London:)

Csajok (Dominika, Basa, Ada - lengyel) a National Gallery előtt




A hostelünk




A kuckóm:)

Ez a két figura hatalmas volt:)))

Mókus a St. James parkban:

Banda egy része a Buckingham Palota előtt

Teljes banda balról: Gustavo (Costa Rica), Ada (lengyel), Tom (ausztrál), Eduardo (brazil), Petyó, Gaspar (észt), én, Basa (lengyel), Krisztof (lengyel

Lovas rendőrök hátránya:)

Harrods

Picadilly Circus Eduardoval (brazil)

Dominika, Ada és a nagyon alacsony metró

London Eye a háttérben

Big Ben-nél. Petyó megjegyezte a metrón: "And wehere is the small ben?" Angolok annyira nem értékelték a viccet:))) Amúgy nagy francok voltunk, mert amint vmi. olyat akartunk mondani, amit nem akartunk, hogy az angolok értsék, rögtön németre váltottunk:))

"BigBen, Parlament....":)

Gustavoval a Westminster Apátságnál

Parlament előtt

Dominikával a Tower hídnál

Gustavoval a kelet-nyugat vonal alatt

Krisztoffal a londoni busz emeletén, legelöl:)

Csütörtökön 4 órakor találkoztunk a Wohnheimoknál, hogy elérjük a 16.42-es vonatot, amely az első állomása a Weeze reptérre vezető úthoz. Természetesen, mivel valakinek mindig vissza kellett szaladnia valamiért a szobájába, meg a Neumarkt-főpályaudvar között is dugó volt a villamoson, sikeresen lekéstük a vonatot. Nagy gond ebből nem volt, mert az eggyel későbbivel is tudtuk, hogy elérjük majd a repülőt, de jobb nem az utolsó lehetőséget kihasználni, mert a repülő nem vár... Végülis szerencsénk volt, és két vonatozás meg egy buszozás után meg is érkeztünk.

Gyors bejelentkezés után, 20.50-kor elindult a gép, és hihetetlen gyorsan meg is érkezett:)) Gyakorlatilag felszálltunk, és alig tartózkodtunk fent, már jött a landolás:)) Ennél csak az volt viccesebb, hogy az óraátállítás miatt 10 perc alatt érkeztünk meg Londonba:)

Még neten kinéztem, hogy a legolcsóbb reptéri transzfer az easybus nevű társaságnál van. Kijövetel után gyorsan oda is mentem, hogy megérdeklődjem, mikorra tudunk leghamarabb jegyet venni. Mondta a csaj, hogy 10 perc múlva megy a következő busz, amire felférünk, de az utánalévő majd csak 11-kor (szóval 2 óra múlva), mert amik előtte vannak, már nem férünk ennyien (10-en) fel. Pár embernek ekkor még nem volt fontja, mert ott akartak a reptéren váltani, de arra már nem volt idő, hogy ezzel szórakozzunk, szal gyorsan kifizettem mindenki helyett, s rohantunk a buszhoz.

Erre mikor már végre ott vagyunk a busznál, felötlött a kérdés: "Hol van Tom?!". Na igen...a mi ausztrál barátunk, aki képes volt egy szál pólóban eljönni, meg egy pulcsiban londoni kétnapos túrára, de legalább nem volt büdős... Petyó szórakozott is vele a leszállás után, hogy "Tom, fennt hagytad a dzsekidet a repülőn":D Ja, meg mikor még Kölnben vártunk a következő vonatra, Petyó kitalálta, hogy töltsük hasznosan az időt, álljunk ki, s kolduljunk:)) Erre megjegyezte, hogy Tom-nak kéne leginkább kiállna, mert ő eleve olyan hajléktalan módban nyomja...:))

Na szóval, ott tartottunk, hogy kb. 2 perc, és indul a buszunk, s ha nem szállunk fel rá, várhatunk még 2 órát a következőre, de hol van Tom? Már kerestük a reptéren, de sehol nem találtuk, Petyó mondta, hogy hagyjuk ott, 22 éves, "kissé" tud angolul, megoldja, és menjünk... (Ez a mondata majd később fontos lesz..) Mi viszont mondtuk, hogy azért ezt így mégse kéne, úgyhogy megbeszéltem a sofőrrel, hogy adjon nekünk még 5 percet, és addig megkeressük Tom-ot... De amúgy annyira tipikus, hogy ő tűnik el közülünk...

Gustavoval meg Eduval visszaszaladtunk, de addigra már pont szembejött velünk Tom... Lett egy jó kis kiabálás, hogy akkor most kinek a hibájából vesztettük el egymást. Közben, mire visszaértünk a buszhoz, a sofőrről kiderült, hogy lengyel:)) Ennek köszönhetően hamar "bulibuszt" csináltunk a járműből, mert a kérésünkre max-ra tolta a hangerőt:) Egy óra utazás után megérkeztünk Victoria station-re.

Az angolok nem hülyék, és kivédik a bliccelőket, szal nagy gondban voltunk, hogy hogy oldjuk meg a legolcsóbban a jegyvételt:) Odajött viszont hozzánk egy pasi, aki ilyen metró alkalmazottnak tűnt, és mondta, hogy neki pont van még 10 jegye, ami aznap 24 óráig még jó. Ezáltal megspóroltunk 2 fontot, mert az eredeti 4 fontos jegy helyett 2-ért kaptuk meg:) Egyébként az angolok nagyon aranyosak, akárhol megálltunk, s ránk volt írva, hogy fogalmunk nincs merre menjünk stb, odaléptek, és megkérdeztek: "segíthetek?"

Egy átszállás után meg is érkeztünk a mi állomásunkhoz, ahonnan közel volt a hostel, viszont nem gondoltuk, hogy ha sportolókhoz méltó módon a lépcsőt használjuk a lift helyett a metró aluljáróból, az 170 lépcsőnyi mászást jelent...:)) Amúgy ez a metróhálózatuk nem gyenge azért... Komplett "metróváros" van London alatt, és egy-egy átszállásnál aztán lehet gyalogolni az állomások között:) Van amúgy egy olyan vonal, ahol olyan alacsony a metrószerelvény, hogy komolyan le kell húznia az embernek a fejét:)

Ja, azt elfelejtettem, hogy még a buszról útközben felfedeztük, hogy milyen sok TESCO van, és gyorsan megbeszéltük, hogy ez angol találmány, mire megjegyeztem, hogy nálunk az egyik leggyengébb minőséggel rendelkezik. Ezen Petyó nagyon meglepődött, mert hogy Szlovákiában a TESCO az egyik legjobb, majd halkan hozzáfűzte viccesen, hogy hát egyébként is, Magyarországon mi nem rossz minőségű...Na én meg erre nem hagyhattam ki, hogy ne kérdezzem meg: "Amúgy mi a helyzet Pozsonyban?" (Kihangsúlyozva Pozsonyt:)) Erre csak annyit tudott mondani, hogy ő nem ismer ilyen várost, szal örömmel nyugtáztam, hogy ezt a csatát én nyertem:D

A metrózás után megtaláltuk a hostelünket, ahol persze a recepciónál két iraki srác dolgozott. Ez az egy dolog egyébként kiábrándító Londonban, hogy az ember az várná, hogy angol emberekkel találkozik, de úton útfélen csak a bevándorlók:S

Miután elintéztük végre a pénzügyeket, ( ki mennyive jön még a hostelhez, ki mennyivel jön nekem a reptréri transzfer miatt stb..), nagy nehezen meg is kaptuk a kulcsokat a szobánkhoz, ami igazán érdekes volt, főleg mikor észrevettük, hogy már ketten alszanak benne:))) 16 ágyas szobát foglaltam ugye eredetileg, mert úgy volt, hogy annyian is leszünk, csak aztán közbejöttek lemondások, tehát a 10en felüli ágyakat meg simán kiadták. Az ágyakat amúgy úgy képzeljétek el, hogy 3emeletes ágy, és minden ágynak egy ilyen kis fakkja van, amit egy függönnyel el tudsz választani a külvilágtól:)) Nagyon vicces volt, úgyhogy volt röhögés rendesen... Legjobban Petyó szenvedett, akiről meg is állapítottuk, hogy rosszabb, mint egy lány, olyan kényes, de ezt ő is elismerte:)) Nagy nehezen azért sikerült elaludni:)

A hostel árában reggeli is volt, ami aztán tényleg puritán angol stílusúnak bizonyult: toast kenyér, vaj, lekvár, tea:)) Mindegy, ahhoz jó volt, hogy ne kelljen a napot kajavásárlással kezdeni, meg legalább nem voltunk éhesek.

A bandával először a Nemzeti Galériához mentünk, aztán St. James park (mókusok és társaik:)), majd jött a Buckhingam Palota, ahol pechünkre ma pont nem volt őrségváltás:( Az időjárással egyébként egész nap szerencsénk volt, mert kb. 5 fok volt, szal teljesen kényelmes sétáláshoz, nem fáztunk, és az eső is csak reggel csepergett picit. Az igaz mondjuk, hogy a BigBen-nél, a Temze partján azért már felvettük a kesztyűt, mert valszeg a víz miat elég hideg volt.

Palotázás után elmentünk a Harrods-hoz, az 1834-ben épült áruházhoz. Bemenni nem tudtunk, mert vmi. kártyát kellett volna felmutatni vagy mi, szal csak kívülről szemléltük:)

Következő állomás a Picadilly Circus volt, majd a Big Ben, Parlament és Westminster Apátság, ahol sikerült felismernem, hogy hol forgathatták az Európai Vakáció híres "BigBen, parlament" jelenetét:)

Miután kicsodáltuk magunkat, találkoztunk Krisztof lengyel barátjával, aki itt él Londonban, majd közösen elindultunk, hogy találjunk vmi. helyet, ahol eszünk vmit, mivel már 3 óra körül járt az idő. Találtunk is egy ilyen pub szerű gyors éttermet, ahol normális áron tudtunk enni. Kaja után a Tower Bridge felé vettük az irányt, de már ekkor tervben volt, hogy kimegyünk az Arsenal stadionjához is, mert Petyó venni akart vmit. a fan shop-ban. Itt kezdődött el a feszültség... A lengyelek ugyanis ezerféle fotót csinálnak mindig, akárhol vagyunk... Tényleg elég idegesítő tud lenni... Petyó nem is rejtette véka alá az elégedetlenségét, és rendesen kiosztotta őket, hogy ugyan menjünk már, mert be fog zárni a bolt... Én igazából csak hallgattam a kiselőadását, hogy mennyire elege van a lengyelek állandó fotómániájából, és míg úgyis várni kellett rájuk, inkább csak csodáltam a Tower hidat, mert a nap folyamán nálam ez volt a csúcs:) Esti fényekben tényleg nem tudtam betelni vele, meg egyáltalán azzal a ténnyel, hogy élőben, Londonban láthatom:)

Miután a lengyelek végre végeztek a fotózással, elindultunk az stadionhoz, ahol kiderült, hogy a bolt már egy órája bezárt... Na, gondolhatjátok, hogy Petyó ezek után milyen ideges lett... Részben igazat is hagytam neki, mert át tudtam érezni a dolgot, részben viszont nem értettem. Ha neki ez olyan fontos volt, akkor miért nem mondta még előbb, hogy jó, akkor ő most odamegy, mert le fogja késni, találkozzunk később majd vhogy... Nem szokott ő olyan elveszett gyerek lenni, ha kell vmi. neki, akkor azt eléri... Egész nap azt hajtogatta, hogy miért nem megyünk inkább különválva, miért megyünk együtt mind a 10-en... Szóval ilyen "jó hangulatban" vágtunk neki az estének:)

Visszamentünk a Victoria állomáshoz, mert onnan ment majd éjjel a reptéri busz, és meg kellett venni még a jegyet rá. Találtunk is egy busz társaságot, és vettünk is náluk jegyet, szerencsére ugyanúgy 9 fontért (kb. 2600 Ft), mint amennyiért a másik társaság még csütörtökön bevitt minket a reptérről. (A reptér-London út egyébként 1 óra.)

Ekkor már 8 óra volt, úgyhogy megbeszéltük, hogy mivel páran különféle helyeket szeretnének még megnézni, az utolsó metró meg éjfélkor megy, most váljunk szét, és 12-kor találkozzunk újra majd itt a Victora állomáson, s majd akkor együtt ott találunk vmi. pub-ot, diszkót stb, ahol 4 órát eltölthetünk, míg jön a reptéri busz. Gaspar, Edu meg Petyó a Wambley stadionhoz akartak menni, a lengyelek csak vhol. ülni akartak, Gustavo, Tom meg én meg elmentünk Greenwichbe, hogy beálljunk a nyugat-keleti vonal alá:)

Greenwich nagyon szép városka, azon meg nagyon meglepődtünk, hogy ezt a nyugat-kelet vonalat egy az égen lévő zöld lézersugár jelzi:) Beálltunk alá, próbáltunk képeket csinálni, aztán elindultunk a Hard Rock Caffe felé, mert Gustavo mindenképp meg akarta még nézni. Közben kaptunk egy smst a lengyelektől, ami aztán mindenfajta további veszekedés oka lett...


Fél12-kor jött az sms a lengyelektől, hogy ők nem mennek vissza 12-kor a Victoria station-re, hanem rögtön egy diszkóba mennek, ahol Krisz lengyel barátja dolgozik, és ott lesznek 4-ig. Mivel 12ig mennek a metrók, és a diszkóhoz metróval kell menni, ezért nem mennek vissza a Victoria st-re, mert akkor már nem tudnának átmenni a diszkóhoz. Az sms úgy szólt, hogy ha mi is csatlakozunk, akkor találkozzunk az Angel állomásnál 12-kor, mert ott van a diszkó. Gustavoval meg Tom-mal megbeszéltük, hogy mi benne vagyunk, vissza is írtuk, hogy akkor 12-kor az Angel st-nél.

Mi abban a hitben írtuk ezt, hogy minden bizonnyal a harmadik csoportnak (Gaspar, Edu, Petyó) is írtak a lengyelek, hogy változott a terv,tehát, ha csatlakozni akarnak, akkor jöjjenek ők is az Angel st.hoz. Amikor azonban a lengyelekkel 12-kor az Angel st-nél találkoztunk, kiderült, hogy a harmadik bandának két sms-t is írtak, de nem érkezett választ... Ekkor Krisz felhívta őket, s kiderült, hogy ők semmifajta sms-t nem kaptak... Ekkor viszont már 12 volt, és így ők nem tudtak odajönni hozzánk, mert nem volt már metró, szal ott maradtak a Victoria st-nél...

Igazából nem értettem a lengyeleket, hogy ha ők változtatnak egy programot, akkor miért nem bizonyosodnak meg felőle, hogy biztosan mindenki értesült róla. Az önmagában, hogy nem válaszolnak egy sms-re, az nem elég... Miért nem hívták fel őket..? Ennek ellenére azt gondoltuk, hogy ha Petyó még tegnap olyan biztosan állította, hogy pl. Tom 22 éves, ha ilyen béna volt, hogy elvesztette a csoportot, hagyjuk ott a reptéren, majd megtalál minket (úgy, hogy senki nem tudta Tom telefonszámát), akkor ők hárman lesznek olyan ügyesek, és találnak vmi. kávézót, diszkót, akármit, ahol eltölthetik a maradék 4 órát.

Mi végül odamentünk ebbe a diszkóba, ami arra nagyon jó volt, hogy lerakhattuk a cuccunkat, meg ülhettünk, és meleg helyen voltunk 3ig:) Egyszer táncoltunk Gustavo-val, de bőven elég is volt, és inkább én is a kabátokon pihentem, meg talán el is aludtam néha:)

3 körül aztán érkezett egy sms Petyóéktól, hogy "legyünk olyan kedvesek, és menjünk vissza a Victoria st-hez, mert szeretnének most már kimenni a reptérre, mert eleget ácsorogtak a pályaudvaron, hideg van" de mivel 10-es foglalás volt a buszra, az azt igazoló papír meg Gustavo-nál volt, az nélkül nem tudnak buszra szállni. Ekkor már mi is készülődőben voltunk visszafelé, de ez az sms alapján biztosak voltunk benne, hogy amit majd a pályaudvaron kapunk tőlük, azt nem tesszük zsebre...

Miután kijöttünk a diszkóból, találtunk egy buszt (olyan igazi emeletes londonit:)), amivel vissza tudtunk menni a Victoria st-hoz. Kiderült, hogy Gaspar, Edu és Petyó ott töltötte a 4 órát a pályaudvaron, átfagytak, és minden bajuk volt... Petyó volt persze a leghangosabb, és jól kiosztotta a lengyeleket, meg vmilyen szinten minket is, hogy miért nem hívtuk fel időben őket, hogy változott a program, ha egyszer ők nem válaszoltak, hiszen ez azért gyanús lehetett. Mi Gustavoval mondtuk neki, hogy minket ne hibáztasson, hiszen mi honnan tudtuk volna, hogy ők nem kaptak smst, mi csak Dominikának válaszoltunk, s azt gondoltuk, hogy ők is ott lesznek majd 12kor a megváltoztatott helyszínen... Másik dolog, hogy bár metró nem járt, de a buszok igen, jegyünk meg volt rá, mert olyan jegyet vettünk, ami minden közlekedési eszközre, és éjjel is érvényes. Szóval felülhettek volna rá, és elmehettek volna olyan helyre, ahol találtak volna olyan helyet, ahol eltölthették volna a maradék 4 órát, ha a pályaudvar környékén nem volt... Főleg, ha tegnap még olyan biztos volt Petyó, hogy Tom 22 éves, megoldja majd egyedül... Ők is 22 évesek, szal ők is megoldhatták volna... Na most már igazából mindegy, de jó kis veszekedés lett belőle, amiből igyekeztem kivonni magam, de közben azért éreztem, hogy mi is hülyék voltunk, mert mi is felhívhattuk volna Petyóékat, hogy a terv változott, csak gondoltuk, ha a lengyelek változtatnak vmit, akkor gondoskodnak róla, hogy mindenki tudjon róla...

A repüléssel aztán már nem volt gond:) Vicces volt, mikor hulla fáradtan baktattunk hátrafelé a gépen, hogy leüljünk, aztán a stewardess csaj rámköszön: "jó reggelt". Hirtelen nem tudtam, hogy mondom hova is repülünk, milyen országba, hogy lehet az, hogy most ő magyarul köszön? Aztán visszaköszöntem, és mondtam, hogy bocsánat, csak hirtelen nem értettem, hogy mi is van, mire ő meg mosolyogva mondta, hogy nem baj, reggel van még, mire meg majdnem megjegyeztem neki, hogy nekünk igazából nagyon késő éjszaka:)) Aztán rájöttem, hogy a Weeze reptéren sok magyar dolgozik stewardess-ként a ryanair-nél:) 7.10-kor elindult rendben a repülő.

9.10-kor Weeze-ben leszálltunk, s mondtam a bandának, hogy siessünk, mert 10 percünk van, hogy elérjük a reptéri buszt Kevelaerbe, ahonnan a vonatunk megy. A buszt el is értük, erre a buszsofőr nekiállt ordibálni velünk, hogy a diákigazolványunkkal nem utazhatunk ingyen a buszon, hanem fizessünk, mert van vmi. új szabály, hogy az igazolványunk csak úgy érvényes, ha vmi. plusz igazolást szerzünk be mellé. Hiába bizonygattuk, hogy csütörökön még semmi baj nem volt, simán ingyen utaztunk, meg Gustavo meg Edu is magyarázta, hogy eddig akárhányszor erről a reptérről repültek, mindig ingyen utaztak ezen a buszon, a sofőrt nem érdekelte, és ott hagyott minket (10 embert!!), miközben a buszon 2 (!!) ember utazott...Az amúgy, ha fizettünk volna az útért, kb. annyiba került volna, mint az egész londoni túra (repjegy, kaja, szállás stb)

Rá félórára aztán beállt egy másik busz, ahol a sofőr szintén ugyanezt mondta, hogy van vmi. új szabály, ami igazából már nem is olyan új szabály, de eddig senki nem vette figyelembe, ma viszont kaptak egy hívást, hogy ne engedjenek fel senkit sima diákkal... Megkérdeztük, hogy mégis mennyibe kerülne akkor a jegy 10 főnek, s itt azt a választ kaptuk, hogy 1,70 € per fő, szal ezt befizettük... A baj igazából csak az volt, hogy ez a busz Weeze-be vitt, és onnan fogalmunk nem volt, hogy hogy van a vonat összeköttetés Kölnbe, mert az eredeti terv reptér-Kevelaer-Krefeld-Köln lett volna. Megérkeztünk Weeze-be, és láttuk, hogy 1 perc múlva jön egy vonat, amivel tovább tudunk menni Krefeldbe, de erről a vonatról kiderült, hogy szombatonként nem jár, szal várhatunk további félórát a következő vonatra. (Anyu, apu: ekkor írtam az smst, hogy már vonaton zötyögünk, s ti meg írtátok, hogy aludjak kicsit. Hát ekkor az ágytól még elég messze voltam, de nem akartam részletezni:)))

Természetesen ez a vasútállomás ilyen tipikus elhagyatott egy állomás volt, szal kint kellett ácsorogni a hidegben. Félóra múlva viszont megérkezett egy vonat, amivel továbbmentünk Krefeldbe, onnan meg már rögtön átszálltunk a Kölnbe tartó vonatra.

Végül olyan fél 1 körül meg is érkeztünk Kölnbe:) Ott aztán már szétváltunk, mert az utat már onnan mindenki ismerte:) Én elmentem a Lidl-be, mert a hűtőszekrényem üres volt:)

Miután hazaértem, fürdés, kaja, aztán úgy éreztem, hogy nem is vagyok álmos, meg igazából nem is akartam aludni, mert mondom akkor majd éjjel nem tudok aludni. Ennek ellenére a dolog úgy nézett ki, hogy 5-kor szó szerint kidőltem, kimerültek az elemek, s elaludtam, fél10kor felkeltem, ettem, neteztem picit, majd egy óra után újra elaludtam, és reggel 10-kor keltem...:))) Azt hiszem, kicsit álmos/fáradt lehettem:))

Ma annyi a feladat, hogy felkészüljünk a holnapi sportmenedzsment és sportlétesítmények órán tartandó kiselőadásokra:)

Pusszantás!:)

Élménydús nap az iskolában...

A mai nap azzal kezdődött, hogy a gerincbajos órán Petyóval meg egy másik német sráccal előadtuk a prezentációnkat. Szerencsére úgy osztottuk fel a feladatot, hogy a nagy részét a német srác csinálta meg, mi csak ilyen bevezető dolgokat mondtunk. Elég az, mi csak Erasmus diákok vagyunk...:) Petyóval mindig ezt mondjuk, de igazából mindig rá kell jönnünk, hogy nem tesznek itt különbséget Erasmusos és rendes diák között... Pedig, ha arra gondolok, hogy a Magyarországra érkező külföldi diákoknak milyen keveset kell teljesíteniük.... Na mindegy:)

Óra után 1 óra utazás után megérkeztem az iskolába, hogy megismertessem a német gyerekeket Magyarországgal... Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azért ennél picit jobbra számítottam:)

2x45 perc-be ennyit sikerült belesűríteni: a rövid bemutatkozós prezentációmat és egy másik játékot, amikor mindenki kap egy lapot, rajta egy kép vmi. tipikus magyar dologról, hátulján infó, gyerekek mennek körbe, és igyekeznek minél több infót gyűjteni, majd ebből csináltunk egy kvízt... Tudom, hogy mi se voltunk angyalok a gimiben, de azért ezt a szintet mi se értük el... Gyakorlatilag kb. 5 perc volt össz-vissz, amikor teljes csönd volt a teremben. A tanár mondta, hogy az a probléma a gyerekekkel, hogy 20 percnél többet nem tudnak figyelni/koncentrálni. Azért ez egy picit elkeserítő. Arról nem beszélve, amikor úgy üvölt a gyerek a tanárral, mert az óra végén beírt neki az ellenőrzőjébe, hogy én szégyelltem magam... És nem ő volt az egyetlen...

A kvízt amúgy úgy csináltuk, hogy kettéosztottuk a bandát: fiúk a lányok ellen. Mondtam a tanárnak, hogy a további káosz elkerülése végett csináljuk úgy, hogy egyetlen egy ember mondhatja az adott csoportból a választ, bekiabálásos módszer nem működik. A tanár javasolta, hogy akkor adjunk a kezükbe egy hangszert, amit akkor meg kell kongatni, ha tudják a választ... A tanár bácsi remek választása a cintányérra esett... Na gondolhatjátok:))) Onnantól kezdve nemcsak ordibáltak, verekedtek, ökörködtek, hanem még a cintányért is püfölték... Komolyan mindenfajta barom német viselkedést megmutattak... Az nem baj, hogy egy gyerek eleven, nem azt vártam tőlük, hogy "vigyázzülésben" legyenek végig, de hogy egyszerűen észre se vegyék, ha az ember csendre inti őket az egész 90 perc alatt, az azért... Jó, tudom, anno Rohóval is volt kalandunk, de ezt a szintet akkor se értük el, és azt az órát állítom, hogy Rohó is már csak brahiból is csöndben ülte végig, és azért ott mi elhallgattunk, csak miután nem szólalt meg, újrakezdtük:)))

Arról azt hiszem lemondtam, hogy ezekkel Valahol Európában musical részletet tanuljunk. Jövő héten valószínűleg megcsináljuk még a másik két játékot (nevezetességek - városok; feltalálók), többet nem várok tőlük, hogy beleférne még a jövő hétbe. Azt követő héten meg majd eljátszuk ezt az "utazási iroda" dolgot, hogy csináljanak plakátot Magyarországról.

Azért, hogy ne csak rosszat mondjak róluk, meg kell említeni, hogy abban a 20 percben, amíg képesek voltak figyelni, okos kérdéseket tettek fel, és ebben azért a németekhez billen a mérleg, hogy a gyerekek talán aktívabbak az órán, folyamatosan lendültek a kezek a magasba. Amúgy a főbb kérdések az iskolarendszerünkkel kapcsolatban voltak, meg hogy mennyi időbe telik hazamennem Kölnből, akkor, hogy milyen vallás van Magyarországon stb...

Holnap reggel mozgás a vízben, utána pr, sponsoring, fél5-kor pedig indulás Weeze-be, majd London!:))

Jaj, annyiszor akartam már írni, csak mindig elfelejtettem:) Julis múltkor nagy boldogan újságolta, hogy mit kapott az egyik tanárjától itt Kölnben (vmi focióra amúgy). Kapott egy focimezt, amin egy "szlovák" focista neve áll, (meg az aláírása + Julisnak szeretettel), aki itt játszik Aachenben. A neve: Németh Szilárd:)) No comment...:)

Szombaton jövünk Londonból haza, jelentkezem majd:))

Pusszantás

Scrabble avagy betűtorony:)

Mivel Nikivel jó sokáig fent voltunk tegnap, ma elég későn keltünk fel:) Összekészültünk, aztán Niki elindult a főpályaudvar felé, én meg jogi alapismeretek órára. Ma egy másik hapsi tartotta az előadást, és annak ellenére, hogy adójog volt a téma, tehát nem valami izgalmas, élveztem, mert a pasi nagyon szépen beszélt németül.

Óra után felmentem a marketing tanáromhoz, hogy megbeszéljük, hogy akkor hogy is kapok én jegyet. Nagyon rendes volt, mert elővette az ilyen igazolásos papírt, s kitöltötte, és adott egy négyest:))

Örömködés után jött a következő pozitívum, ugyanis sikerült elintézni, hogy hallgathassam online a magyar rádiókat:)) Először a csaj majdnem lerázott, hogy nem tud segíteni, de aztán bevitt egy másik szobába, ahol volt két srác, és azok elhárították az akadályokat:)) Úgyhogy most tombol a class fm a szobámban, jövő héttől meg jöhet a Bumeráng.

Délután kitakarítottam a szobámat, mostam meg a holnapi iskolás dolgokkal foglalkoztam, meg a gerincbajos kiselőadással, illetve megjött végre Dominika is, aki beköszönt, szal dumálgattunk picit:)

Este felmentem elmosogatni pár tányéromat, és tele volt a konyha, szal megint olyan volt a hangulat, mint korábban:) Sam előhozta a scrabble-jét, és nekiálltunk játszani (Sam, Tom, Sergio meg én). A vicces az volt, hogy Sam nyert 119 ponttal, de a második helyen Sergio meg én végeztünk 72 ponttal, és az utolsó Tom lett 71 ponttal...:)) Sam be is szólt neki, hogy ez azért szégyen, tekintve, hogy az egyetlen nyelv, amit beszél, az az angol:)

Ági, Szandra: hajrá holnap!!!:))

Mára ennyit:)

Pusszantás

Focitorna

Julissal és Misivel



Spanyolok, szlovák meg magyar:)




Petyó kezébe nem szabad fényképezőt adni...





Sergioval és Maurice-szal






Megint Petyó kaparintotta meg a fényképezőt...

Gava lába:))

Vasárnapi túra a kórházban:)

Vasárnapi túra a kórházban II:)

Junkersdorf csapata:)


Szombat délelőtt elindultunk a focitornára. Az út igen viszontagságosnak bizonyult, ugyanis akkora hóesés volt, mint még szerintem soha itt Kölnben:) ( Csütörtökön még egyik óra után megkérdezett az egyik német srác, hogy nálunk is ilyen a tél? Hát mondom persze, hideg meg esik a hó. Erre közölte, hogy de ez itt nem normális:))) Ez van:).

Nagy nehezen végül (két villamos, 1 busz, sok séta) megtaláltuk a sportcentrumot, ahova a tornát szervezték, de először eléggé megijedtünk, mert rajtunk kívül csak ilyen komolyabban focistának öltözött, és semmiképp nem erasmusos diákoknak tűnő emberek voltak:)) Némi internet és facebook segítségével viszont elmagyaráztuk a recepciós csajnak, hogy ide akkor is Erasmusos diákoknak szerveztek tornát. Kiderült, hogy valóban be is volt jegyezve a program, csak elfelejtették, meg mit tudom én, a lényeg annyi volt, hogy még egy félórát kellett várnunk a nagy eseményre.

1 órakor aztán már szállingóztak be erasmusosok, és Julissal is örültünk, mert lányok is jöttek:) A szabály ugye úgy szólt, hogy a lányoknak mindig pályán kell lenniük, szal mi egész jól jártunk, mert így legalább sokat mozoghattunk:)) Pontosan már nem tudom, hogy hogy alakultak a meccsvégeredmények, mert egy idő után már össze-vissza játszottunk, s tényleg csak a foci volt a lényeg, meg hogy jól érezzük magunkat. Talán akkora nagy szégyent egyébként a játékommal nem hoztam:)) Ja, egyszer az egyik srác úgy sípcsonton vágott a lábával, hogy most zöld, meg van egy púpom, egyszer meg Juan (a spanyol srác) rúgta a lábamba izomból a labdát kb. 1-2 m-ről, másik alkalommal meg ha nem teszem a fejem elé a kezem, simán fejbe rúgnak:)) Szegény német srácot pedig én sajnáltam nagyon, mert szintén nagyon közelről, kivételesen egész erős rúgással sikerült őt olyan helyen telibe találni, ami a pasiknak nem épp kellemes...:))

Már éppen vége felé jártunk a tornának, Julisék az utolsó meccsüket játszották, amikor az utolsó pillanatban, amikor az ellenfél gólt rúgott, Gava barátunk (bolgár) olyan szerencsétlenül lépett, hogy a bokája teljesen kifordult, eldeformálódott, szal rettenetesen nézett ki... Nagyon hülye szitu volt egyébként, mert a németek épp az ökör formájukat hozták, és úgy örültek a góljuknak, közben meg a mieink ordítottak felénk, hogy orvost... Mivel ezt a részét senki nem vette észre a dolgoknak, elrohantam a recepcióhoz, hogy hívjanak orvost...

Mint kiderült, Németországban úgy van, hogy először mindig a tűzoltók vonulnak ki... Meg is lepődtünk, mikor először két csávó slattyogott oda hozzánk, mindenfajta mentési eszközök nélkül. Na ők voltak a tűzoltók, és rá pár percre megérkeztek a mentők is. Elérzéstelenítették Gava-t, aztán még ott helyrerakták a lábát, majd bevitték a kórházba. Kiderült, hogy egy szalagja szakadt, két csontja törött, szal még este megműtötték (5 csavarral rögzítették a lábát...).

Este beszéltem a másik bolgár sráccal, aki bent volt Gava-val a kórházban, s kérdeztem, hogy mikor megyünk be hozzá, mit vegyünk stb... Mihail mondta, hogy majd holnap (vasárnap) megyünk, és akkor vesz neki vmi. enni/innivalót is. Na de holnap egyik bolt se lesz nyitva, úgyhogy Julissal elmentünk még tegnap este Rewebe venni pár dolgot... Mondanom se kell, (mi lenne a férfiakkal nélkülünk:))), a spanyolok, Mihail, Julis meg én mentünk be ma a kórházba, de ha mi nem vásároltunk volna, most nem lenne semmi Gava szekrényén...:)

Most már amúgy jobban van a srác, meg nagyon örült, hogy bent jártunk nála. A kórház egyébként semmi extra, talán annyi, hogy tv van a szobában, de szegény Gava-n ez nem segít, mivel se németül se angolul nem tud semmit. Természetesen elszórakoztunk azon, hogy gombbal fel-le mozgathatja az ágyát, meg egy gombnyomásra felkapcsolódik a villany, meg milyen szuper, hogy fülhallgatón keresztül is hallgathatja a tv-t,hogy ne zavarja (az egyébként török bácsika) pihenését. Ja, és természetesen a fiúk nagyon dicsérték az ápolónőt, úgyhogy hirtelen mindenkinek fájt valahol...:)) Mi meg Julissal azon panaszkodtunk, hogy hol vannak a csinos doki bácsik??:))

Ja, még egy említést a németekről: a kórházban tilos bármilyen elektronikus eszközt (telefon, laptop, mp 3 stb..) használni, mert, hogy sok a gép, és nehogy elromoljanak. Ez nálunk is így van?! Amúgy a török hapsi elmesélte nekünk, hogy ez a gyakorlatban úgy működik, hogy az ápolónők "nem látnak semmit", de ha elromlik tényleg valamilyen műszer, akkor utána ki tudják keresni, hogy melyik telefon, mp 3 stb...okozta, és melyik beteg használta, éljen:))

Tegnap este megérkezett hozzám Niki:)) Belgiumban volt Zsorzsóónál, aztán Berlinbe hazafelé "beugrott" hozzám:)) Itt lesz keddig:))

Jelentem, ma használtam a karácsonyra kapott készletet, mert nem találtam az usb kábalemet:)) Szuper ez a kis csomag:)


Puszi mindenkinek!




“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.”
(Hamvas Béla)

Nyugodj békében Guti!

Első nap az iskolában:)

Csütörtökön nem sok minden érdekes dolog történt, délelőtt mozgás a vízben, ahol még mindig az aqua jogging volt a téma, de legalább most már mehettünk a meleg vízbe, nem a jéghidegbe:) Utána jött még egy pr, szponzorálás és reklám a sportban óra, ahol megtudtam végre, hogy 15 oldalas házi dolgozatot kell majd írnom, hogy jegyet kaphassak a végén... Éljen:)

Óra után ellátogattam a Lidl-be, hogy bevásároljak, mert most már kifogytam az otthonról hozott dolgokból. Még a bolt elején láttam, hogy a nutella továbbra is 1,78 €, be is tettem a kosaramba, de reménykedtem, hogy majd aztán a pénztárnál kiteszem, és kicserélem a +40g-os kiszerelésre (ugyanezért az árért:)). Nagyon bírom, hogy gyakorlatilag, mióta kint vagyok, ezeket az akciós nutellákat mindig a pénztárhoz teszik, szal egy picit standard az akció:D

Az öblítőnk még decemberben elfogyott, szal azt mindenképpen vennem kellett, de nem gondoltam volna, hogy 1,11 €-ért kapok:)) Jó, mondjuk most le volt árazva, de akkor is tök szuper:) Az már mondjuk kevésbé, hogy mikor hazajöttem, rá pár órára Misi boldogan újságolta, hogy vett öblítőt, szal ne vegyek, mire közöltem, hogy én is vettem...:) No mindegy:)

Mindezek után tegnap már sok érdekes dolog nem történt, leszámítva, hogy bekopogott este Sam, és ékes német tudásával megkérdezte, hogy lenne-e kedvem focizni velük szombaton:) (Aranyos mikor így próbálkozik, és tök szimpi, hogy próbálja megtanulni:) Mondtam neki, hogy igazából választásom se nagyon van, de egyébként Misi már megkérdezett, és igent mondtam:) Van egy csaj, aki facebook-on szokott küldeni meghívókat mindenféle kölni rendezvényekre, amelyek kifejezetten a kölni erasmusosoknak szólnak. Most egy focitornát szerveznek szombatra, de a kiírásban az szerepel, hogy minden csapatban kell lennie legalább egy lánynak, és ráadásul folyamatosan pályán is kell lennie:) Azt meg azért mondtam Sam-nek, hogy más választásom sincs, mivel két csapatot szerveztünk innen a SpoHo-ról, és az egyik csapatban Julis van, szal kizárásos alapon a másikban én, mivel már akkor is mi voltunk az egyetlenek, akik focizni mertek, amikor itt a SpoHo-n szerveztek ilyen tornát:)

A mai nap azzal kezdődött, hogy ellátogattam az iskolába, ahol majd Magyarországot népszerűsítem a gyerekeknek:) Jó kis túra volt, mert a város másik végébe kellett mennem, úgyhogy egy órát utaztam, de megérte:)

Először picit nehezen találtam a bejáratot az iskola felé, de végül sikerült, majd mivel már a keresgélés miatt picit késésben voltam, megkértem két leányzót, hogy mondják meg, hol van a tanári szoba, ahol a tanárral találkozom, akivel együtt csináljuk most ezt az egész Europa macht Schule programot. Meg is találtam a termet, Markus (a tanár) kedvesen üdvözölt, majd bemutatott egy másik tanárnőt, (Nadine) akinek aztán beültem az órájára. (Azért lett így szervezve, mert Markusnak csak reggel 8-kor volt az osztállyal órája, utána meg csak 5. és 6. órája volt, viszont össze akartuk hozni, hogy meg is beszéljük a tervünket, meg az osztállyal is megismerkedjek, én meg el akartam kerülni, hogy már 8-kor ott kelljen lennem, aztán meg várni az 5. 6. óra végét, mire Markus végez, és beszélhetünk az órákról:))

Markus, Nadine meg én aztán elindultunk az osztály felé. Útközben mesélte Markus, hogy már mondott rólam pár szót az osztálynak, szóval nem leszek nagyon ismeretlen:) Abban a pillanatban elém is ugrott egy kislány, hogy akkor ő most bemutatkozna, és ugye én vagyok az a lány Magyarországról:) Aranyos volt nagyon, meg aztán még odasereglett pár másik leányzó is, azok is gyorsan bemutatkoztak:) Bevonultunk az órára mindhárman, majd a tanár néni intett, hogy akkor most köszönés, ami először a tanárnőnek szólt "guuten moorgen frau ....", majd következtem én, s mivel a nevemet nem tudták, az lett belőle, hogy "guuten moorgen frau Ungarn" és nagy nevetés:D, majd jött Markus, vagyis "guuten moorgen herr koch":)

Hogy a "Frau Ungarn" kifejezést gyorsan felejtsék el, bemutatkoztam, mire az egyik fekete kisfiú felkiált: "Zita? Én is az vagyok!":D Na mondom, ez jól kezdődik:D Erre a tanárnő közölte vele: "Adama, szeretnél kimenni?". Aztán elhallgatott szegényke, pedig aranyos volt, ahogy így felcsillant a szeme neki:) (Mint anno anyu óvodása a Margitra:))) Kiderült, hogy a kisfiúnak a vezetékneve a "Zita", de biztos voltam benne, hogy nem úgy írja, mint mi, úgyhogy gyorsan fel is írtam a nevem a táblára, hogy értsék a dolgot, na meg így elkerülhetjük a "Cita" megszólítást...:) A kisfiú egyébként így írja a nevét: "Sitha":)

A gyors bemutatkozás után Markus lelépett az órájára, én meg ott maradtam az osztállyal meg a tanárnővel egy biológia órán, úgyhogy le is ültem az egyik asztalhoz:) Azon aztán teljesen leakadtam, hogy egy 6. osztály (tehát 11-12 éves gyerekek) mit tanulnak biológiából:)) Nálunk szerintem alsóbb osztályban vesznek kb. ilyet:)) Kb.3-4es csoportokban kaptak a gyerekek egy lapot, amin volt pár bevezető mondat és egy táblázat, illetve még külön négy mondat, ami arról szólt, hogy

1. vannak a madarak, xy számú fajjal
2. vannak az emlősök xy számú fajjal
3. vannak a kétéltűek yx számú fajjal
4. vannak a hüllők yx számú fajjal

Ezalatt volt egy táblázat, aminek a felső sorában ezek a kategóriák (hüllők, emlősök stb...) voltak írva, a táblázat mellé pedig a következő kérdések: "milyen állatok ismersz az adott kategóriában, hol élnek, hogy mozognak, hogy lélegeznek, milyen a testfelépítésük, hogy hozza a világra a kicsinyeit"

Ezt a táblázatot a tanárnővel átbeszélték, majd az volt a feladat, hogy az egész oldalt másolják be a füzetükbe... Ebből állt az óra!!:)) Jó, azt mondjuk meg kell jegyezni, hogy ez az iskola egy második kategóriás suli, mert háromfajta van ugye: gimnázium, realschule és egy harmadik, aminek most nem ugrik be a neve, de az a leggyengébb. Ahova én megyek, az egy realschule, szóval inkább a mi szakközepünknek felelne talán meg, de annál is egy picit gyengébb.

Óra végén odajött hozzám egy kislány, hogy ő akkor most megmutatná nekem, hogy mivel díszítették ki az osztálytermüket. Ki voltak rakva fényképek ilyen kirándulásokról, meg mindegyik gyerekről egy-egy kép illetve rajz. Aranyos volt a kislány nagyon, Vanessának hívják egyébként. Óra után elkísért a tanári szobához, s közben megkérdeztem, hogy járt-e már Magyarországon. Meglepetésemre azt mondta, hogy igen, de azért nem "csalódtam", mert azt már nem tudta megmondani, hogy hol, de a tippem nyilván bejött: Balaton:))

Markussal aztán összeültünk, hogy megbeszéljük, hogyan is nézzenek ki az órák, mert szerinte, amit én összeállítottam, az túl sok egy-egy órára... Azért kipróbálnám magyar gyerekeknél, hogy sok-e:) (Az amúgy ari volt, hogy ahogy sétáltunk a suliban, és egyszer csak utánam kiabált egy kisfiú: "hallo Zita":)

A terv most úgy néz ki, hogy jövő héten szerdán két órát leszek ott. Az első óra a bemutatkozásommal fog kezdődni (rövid ppt prezentáció formájában képekkel stb...), aztán minden gyerek felragasztja a nevét a pólójára, hogy elkerüljük, a "te ott piros pólóban" megszólításokat. Utána jön egy játék, amiben minden gyerek kap egy papírt, amin vmi. magyar dolog van. (Pl. gulyásleves, Aranycsapat, Bartók Béla stb...). Minden papír hátulján az adott képről lesz írva pár rövid infó. A gyerekeknek az lesz a feladatuk, hogy körbemennek a teremben, odamennek egymáshoz, és megpróbálják kitalálni, hogy a másik képén mi is lehet az, ami ott ábrázolva van, majd egymásnak felolvassák az infókat, s kicserélik egymás lapját, s mennek tovább.

Utána ezekből az infókból csinálunk egy versenyt. Lesz két csapat, kivetítek kérdéseket (állításokat), meg felolvasom, és ki kell találniuk, hogy kiről / miről van szó.

A második órán egy olyan játékkal kezdünk, amiben minden gyerek kap egy lapot, amin egy kép van magyar nevezetességről vagy magyar magyar városról, és meg kell találni a párjukat. Pl. dóm - Szeged, Nagytemplom - Debrecen, tokaji bor - Tokaj stb... (Előzetesen persze minden lapra írok egy számot, szóval az alapján találják majd meg a párjukat). Ha megvannak a párok, akkor mindegyik kap egy A4-es Magyarország térképet, amin fel lesznek tüntetve a játékban szereplő városok. A feladatuk az lesz, hogy keressék meg az ő városukat, majd elmondják a többieknek egyesével, hogy az adott nevezetesség melyik városban található, és hol van Magyarországon. A táblára ki lesznek vetítve a párok, majd a gyerekek leülnek egy körbe, mindegyikőjük előtt egy nevezetesség vagy város, és jöhet a játék:) Beállok a kör közepére, s azt mondom: "a fellegvár Visegrádon van", ekkor annak, aki előtt fellegvár meg Visegrád kép van, fel kell állnia, és másik helyre ülnie. Mivel nekem is kell találnom egy helyet, mert nem akarok a kör közepén állni, így vki-nek nem lesz helye, s ő folytatja az állítást:)
Ha marad idő még ezen az órán (szerintem tuti), akkor elkezdjük az "utazási iroda" játékot, ami arról szól, hogy csinálunk 6 csoportot, mindegyik kap egy nagy rajzlapot, és az lesz a feladatuk, hogy csináljanak reklámot Magyarországról, hogy a többi német diák ellátogasson oda.

Ezt a plakát rajzolást fogjuk egyébként aztán majd a péntek reggeli órán folytatni.

A következő hétre ez a menet, s a többit majd meglátjuk, de már beszéltünk arról is. Az én tervem ugye az lenne, hogy a maradék 2 (esetleg 3) órán megtanulják a gyerekek a Zene az kell dalt a Valahol Európában-ból, illetve az egyik órán lenne néptánc is:)

Tavasszal lesz egy záróeseménye ennek az Europa macht Schule programnak, ahova meghívják majd az összes osztályt és összes Erasmusos hallgatót, aki részt vett benne. Itt majd be kell mutatni, hogy milyen "projektet" vittünk véghez, mit is csináltunk az órákon. Ezért gondoltam, hogy egy ének az ott jól mutatna, főleg, hogy valahol Európáról szól:)

Markus azt mondta, hogy meghallgatja majd, mennyire nehéz a dal, és meglátjuk, hogy kivitelezhető-e:) Jaj, egyébként nagyon vicces volt, mert mikor szóba jött, hogy én ezt a dalt szeretném megtanulni velük, mondta Markus, hogy van egy német dal, ami Magyarországról szól. Meg is mutatta gyorsan youtube-on:)) Biztos én vagyok a műveletlen, de nem ismertem:)) "Die Juliska aus Budapest". A youtube-on lévő klip olyan, mintha egy német Csárdáskirálynőből lenne egy részlet, és a dalt Rökk Marika énekli, akiről bevallom, én eddig nem hallottam, de most már utána néztem a dolgoknak:) Markus javasolta, hogy akár ezt is megtanulhatnánk, de én azért gyorsan javasoltam neki, hogy ha már itt a youtube, akkor had' mutassam meg neki a Zene az kell dalt. Tetszett neki nagyon, és mondta, hogy milyen szép dal, - mert volna mást mondani...:) Végül tényleg abban maradtunk, hogy először a jövő héten legyünk túl, és a többit majd megbeszéljük, de az tetszett nagyon, hogy mikor a villamoshoz mentünk, már a refrént fütyülgette:)

A villamoson aztán beszélgettünk, és kérdezte, hogy mi leszek- ha nagy leszek, meg mik a terveim stb... Aztán benyögött egy olyat, hogy ki tudja, lehet, hogy ezek az órák után megjön a kedvem a tanításhoz. Nem akartam belekezdeni, hogy az én anyukám mit mondott, hogy meddig üt, amíg más pályát nem választok, mint a pedagógusi pálya, úgyhogy csak mosolyogtam, illetve megemlítettem neki, hogy mennyit keres Magyarországon egy pedagógus... Na most a németek nem szokták olyan hevesen kifejezni az érzelmeiket, de az összeg hallatán rendesen leesett az álla:))

Még az iskola kapcsán Misit akartam elmesélni:) Ő még decemberben járt az iskolájában, ahol ezt a programot úgy oldják meg, hogy van egy olyan szabadon választható tárgy a diákoknak, hogy "Európa", és annak keretében tesz vendéglátogatást a Misi. Egyelőre ő is csak az ismerkedős órán van túl, de az is tanulságos... A gyerekeknek előzetesen (szintén 11-13 évesek) kérdéseket kellett gyűjteniük, amit aztán feltesznek Misinek. A kérdések a lányoktól a következők voltak : "Van Magyarországon H &M? És NewYorker? És C & A?" A fiúk pedig ilyen kérdéseket tettek fel: "Lehet kapni playstation-t Magyarországon?" Állítólag a tanárjuk is fogta a fejét... Na mindegy, tanulság ebből nekem annyi, hogy mi nem csinálunk ilyen szabadon kérdezgetős órát:)

Hajrá Dunaferr ma a Fradi ellen!!:) Ja, megnéztem apu azt az argentin játékost, de nem ő az. Ez a srác a Csasziék korosztálya, az pedig (vmi Bruno, nem?) 79-es születésű handballnet alapján.

Pusszantás!:)

Törő a kedvenc:)

Na halljátok az ilyen élményekért érdemes itt lenni:)) Mivel a nagyon kedves német lányok negyed 12-kor álltak neki porszívózni, meg mosogatni itt a fürdőszobában (vagyis kb. mintha a fejem mellett csörömpöltek volna), elegem lett, és felvonultam a konyhába. Spanyolok voltak ott, meg az az argentin srác, aki jött velünk még a múltkor Dormagen kézimeccsre. Az ő barátnője a magyar, és együtt vannak már 2,5 éve szal már kicsit beszélni is tud magyarul, meg ahogy most beszélgettünk, kiderült, hogy teljesen tisztában van a magyar dolgokkal.

Szóba került a kézilabda, és mesélte, hogy anno játszott ő is a junior vb-n, és hogy neki a magyar játékosok voltak a kedvencei, köztük Csaszi meg a Mikler:)). Ahogy szó szót követett (tudta, hogy Csaszi Dániában volt, akkor hogy a Perez a legnagyobb, és kár, hogy már nem játszik a válogatottban, azt is vágta, hogy mindig a Veszprém a legjobb, és hogy utána Szeged, Dunaferr meg Tatabánya (!!) szokott jönni, kéész:)) , arra lettem figyelmes, hogy kb. mintha egy dunaújvárosival sőt, mintha apuval meg anyuval beszélgetnék kézilabdáról, annyira tisztában van a magyar kézilabdával:)) Akkor ámultam el végképp, amikor megjegyezte, hogy az ő kedvenc játékosa a Törő (azt már mondanom se kell, hogy simán vágta, hogy hol játszik most):)) Hát mondom kész, egy argentin sráccal ilyenekről beszélni:))

Elkezdte mesélni, hogy milyen helyeken járt már Magyarországon - teljesen tisztában volt az irányokkal - , és amin aztán végképp meglepődtem, hogy Miskolcot emelte ki, hogy az neki mennyire tetszett:)) Nem tudtam neki elmagyarázni, hogy én ezen miért is lepődöm meg annyira, de nem is baj:)

Ma amúgy reggel gerincbajos óra volt, ahol meditálás volt a téma, tehát gyakorlatilag másfél órán keresztül feküdtünk:))

Délután felhívtam Lénárt Ágotát, hogy megbeszéljem vele, hogy hogy is fogok én levizsgázni sportpszichóból. Rendes volt nagyon, mondta hogy ő maximálisan támogatja az ösztöndíjasokat, úgyhogy nem lesz gond, majd februárban összehozzuk. Megkért viszont arra, hogy menjek már el a könyvesboltba, és írjam össze, hogy milyen sportpszichós könyveket árulnak mostanában, hogy tudja:) Úgyhogy el is mentem szépen a boltba, és kiírtam vagy 15 könyvet (plusz a fejezetcímeit):)

Mára ennyit, jelenleg még mindig a srác hatása alatt vagyok ezzel a kézilabda dologgal:))

Csendes napok:)

Vasárnap elfelejtettem elmesélni, úgyhogy most pótolom, hogy mit tapasztaltam a reptéri buszon: fűtve voltak a korlátok!!:)) Nagyon király érzés, mikor szétfagysz, megfogod a korlátot, és fűt:)

Hétfőn reggel létesítmény üzemeltetésre mentem, ami 3 órán keresztül tartott... Utána projektmenedzsment órán összeültünk a többiekkel, hogy haladjunk a tavaszi Erasmusos diákoknak tervezett "városnézés játék" szervezésében. Sok extra nem történt:)

Ezután volt még egy sportmenedzsment órám, aztán pedig egy sportpszichológia előadás. Itt találkoztam először december óta a spanyolokkal:) Volt nagy öröm, amit aztán nagy röhögés követett, amikor homárt rajzoltunk...:D Sergioval beszélgettünk, hogy hogy ünneplik a spanyolok / magyarok a karácsonyt, aztán feltette azt a kérdést, hogy tenger gyümölcseit nem szoktunk e enni . Hát mondom tekintve, hogy viszonylag kevés tengerrel rendelkezünk, így nem igazán:), de ha már szóba hoztad, akkor mesélj, ti mit szoktatok enni. Kikereste gyorsan a szótárjából, s mondta németül az állat nevét, de hiába találgattam, nem jöttünk rá, hogy mi az. Mondtam neki, hogy rajzolja le:D Sergio végül nem , de Ruben vállalkozott rá. Mikor megláttam, felcsillant a szemem, hogy jééé , rák:))) Erre megkaptam, hogy az nem rák. El nem tudtam képzelni, hogy az a kép alapján mi a bánat lehet akkor:)) Erre fogta Ruben a lapot, és rajzolt nekem egy rákot, hogy megmutassa, hogy az a rák... A hangulat már a tetőfokára hágott, de még mindig nem jöttem rá, hogy mit esznek Sergioék karácsonykor:)) Abban maradtunk, hogy otthon kikeresem majd a német megfelelőjét az én szótáramban. Miután hazaértem, Szandrának csak annyit kellett mondanom, hogy "langusta", és rögtön rávágta: hát homár:)) Én meg csapkodtam a fejem a falba:))

Este elmentem edzésre, ami most kivételesen nagyon jó volt, mert az egyetemen még szünet van, s így az onnan járó hallgatók most nem jöttek, s így pont annyi ember volt, amiből össz-vissz két csapat jött ki, csere nélkül:)) Írtam is Julisnak, hogy kár, hogy most még nincs itt Kölnben (csütörtökön jön), mert hétfőn nagyon jó volt a kézilabda:)

Kedden mentem jogi alapismeretek órára, aztán pedig marketingre, ami most már tényleg igazán családi hangulatban telik. Elvileg a németeknek ugyanis szabadon választható ez a tárgy, szal kb. 4-en 5-en vagyunk rajta mindig:) Mindegy, én elüldögélek, igyekszem minél több mindent megérteni, és reménykedem, hogy a végén kapok majd egy jegyet, hogy otthon is meglegyen a marketingem. A többi német diák nem kap egyébként jegyet, de én megint jeleztem a tanárnak, hogy nekem viszont szükségem lenne rá...:) Mondta, hogy menjek majd be az egyik fogadóórájára, és megbeszéljük.

Este Misivel még részt vettünk az általunk nem igen szívlelt "Kognition in sport games" órán, de szerencsére most előbb befejeztük. Nem tudom miért, de ez az egyetlen óra, ahol valahogy az összes diák olyan ellenszenves, meg a tanár is eléggé kocka:) Misivel egy véleményen vagyunk:)

Csendesek egyébként ezek a napok most még itt a koliban nagyon. Ezért is adtam ezt a címet a bejegyzésnek:) Nem tudjuk, hogy mi van, hogy a rossz idő, vagy mi okozza, de az egész koli tiszta nyugalom és csend, a konyhában is alig látni valakit. Amúgy az órákon is azt érzem, hogy a németek úgy vannak vele, hogy ezen az egy hónapon már csak legyünk túl. Marketingen pl. elmarad a következő két óra, legközelebb csak 26-án találkozunk. Jogi alapismeretek előadáson is azt számolta a tanár, hogy akkor még két előadás, aztán vizsga, s vége a dolgoknak. Nekem azért még van itt feladatom, mert jövő héten két kiselőadást is kell tartani (sportmenedzsment és a gerincbajos óra), utána levő héten pedig létesítmény üzemeltetésből meg pr, szponzorlás órán. Egyébként meg a legfőbb feladat: élvezni, amíg még itt vagyok:)

Puszi mindenkinek


ui.: Január 11. (hétfő) 11.30 városi temető, Guti...