel rendelkezem a kezemen.:)) Szóval ekkor már úgy néztem ki, hogy: adidas táska, laptop táska, kis csajos táska, bőrönd, plusz egy ilyen bunkós botnak látszó izé, ami kijött a bőröndből:D Amit persze marha nehéz volt kidobni, mert mindenütt szelektív hulladékgyűjtő… Végül sikerült azért megoldanom:)

Kiértem az aluljáróból, és eltűnt az addig egyetlen biztos pontnak látszó „S” felirat. Ékes német nyelvtudásommal megkérdeztem egy srácot, hogy ugyan merre menjek, és közben arra gondoltam, hogy ékes magyar nyelvtudásommal úgy elküldöm őt melegebb éghajlatra, ha azt meri mondani, hogy nem is erre kell menni, hanem menjek vissza… Szerencsére jó irányban voltam, és tényleg csak pár száz métert kellett mennem a villamosig. Közben persze percenként megálltam , mert már egyre nehezebben ment a bőrönd. Mikor már végképp nem bírtam: elkeseredett távolbanézés à csávó megáll mellettem, és húzta a bőröndömet:D Szívélyesen megmutatta azt is, hogy melyik irányba menjek le a villamoshoz, nehogy újra vissza kelljen jönni, ha esetleg eltévesztem. Felszálltam a villamosra, és elzötyögtem Junkersdorf megállóig, ahol a suli illetve a kolik vannak. Nagyjából tudtam, hogy merre induljak el, de azért még az elején megkérdeztem egy csajt, aki szembe jött, hogy hol van a „Wohnheim B”, mert felesleges mozdulatokat már végképp nem akartam. (Ja, kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek a kis Vukon érzés csak fokozódott). A csaj közölte, hogy menjek csak tovább egyenesen, ha gyors vagyok, 2 perc és ott vagyok. Ezek után végignézett rajtam és a plusz kilókon, és rájött, hogy most nem vett le a lábamról ezzel a „ha gyors vagy” dumával…

Szépen csordogáltam tovább…Persze az egész suli területén senki nem volt, hiszen a német diákok majd csak a hétvégén költöznek be, mert a suli is csak hétfőn kezdődik.

Ahogy azonban ott vonszoltam magam, megjelent egy ari német lány. Hátulról közelítettem: tudod, hogy hol van a Wohnheim B? Gondoltam, ha válaszra méltat, akkor már nem lesz szíve ott hagyni anélkül, hogy megkérdezné: „segíthetek-e cipelni”? A stratégiám ismét nem mondott csődöt, ugyanis felajánlotta, hogy viszi a cuccaim:) Nekem így csak a bőrönd maradt, ami először nagy megkönnyebbülés volt, de amikor kiderült, hogy már nem tudom húzni, mert ilyen ásatások folynak, és csak sár van mindenütt, na akkor már nagyon azt kívántam, hogy megérkezzem. Nem sokkal aztán meg is találtuk a kolit, ami egy nagyon szép erdős helyen fekszik, négy koli van egymás mellett, én a B-ben lakok. Aranyos, kis takaros kívülről, és belülről is ok:)

A német csajszi elmondta, hogy először a „Heimleitert” kell megkeressem, szóval azt, aki ezért a koliért felel. Na ő egy argentín srác (Ariel a neve, sztem az Omo jobb), aki itt tanul a suliban, de mivel vállalta, hogy ő lesz a felelőse ennek a kolinak, így ő ingyen lakhat itt. Az A épületben egyébként egy magyar lány az ilyen „Heimleiter”. :)

Ez az Ariel gyerek aztán megmutatta a szobámat, meg a fürdőt, konyhát stb…Közben már a Misi is kijött a folyosóra a szobájából, aki a másik Tf-es:)

A szobám szerintem nagyon jó!:) Tök nagy, tágas, szép nagy asztal, hűtő, szekrény. A fürdő-wc a szobámmal van szemben. A zuhanyzó egy picit fura nekem, mert összesen 3 van, mint az ilyen sima öltözőkben, de ha magadra zárod (márpedig tekintve, hogy majdnem egyedül vagyok lány a folyosón, ez meg fog történni:D), akkor összesen 3 zuhanyzói helyet veszel el a többiektől. Na mindegy:)

Lecsekkoltam, hogy két mosógép van, és mindkettőbe lehet tenni mosóport is meg öblítőt is, nem úgy, mint Dániában, szal illatozhatnak majd a ruhák:)

Misivel aztán átmentünk a másik koliba, ahol a másik magyar lány, Orsi lakik. Ő is Tf-es, de csak levelezőn tanul rekreáció-menedzsmentet, mellette Veszprémben nappalin nemzetközi tanulmányokat tanul. Szóval kb. hasonló lebonyolításban vagyunk:) Ő egyébként már 5 napja itt van, és tegnap előtt lefutotta itt Kölnben a maratont.

Hárman elindultunk aztán boltba, meg még csatlakozott hozzánk két lengyel lány. Ők is aranyosak. A boltban aztán bevásároltunk, majd hazajöttünk, és Misivel felvonultunk a konyhába enni:)

Ma reggel (kedd) 9-kor elmentem a külföldiek részére nyitva álló irodába, hogy elintézzem a szükséges papírokat, bérletet kapjak, internetet rendezzek stb… Na persze ezt már csak így utólag mondom ilyen simán, hogy „odamentem”. Mert bizony először inkább csak keringtem , mint az a bizonyos gólya eredetű barna sűrítmény a levegőben…

Tegnap ugyanis nagyjából elmagyarázta ez az Ariel gyerek, hogy merre menjek, de az nem olyan egyszerű. Főleg, ha az épület alján található infó táblán nincs kirakva… Fogtam magam, és megkérdeztem egy nénit, hogy merre van. Nagyon édes volt, mosolyogva megsimogatta a vállam, és mondta, hogy menjek ki egy ilyen kisházba (mutatta, melyikbe), és kérdezzem meg ott, mert ő nem tudja, hogy hol van. Na ki is mentem, egy bácsika volt benne. Kérdezem, hogy hol van az „Auslandsamt”? Mire ő: „hát itt ne keresd , mert ez a biztonsági részleg”. Hálás voltam, hogy hülyének nézett, de aztán rájöttem, hogy valszeg csak viccelődni akart, ami nálam ilyen nyálkás, nedves őszi időben, ráadásul reggel, annyira nem jött be.

Főleg, hogy ez egy ilyen kis portaszerűség volt, és rajta a nagy „I” betűvel, vagyis, hogy információ… Végül azért megmondta, hogy az első emeleten keressem… Végül meg is találtam. Másik három lengyel is ott várakozott. Egyszer csak betoppant Frau Holland is, aki az ilyen külföldiekért felelős. Kitöltöttünk egy ilyen beiratkozós papírt, meg lemásolta az Eü kártyánkat, aztán mondta, hogy a többit majd később csináljuk meg, most inkább menjünk az ismerkedős játékra a 9-es csarnokba.

Visszamentem a kolihoz, mert megbeszéltük Misivel, hogy ¾ 10-kor találkozunk vele, meg még két ausztrál sráccal, hogy együtt keressük meg ezt a bizonyos 9-es csarnokot. Bementem a szobába átvenni a melegítőmet, mire kijöttem egy csapat fiú várt a koli bejáratánál :D Mindegyik Erasmusos, spanyolok, japán, ausztrál, bolgár, de egy pillanatra azért meglepődtem:D Együtt aztán nagy nehezen megtaláltuk a tornatermet. (Ja, amúgy sztem a kitáblázás annyira nem jó.)

Először bemutatkozott az „Auslandsamt” vagyis a külföldieknek szóló iroda, aztán mindenkinek be kellett mutatkoznia. Ezután csoportokra osztottak minket, és különböző állomásokon kellett mindenféle feladatokat teljesíteni, s közben számolni a pontokat, majd a végén összesíteni. Én egy ausztrál és egy spanyol sráccal, meg egy lengyel lánnyal voltam együtt. Nagyon jó kis csapatunk volt, és a végén kiderült, hogy mi nyertük meg a játékot:) Jutalmunk egy SpoHo-s (Deutsche Sporthochschule Köln) póló volt, de igazából mindenki kapott ilyen kis apróságot, plusz egy SpoHo-s poharat:)

Utána még volt pár ilyen ismerkedős játék, hogy álljunk be nagyság szerint, meg életkor szerinti sorrendbe, kinek van barátja/bnője stb:) Szóval jól elvoltunk, meg talán egy picit tényleg közelebb kerültünk egymáshoz.

A végén mondjuk az érdekesen vette ki magát, hogy az egyik szervező ember mondta, hogy van egy ilyen „Studiumbuch” meg egy lap, amin rajta vannak a fontos dátumok az egyetemet illetően, és hogy azt megvehetjük 8,5 €-ért. Én azt hittem, hogy ez a „Studiumbuch” a pázmányos „zöld könyvnek” felel meg, amiben benne vannak a tárgyleírások, elérhetőségek, órarendek stb…Erre kiderült, hogy ez egy ilyen tök üres (jó, mondjuk keményfedeles) könyv, amire rá van írva, hogy német sportfőiskola, és ha akarjuk, akkor abba beleragasztják azt az egy lapot, egyébként meg írhatok bele bármit:) Hát így kihagytam ezt a lehetőséget.

Játékok után két észt sráccal, a másik magyar lánnyal, Orsival meg Misivel elmentünk kajálni a menzára. Kellemes csalódás volt, hogy nagyon jó áron vannak, jó minőségű kaják!:) Ja, meg ami tetszik, hogy nem a kajás pult előtt kell kitalálnod, hogy mit is akarsz enni, hanem a bejáratnál egy ilyen üvegdobozba tesznek ki mindegyik fajta kajából egy mintát, plusz leírják, hogy milyen köretet kérhetsz hozzá. A kaja mellett pedig 3 ár van, egyik a diákoknak, másik az alkalmazottaknak, és azt hiszem a harmadik a sima jött-mentnek:) Persze a diákoké a legolcsóbb, ami azt jelenti, hogy pl. ma ilyen sült halfilét ettem rizzsel (1, 75 €) meg kértem hozzá salátát (0.45 €) szóval fizettem összesen 2.20 €-t, hogy ebédeljek. Ha ft-ban nézzük (olvastam, hogy milyen erős most), akkor durván 600 ft. Szerintem tök jó:)

Kaja után felmentem az irodára, hogy elintézzem véglegesen a beiratkozást. A néni nem valami szimpi ott, de minden ok:) Mosolyog, meg minden, de látom rajta, hogy kb a pokolba kívánja a külföldi szerencsétlenkedő diákokat. Kaptam egy papírt, amivel most már ingyen utazhatok Köln és az egész tartomány (kivéve az IC vonatok) területén. Ez most október végéig érvényes, addig pedig megkapom postán (ide a koliba) a kártyámat is. Ehhez be kellett fizetnem 200 €-t. Mivel nekem ez készpénzben volt meg, kérdeztem a nőt, hogy hol tudom befizetni. Hát nem nagyon örült neki, hogy készpénzt akarok adni… Mindenesetre feltelefonált vmi nőhöz, hogy megkérdezze, hogy felvihet-e engem most oda, hogy fizessek…Megengedte:) Úgyhogy befizettem ezt a 200 €-t meg az 50 € kauciót is az ágyneműre. (Ha megyek majd haza, leadom az ágyneműt, és akkor visszakapom a pénzt. Gondolkoztunk, hogy kimegyünk IKEA-ba venni ágyneműt, mert neten néztem és jó áron vannak, de ez az 50 € visszajön, az meg nem:)

Na ezután elmentünk internetet intézni… A dolog úgy néz ki, hogy most én beiratkoztam a suliba, de ahhoz, hogy a rendszerbe bekerüljek 1 napnak el kell telnie, mert kb ennyi idő alatt dolgozza fel az újításokat. Ha pedig feldolgozta, akkor be kell mennem egy ilyen kis sufniba (azért mondom így, mert az egyik eldugott épület legeldugottabb folyosóján egy kb 3 négyzetméteres helyiségről van szó), ahol kapok egy felhaszn. nevet és egy jelszót. Ezután telepítenem kell vmit a laptopomra, majd ha az megvan, akkor ezzel a névvel és jelszóval tudom a netet használni. A dolog egyébként a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a telepítés még mindenkinek sikerül, meg a jelszót is megkapja, de a kettő együtt már nem megy, szal megy mindenki a kis laptopjával ebbe a „sufniba”, ahol aztán segítenek, ha tudnak…:)

Netezés után elindultam felfedezni, hogy hol tudom megkapni az ágyneműt. Ami persze megint úgy működik, hogy a campus egyik végében befizeted az 50 €-t, azért kapsz egy bizonylatot, majd azt átviszed a campus másik végébe (szakadő esőben:P) és akkor kapsz érte ágyneműt:)

Ja, amúgy ez az időjárás tényleg elég elkeserítő. Nem tudom, hogy már otthon is ilyen-e, de én itt még napsütést nem láttam, s bár eddig megúsztuk az esőt, most már kb 1 órája folyamatosan esik… Na, de majd lesz jobb:)

A laptopon megirt mondandomat folytatom akkor itt a nyilvanos gepen:)

Tegnap este Misivel epp a konyhaban kajalgattunk, amikor odajott hozzank egy nagyon ari spanyol srac is. Misi szerint oxigen hiannyal szulethetett, mert szegeny nagyon lassan beszel, meg a mozgasa is fura, de nagyon aranyos:) Tok jol elbeszelgettunk, persze ugy, hogy o nem nagyon tud se nemetul se angolul, de azert megoldottuk:) Kiderult az is rola, hogy Athenben meg Pekingben is volt kint a paralimpian:)

Reggel felkeltem, es lass csodat: sutott a nap!!!:) Osszekeszulodtem, aztan mentem meghallgatni az altalanos informaciokat:) Hat ezek a nemetek nem semmik....:) 10-tol 13-ig nyomtak az agyunkba az infot:) Persze mindezt ugy, hogy projektorral kivetitve minden info, kozben kiosztva a kulonbozo brossurak, szoval fel voltunk szerelve:) A vegen pedig mindenki kapott egy hatalmas SpoHo-s zsakot, benne ilyen aprosagokkal, mint izomlazito stb...Orultem neki nagyon, de ezzel aztan magunkra irtuk, hogy "igen, kulfoldi diakok vagyunk":D Mert persze ezekkel a cuccokkal vonultunk be a menzara...

Ma is nagyon finomat ettem, megint 2.20 euroert:) Ilyen pulyka volt vmi szosszal meg krumpli krokett, ja es ehhez meg desszert is jart, ilyen finom turos joghurt szeru edesseg:) Ket ausztrallal, egy spanyol sraccal meg egy costa ricai sraccal ebedeltem egyebkent:) Ja a nemek aranya nagyon kedvezo!!!:P Sok pasi, keves lany:)

Ebed utan a szervezok korbevezettek minket a kulonbozo letesitmenyeken. Hat nem semmi a TF-hez meg egyaltalan a magyarorszagi viszonyokhoz kepest:) Ja, es tok jo, mert a diakigazolvanyunkkal mindent ingyen hasznalhatunk szoval uszhatunk, futhatunk, szaunazhatunk stb..:)

A tura vegen az Asta irodanal talalkoztunk, ami ilyen kulfoldieknek letrehozott kis iroda szeruseg. Kulonbozo programokat szerveznek a kulfoldi diakok reszere.

Tetszik nagyon egyebkent, ahogy a nemetek szervezik a dolgokat. Az osszes felveheto oranak a kiskonyve pl meg nem keszult el, de a szervezok osszeallitottak nekunk egyet, es azt kikuldtek mindenkinek e-mailben, hogy ma nagyjabol ossze tudjuk allitani az orarendunket, es holnap az o segitsegukkel veglegesithessuk.

Ja, meg ilyen, hogy a mai ismertetonel mar kivetitettek a tegnapi ismerkedesen keszult kepeket:) Szoval megy a modernitas ezerrel:)

Azt hiszem nem hagytam ki semmit, most mennem kell, mert 4-ig van csak nyitva ez a terem. Nagyon remelem, hogy holnap mar megkapom mailben azt a bizonyos jelszot, es akkor elintezodik vegre a net a laptopra. Addig azert igyekszem ide a gepterembe jonni:)

Puszillak Titeket!!!:)

Puszilok Mindenkit!:)