Törő a kedvenc:)

Na halljátok az ilyen élményekért érdemes itt lenni:)) Mivel a nagyon kedves német lányok negyed 12-kor álltak neki porszívózni, meg mosogatni itt a fürdőszobában (vagyis kb. mintha a fejem mellett csörömpöltek volna), elegem lett, és felvonultam a konyhába. Spanyolok voltak ott, meg az az argentin srác, aki jött velünk még a múltkor Dormagen kézimeccsre. Az ő barátnője a magyar, és együtt vannak már 2,5 éve szal már kicsit beszélni is tud magyarul, meg ahogy most beszélgettünk, kiderült, hogy teljesen tisztában van a magyar dolgokkal.

Szóba került a kézilabda, és mesélte, hogy anno játszott ő is a junior vb-n, és hogy neki a magyar játékosok voltak a kedvencei, köztük Csaszi meg a Mikler:)). Ahogy szó szót követett (tudta, hogy Csaszi Dániában volt, akkor hogy a Perez a legnagyobb, és kár, hogy már nem játszik a válogatottban, azt is vágta, hogy mindig a Veszprém a legjobb, és hogy utána Szeged, Dunaferr meg Tatabánya (!!) szokott jönni, kéész:)) , arra lettem figyelmes, hogy kb. mintha egy dunaújvárosival sőt, mintha apuval meg anyuval beszélgetnék kézilabdáról, annyira tisztában van a magyar kézilabdával:)) Akkor ámultam el végképp, amikor megjegyezte, hogy az ő kedvenc játékosa a Törő (azt már mondanom se kell, hogy simán vágta, hogy hol játszik most):)) Hát mondom kész, egy argentin sráccal ilyenekről beszélni:))

Elkezdte mesélni, hogy milyen helyeken járt már Magyarországon - teljesen tisztában volt az irányokkal - , és amin aztán végképp meglepődtem, hogy Miskolcot emelte ki, hogy az neki mennyire tetszett:)) Nem tudtam neki elmagyarázni, hogy én ezen miért is lepődöm meg annyira, de nem is baj:)

Ma amúgy reggel gerincbajos óra volt, ahol meditálás volt a téma, tehát gyakorlatilag másfél órán keresztül feküdtünk:))

Délután felhívtam Lénárt Ágotát, hogy megbeszéljem vele, hogy hogy is fogok én levizsgázni sportpszichóból. Rendes volt nagyon, mondta hogy ő maximálisan támogatja az ösztöndíjasokat, úgyhogy nem lesz gond, majd februárban összehozzuk. Megkért viszont arra, hogy menjek már el a könyvesboltba, és írjam össze, hogy milyen sportpszichós könyveket árulnak mostanában, hogy tudja:) Úgyhogy el is mentem szépen a boltba, és kiírtam vagy 15 könyvet (plusz a fejezetcímeit):)

Mára ennyit, jelenleg még mindig a srác hatása alatt vagyok ezzel a kézilabda dologgal:))

Csendes napok:)

Vasárnap elfelejtettem elmesélni, úgyhogy most pótolom, hogy mit tapasztaltam a reptéri buszon: fűtve voltak a korlátok!!:)) Nagyon király érzés, mikor szétfagysz, megfogod a korlátot, és fűt:)

Hétfőn reggel létesítmény üzemeltetésre mentem, ami 3 órán keresztül tartott... Utána projektmenedzsment órán összeültünk a többiekkel, hogy haladjunk a tavaszi Erasmusos diákoknak tervezett "városnézés játék" szervezésében. Sok extra nem történt:)

Ezután volt még egy sportmenedzsment órám, aztán pedig egy sportpszichológia előadás. Itt találkoztam először december óta a spanyolokkal:) Volt nagy öröm, amit aztán nagy röhögés követett, amikor homárt rajzoltunk...:D Sergioval beszélgettünk, hogy hogy ünneplik a spanyolok / magyarok a karácsonyt, aztán feltette azt a kérdést, hogy tenger gyümölcseit nem szoktunk e enni . Hát mondom tekintve, hogy viszonylag kevés tengerrel rendelkezünk, így nem igazán:), de ha már szóba hoztad, akkor mesélj, ti mit szoktatok enni. Kikereste gyorsan a szótárjából, s mondta németül az állat nevét, de hiába találgattam, nem jöttünk rá, hogy mi az. Mondtam neki, hogy rajzolja le:D Sergio végül nem , de Ruben vállalkozott rá. Mikor megláttam, felcsillant a szemem, hogy jééé , rák:))) Erre megkaptam, hogy az nem rák. El nem tudtam képzelni, hogy az a kép alapján mi a bánat lehet akkor:)) Erre fogta Ruben a lapot, és rajzolt nekem egy rákot, hogy megmutassa, hogy az a rák... A hangulat már a tetőfokára hágott, de még mindig nem jöttem rá, hogy mit esznek Sergioék karácsonykor:)) Abban maradtunk, hogy otthon kikeresem majd a német megfelelőjét az én szótáramban. Miután hazaértem, Szandrának csak annyit kellett mondanom, hogy "langusta", és rögtön rávágta: hát homár:)) Én meg csapkodtam a fejem a falba:))

Este elmentem edzésre, ami most kivételesen nagyon jó volt, mert az egyetemen még szünet van, s így az onnan járó hallgatók most nem jöttek, s így pont annyi ember volt, amiből össz-vissz két csapat jött ki, csere nélkül:)) Írtam is Julisnak, hogy kár, hogy most még nincs itt Kölnben (csütörtökön jön), mert hétfőn nagyon jó volt a kézilabda:)

Kedden mentem jogi alapismeretek órára, aztán pedig marketingre, ami most már tényleg igazán családi hangulatban telik. Elvileg a németeknek ugyanis szabadon választható ez a tárgy, szal kb. 4-en 5-en vagyunk rajta mindig:) Mindegy, én elüldögélek, igyekszem minél több mindent megérteni, és reménykedem, hogy a végén kapok majd egy jegyet, hogy otthon is meglegyen a marketingem. A többi német diák nem kap egyébként jegyet, de én megint jeleztem a tanárnak, hogy nekem viszont szükségem lenne rá...:) Mondta, hogy menjek majd be az egyik fogadóórájára, és megbeszéljük.

Este Misivel még részt vettünk az általunk nem igen szívlelt "Kognition in sport games" órán, de szerencsére most előbb befejeztük. Nem tudom miért, de ez az egyetlen óra, ahol valahogy az összes diák olyan ellenszenves, meg a tanár is eléggé kocka:) Misivel egy véleményen vagyunk:)

Csendesek egyébként ezek a napok most még itt a koliban nagyon. Ezért is adtam ezt a címet a bejegyzésnek:) Nem tudjuk, hogy mi van, hogy a rossz idő, vagy mi okozza, de az egész koli tiszta nyugalom és csend, a konyhában is alig látni valakit. Amúgy az órákon is azt érzem, hogy a németek úgy vannak vele, hogy ezen az egy hónapon már csak legyünk túl. Marketingen pl. elmarad a következő két óra, legközelebb csak 26-án találkozunk. Jogi alapismeretek előadáson is azt számolta a tanár, hogy akkor még két előadás, aztán vizsga, s vége a dolgoknak. Nekem azért még van itt feladatom, mert jövő héten két kiselőadást is kell tartani (sportmenedzsment és a gerincbajos óra), utána levő héten pedig létesítmény üzemeltetésből meg pr, szponzorlás órán. Egyébként meg a legfőbb feladat: élvezni, amíg még itt vagyok:)

Puszi mindenkinek


ui.: Január 11. (hétfő) 11.30 városi temető, Guti...

Indul a harmadik felvonás:))

Ha én ezt a klubban elmesélem...:)) A dolog ott kezdődött, hogy ugye már fél 4-kor ott voltam a reptéren, mert anyuéknak 6-ra visza kellett érniük a városba. Az idő gyorsan telt, olvasgattam, semmi gond nem volt. 6-kor becsekkoltam, majd leültem a várakozóban, olvastam, és ripsz-ropsz eljött a 19.25, vagyis a beszállás ideje.

Oda is álltunk a kapuhoz, de kiderült, hogy késik a járat, mert a repülő még nem érkezett meg Kölnből az ottani rosz idő miatt. Úgyhogy 19.55 helyett 21.15-kor indultunk csak el. Az út is gyorsan elrepült, mert továbbra is elmélyülten olvastam a karácsonyi ajándékomat:)

Ellentétben az októberi érkezéssel (akkor ugye országon belüli járat volt), most jó messze volt az érkezés rész az S-bahn-tól, de túléltem, átcaplattam:) Tudtam, hogy - mint október 5-én:) - S-13-ra kell szállnom, majd Deutzig menni, ott átszállni az 1-es villamosra, és azzal már egyenest robogok a koli felé... Be is állt az S-13, láttam az elején, hogy "Deutz", na király mondom, akkor ez az én vonatom. Amikor viszont elindult a vonat, gyanús volt, hogy a múltkor mintha nem ebbe az irányba indult volna el... Rögtön felpillantottam az infótáblára, amin az állt, hogy "Köln Hansaring". Hűűha mondom, ez szerintem most totál az ellentétes irány, mint ahova mennem kéne... Úgy rémlett, hogy októberben pont arra kellett figyelnem, hogy ne Hansaring irányba menjek... Ezek után fogtam magam, és az első állomáson gyorsan leszálltam, hogy a rendes irányba menjek.

Össz-vissz 3 ember szállt re rajtam kívül, de azok is úgy eltűntek, mint a kámfor, az állomás pedig tök üres volt. Megnéztem a táblán az infókat, de nem lettem okosabb, úgyhogy elindultam a kijárat felé. Ott belebotlottam egy pasiba, de kiderült, hogy ő is most jár itt először, szal fogalma sincs, hogy merre kéne menjem Deutz vagy a főpályaudvar irányába. Miután ezt megbeszéltük, megállt a túlsó oldalon egy kisbusz. Javasolta a hapsi, hogy kérdezzem meg tőle. Át is rohantam a buszhoz, benne egy olyan 50-es pasi ült, és vmi. monitoron matatott vmit. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte merre kéne indulnom, majd miután kicsit tanácstalannak tűnt (pontosabban annyit mondott, hogy Deutz mögöttünk van, de vagy 10 km-re, a főpályaudvar meg még messzebb), bedobtam, hogy igazából Junkersdorf-ba igyekszem. Na erre megörült, én meg még inkább, mert közölte, hogy ő is arra megy, szal szálljak be, majd kirak vhol útközben, illetve mire már beszálltam, mondta, hogy na mondjam a címet, beírja a gps-be, aztán akkor házhoz visz:))

Andinak üzenem, hogy léteznek német munkások, mert ez a bácsika konkrétan vízvezeték-szerelő:)) Na ezek után 20 perc alatt (másfél óra helyett:))) otthon voltam:)) Útközben beszélgettünk picit, aranyos volt a bácsi, bár az kicsit érzékenyen érintett, amikor azt mondtam, hogy Magyarországról jövök, akkor elkezdett gondolkodni, hogy hol is van Magyarország... Majd közölte, hogy azt tudja, hogy hol van Jugoszlávia... Próbálkoztam még egy "Puskás-sal", de abból az lett, hogy közölte, a fia van oda a fociért, ő nem, szal nem ismeri. Nem adtam fel a reményt, bedobtam a "gulasch-t". Na az már ismerősen csengett neki, és mondta, hogy azt nagyon szereti:)

Rövidke 20 perces utazás után meg is érkeztünk a kolihoz, és ezerrel köszöntgettem, hogy segített:)) Besétáltam a kolihoz, és hatalmas örömmel nyugtáztam, hogy nincs sááár, és elkészült az utunk!!!:) Így egy picit egyszerűbb volt húzni a bőröndöt...

A slussz poén amúgy ezután jött... Mondom lecsekkolom már, hogy hova mentem volna, ha Hansaring felé megyek... Naná, hogy pont a jó irányba:D:D:D Tiszta hülye voltam, hogy azt hittem, hogy rossz irányba megyek... Mindegy, így utólag jó volt ez így, és egy órát minimum megspóroltam:)

A koli most nagyon kihalt (annyit hallottam csak, amikor a kínai lány,- aki Misi szomszédja, és hülyét kap tőle, mert iszonyat sipítozó hangon szokott skype-olni - hányt a fürdőben...jóó volt:))), de holnap jönnek már a többiek, meg már egy páran megérkeztek, csak sztem már mindenki alszik.

Holnap indul a harmadik felvonás a kölni kalandozásokban:)

Pusszantás mindenkinek!!:)

Karácsony:)

Buliba menet Maurice-szal és a szlovákokkal:)



Kölni trió, avagy éljen a lengyel-magyar-szlovák barátság:)



Dominikával



A magyar asztal: tőlem jobbra Kitti, Orsi, és Orsi újdonsült német pasija:P, tőlem balra Misi, Tom, Sam bnője. Judith, és Sam



Ryo-val



Gaspar-ral



Kittivel

Apu nehezményezte, hogy mióta itthon vagyok, nincsen blogbejegyzés, úgyhogy írok most pár sort:)

A szokásos karácsony előtti rohangálások mellett azzal töltöm az időmet, hogy ezerrel örülök, hogy megvan az abszolutóriumom, vagyis legközelebb áprilisban lesz megmérettetés a Pázmányon, a záróvizsgák alkalmával:)))

Csatolok pár képet még a kölni karácsonyi buliról, amit a külföldieknek szerveztek. Kicsit jobb bulira számítottam, ahhoz képest, amit bezengtek a németek, de így utólag inkább csak az elment kategóriába sorolnám. Egy nagyon szép étteremben tartották, a vacsora szuper volt (naná, hogy kacsát ettem knédlivel, Julis meg is jegyezte, hogy na itt van az én knédlim, most aztán ehetek..:), de bulit nem tudnak csinálni a németek.

Az este elején volt pár előadás szerűség, köztünk a mi magyar néptáncunk, amit jól elszúrtak a németek, mert nem bírták összehozni a hangfalat meg a laptopot, szal senki nem hallott semmit a zenéből, köztük én se, szóval a koreográfia odalett, és helyette azt táncoltuk, amit épp ott spontán kitaláltam. Németeknek persze nem kell nagy minőséget hozni, hogy jól érezzék magukat, meg tapsikoljanak, szal végülis nagy volt a hejjehuja nekünk is...

Az előadások után azt hittük, hogy akkor zene, s tánc... Ehelyett vmi latin nyekergett vmit a gitárján, de attól messze volt, hogy táncolni lehessen rá. Utána a gitáros elment, és cd-ről szólt vmi. zene, de a táncolós zenétől az is messze volt... Fél 1-kor aztán le is léptünk, és eleinte még együtt indult a banda buliba, de aztán kicsit szétszéledtünk, mert vkinek. még be kellett mennie a koliba, valaki meg elérte a villamost stb... Végül Julissal, Petyóval meg a szlovák barátaikkal, ill. Sergio-val meg Maurice-szal betévedtünk egy kolibuliba, ami nem is volt olyan rossz. Jaj, egyébként nagyon vicces volt, mert Maurice kocsijával mentünk, aki az elején minket kérdezett, hogy ugyan hol van a kocsija, mert nem találja:D Nagyon viccesnek találtuk, hogy rajtunk keresi, mikor fogalmunk sincs, hogy hol van:D Itt egy picit egyébként el is bizonytalanodtam, hogy Maurice tényleg nem ivott semmit az este folyamán, de aztán megnyugodtam, amikor beszálltunk a kocsiba, és közölte, hogy akkor most a hülyülésnek vége, ha megy a kocsi, nem ökörködünk:) Megnyugodtam:)

Kívánok mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket, és örömökben, egészségben, pasikban/csajokban, kalandokban, élményekben, utazásban gazdag boldog új évet!!!:)

Január 3-án vágtatok vissza Köln-be, úgyhogy a következő bejegyzések valószínűleg (hacsak addig nem történik vmi. extra:P) onnantól várhatók:)

Puszi

Táncpróba:))))

Próba után:D






Julis és Gaspar




Julis barátném:) Ő táncol egyébként a legjobban:)



Misi, Krisztof (lengyel), Tom (ausztrál), David (cseh)

Emberek...ha én ezt a klubban elmesélem:D:D Lesz ugye holnap ez a karácsonyi buli, amire megkértek minket az Auslandsamt-tól, hogy ha lehet, akkor adjunk elő valamit, ami a hazánkhoz kapcsolódik. Misivel kitaláltuk, hogy akkor mi táncolni fogunk. Eredetileg táncház jellegűt akartunk csinálni, de a szervezők mondták, hogy ahhoz nincs elég hely, meg egyébként is akkor minden olyan kaotikus lenne (németek...), úgyhogy csináljuk azt, hogy beszervezünk pár embert, és azokkal táncolunk.

Be is szerveztük Misivel az embereket, és úgy volt , hogy ma este próbálunk. Pechünkre jópár embernek pont ma volt ilyen plusz órája, vagyis egy másik városba mentek falat mászni... Éppen ezért kb. fél 11-re került össze a banda. A konyhában viszont csak 11-ig lehet lenni, és akkor is csak csöndesen... Ráadásul Ariel (a főnök ugye) sose szokott fent lenni a konyhában, hát most naná, hogy ott ette a fene... Úgyhogy mondta is, hogy vonuljunk el a konyhából... Lementünk tehát a szobámba mind a 10-en:D Nagyon vicces volt:D Főleg akkora méretű emberekkel, mint a Gaspar, aki magasugró ugye, és kb 2.10 magas:D

Elpróbáltuk kétszer a táncot, mindenkinek nagyon tetszik, rengeteget röhögtünk, főleg Ryo-n, a japánon, na meg az ausztrál Tom-on, akinek a fejlődéséből a mozgáskoordináció kimaradt:D

Megbeszéltük, hogy holnap délelőtt megint találkozunk, akkor végre már egy nagyobb helyen, és normálisan elpróbáljuk megint:D Vicces lesz az tuti, ja és, hogy Misi szavait idézzem:

"this dance is gonna be fun, szal szerintem anyukád jó munkát végzett":)

Sajnos ma nem tudtam videózni, mert mutatni is kellett a táncot, meg minden, de holnap valaki feltétlenül videózni fog minket a fényképezőmmel:D

Puszi

Hétvége Bonnban

Dominikával forralt borozunk a bonni karácsonyi vásáron:)



Szintén Bonn, karácsonyi vásár:)



Így néztem ma a meccset!!!:)



Gaspar lesifotója hazafelé a villamoson...:)




A konferencia kezdete




Hazafelé a villamoson:) A 24 perces regionalbahn-hoz képest ez 1 órás út, de ez jött előbb:)



Éppen a bizonyítványt kapom a két napról:)





Finn-észt-magyar...:)



Balról lengyel, jobbról ukrán különítmény.




Dominikával



A lengyel-magyar kultúra csoportja:)




Mindenféle foglalkozás...:)



Szintén


Németek lengyel és magyar szemszögből...:)


Huh, ilyen sok időt talán még sosem hagytam ki blogolás nélkül. Elnézéseteket kell kérnem:D Bár ti lehet, hogy végre megkönnyebbültetek, hogy nem könyörgök kommentekért:)

Na szóval múlt csütörtökön hagytuk abba:) Pénteken nem sok minden történt, napközben tanulgattam, este meg úgy volt, hogy megyünk bulizni. Valahogy viszont mostanában ezek a bulik sehogy sem úgy sülnek el, ahogy mi akarjuk, illetve, ahogy még az elején történtek. Most mondjuk végre megint egy egész nagy bandával indultunk neki a városnak, szóval reménykedtem, hogy újra nagyot bulizunk majd.

A spanyolok javaslatára elmentünk az Uni Mensára, ami detto a mostani Old's Club-nak (vagyis Kármán koli) felel meg, csak nagyon rosszul szólt a zene (nem a Lacca hangosított...:P), és egyébként is csak rock ment, ami egy idő után unalmas volt, meg inkább zajhoz hasonlított, mint zenéhez. A fiúknak nagyon bejött, hogy olcsó a sör, nekem meg, hogy ingyenes a buli, de azért az egész estét nem akartam ott tölteni. Hasonlóan vélekedtek Dominikáék is, úgyhogy spanyolokat ott hagytuk, s páran elindultunk, hogy keresünk egy másik helyet. Most már tudom egyébként, hogy ott szúrtuk el, hogy a spanyoloknak hittünk, és nem mentünk rögtön a jól megszokott StudentenClub-ba, mert így már jó fél 2 volt, amikor még mindig ott tartottunk, hogy keressük a helyet... Holott Dominikáékkal előre megbeszéltük, hogy nem fogunk olyan sokáig maradni, mert másnap Bonn-ba kell menni az Europa macht Schule program miatt. Útközben - mivel a fiúk már erősen illuminált állapotban voltak, de tagadták természetesen - megcsodálhattuk, ahogy Sam letolja a nadrágját, és megmutatja királyi hátsóját egy étterem vendégeinek... Vicces volt, de futott utána rendesen, nehogy a német rendőrök (akiket egyébként nem láttunk) elkapják:D

Fél-2kor végül találtunk egy pub-ot, aminek az aljában (a pincében) egy diszkó működött. (Az elrendezés egyébként nagyon hasonlított a veszprémi szórakozóhelyhez, ahol Cozma...szóval nem éreztem valami jól magam. Ugyanolyan szűk lépcsőn lehetett lemenni a diszkóba, mint ahogy a biztonsági kamerás felvételeken láttuk...) A diszkóban nagyon jó zene ment, de teljesen tele volt... Ekkor már tényleg olyan fél 2 körül járt az idő, s mi lányok mondtuk, hogy lassan inkább hazafelé kellene indulni, mert 2.18-kor jön a villamos, s utána csak egy óra múlva. Fiúk viszont nem értették, hogy miért akarunk már hazamenni, meg hogy nekünk az Uni Mensa se tetszett, most meg innen is el akarunk menni stb... Kicsit össze is vesztem Misivel emiatt, mert ő szerinte miattam akar hazamenni az egész banda, meg hogy mégis én meddig akartam bulizni, ha már (!!) a 2.18-as villamossal haza akarok menni... Erre közöltem vele, hogy látszik, hogy már eleget ivott, és egyébként meg annyi csak a probléma, hogy nem kellett volna 2 órát eltökölni azzal, hogy arra a helyre megyünk, amit a spanyolok javasolnak, hanem rögtön studentenclub-ba kellett volna menni, és már 2 órája bulizhatnánk, s elég is lenne... Ezek után nem mondott semmi, hanem rá 5 percre odajött, és közölte, hogy bocsánat, ha bunkó volt:D Ilyen az élet, és az élet szép, Misi meg jó arc:)

Szombaton 11-kor indultunk a pályaudvarra: Gaspar (észt), Dominika (lengyel), Misi meg én. Regionalbahn-nal mentünk, szóval 24 perc alatt már Bonn-ban voltunk. Mindannyian kellőképpen be voltunk punnyadva, de azért nagy érdeklődéssel vágtunk neki a kétnapos Europa macht Schule konferenciának.

A szállásunk, és egyben a konferencia helyszíne nagyon szép helyen volt, tisztára olyan környéken, mint Pesten a budai villák. Nem gondoltam volna, hogy itt ezen a vidéken is vannak ekkora "hegyek":D A szállás természetesen a jól megszokott német színvonalú Jugendherberge volt. Amikor beléptem, és beleszagoltam a levegőbe, elkapott a nosztalgia a düssi-s kiruccanásokkal kapcsolatban:D

Lepakoltuk a cuccainkat, egy leányzó már várt minket, hogy odaadja a kitűzőnket a nevünkkel, aztán megrohamoztuk az italos részt...:) Kb. félórát várakoztunk már ott, addigra már a többi diákok is megérkeztek, amikor két nő hívott minket egy nagy terembe, hogy elkezdődjön a móka. Kb. 50-en bevonultunk egy terembe, ahol először elmondták, hogy hogy fog kinézni a két nap, utána pedig az egyik nő tartott nekünk egy előadást a német iskolarendszerről. Az mondjuk, hogy előadást, az enyhe túlzás, mert inkább egy gyorsvonathoz tudnám hasonlítani:D Egy ilyen fiatal csajszit képzeljetek el, aki szerintem életében először beszélt ennyi ember előtt (tekerte a haját, törte kezét-lábát stb...), és úgy elhadarta az egészet, hogy mi csak pupilláztunk, hogy most akkor miről is van szó... Egy-egy fóliánál éppen csak, hogy végére értem (vagy nem is értem oda) már kattolt is tovább:D Jó, mondjuk persze valamennyire ismerem ezt a német iskolarendszert, de azért ilyen összetetten előadást még nem hallottam róla, és jó lett volna még jobban megérteni, de így:D

Az előadás után kimentünk kávézni/teázni, sütizni stb, majd kettéosztottuk a társaságot, és kezdődött a pedagógiai képzés. Egy ilyen idősebb néni jött, akivel kipróbáltunk mindenféle feladatot, amivel segíteni tud, hogy játékosabb/emészthetőbb módon mutassuk majd be az országunkat a német gyerekeknek. Igazából úgy nézett ki a dolog, hogy végigcsinált velünk egy komplett órát, először játszottunk, aztán utána mindig megbeszéltük, hogy na akkor hogy tudjuk ezt mi elképzelni majd a saját óránkon. Nagyon hasznos volt ez a foglalkozás, és érdekes is:) Leszámítva azt, amikor egyszer körben ültünk, beszélgettünk, de pont amikor senki nem szólt semmit, úgy el kezdett korogni a gyomrom, hogy Dominika meg Misi majd meg halt mellettem a röhögéstől...:D

A foglalkozás után kiosztásra kerültek a szobák, s természetesen három lengyel lánnyal kerültem egy szóbába, köztük persze Dominikával:) Nem tudom, hogy működik ez, de mi tényleg vonzzuk egymást:D Ezen a konferencián is rögtön velük lettünk jóba:) Az egyik lengyel lány egyébként Berlinben tanul vmi. Master képzésen, a másik pedig Göttingenben. Ez utóbbi leányzó pont azzal kezdte, mikor bemutatkoztunk egymásnak, hogy de jó, hogy én magyar vagyok, mert februárban részt akar venni egy 3 hetes intenzív magyar nyelvkurzuson:D Ja, erről jut eszembe, volt egy bolgár lány Bonn-ban, aki szintén közölte, hogy (szó szerint)" cool", hogy magyar vagyok, mert, hogy ő tud magyarul... Sokat mondjuk nem volt hajlandó beszélni velem magyarul, de azt elmondta, hogy a nagymamája magyar, és ő maga 3 évet járt egy pesti általános iskolába.

Na szóval, hogy visszatérjek eredeti mondókámhoz, kiosztásra kerültek a szobák, aztán lementünk vacsizni, utána meg egy egész nagy bandával lementünk a városba, megnézni a karácsonyi vásárt. Jaj, amúgy ha már banda... Azt azért Misivel megállapítottuk, hogy látszik, hogy ezen a konferencián csak mi jöttünk sportiskolából...Én nem tudom, de a többi diák olyan furán nézett ki:D Pl. a spanyolok, hát egyik csúnyább volt, mint a másik. Itt nálunk egyik spanyol szebb, minta másik:D Meg a lányok közül is némelyik olyan igénytelenül volt felöltözve... Erre egyébként Misi megjegyezte, hogy szegény Kiss Jenő mondta mindig a TF-en, hogy ő úgy szeret itt tanítani, mert itt életerős emberek tanulnak, ellentétben mondjuk az orvosisokkal. (Direkt nem mondtam se jogászt, se műszakist:P)

A karácsonyi vásár szép volt nagyon, de egy idő után már kezdett hideg lenni, meg elég is volt a bámészkodásból , szóval visszamentünk Dominikával a koliba. A buszon aztán olyan jól eldumálgattunk (Dominika épp a jövőbeni terveimet kérdezgette, hogy mit akarok csinálni stb...), hogy majdnem elfelejtettünk leszállni a mi megállónknál:D

Felmentünk a szobába, és furcsálltuk, hogy még csak 10 óra van... Nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal:D Csak azt emlegettük, hogy hm... "otthon" ilyenkor szoktunk felmenni a konyhába enni, vagy csak dumálgatni a többiekkel stb... Itt viszont a szobánk nagyon kicsi volt, két emeletes ágy volt benne össz-vissz, és semmi közös helyiség, ahol a többiekkel össze lehetett volna gyűlni. Úgyhogy inkább bent a szobában dumálgattunk lengyel szobatársaimmal, akik nagyon rendesek voltak, mert mindig németül beszéltek, hogy én is értsem:) Ha viszont néha rázendítettek a srtststsrtstrttst beszédre, na az kegyetlen volt:D Ja, és nekem személy szerint volt még egy jó programom: minél több zsepit elhasználni egy este alatt... Már csütörtökön éreztem, hogy valami nem ok, de dupla adag c vitamint vettem be, ettem grapefruit-ot, meg ilyenek, s pénteken úgy éreztem, hogy kicsivel megúsztam a dolgot. Na szombat este ez már nem így nézett ki... Éjszaka szerencsére azért tudtam aludni, de másnap még rosszabb lett...

Vasárnap délelőtt interkulturális kommunikáció volt a téma. Megint két csoportra osztottak bennünket, és nekünk egy amerikai pasi tartotta az előadást, aki 25 éve él Németországban. Érdekes volt ez a foglalkozás is, de a sulis programmal kapcsolatban, a szombati sokkal hasznosabb volt. Az első feladatunk pl. az volt, hogy alakítsunk ki csoportokat a kultúránk szerint. Naná, hogy így én megint a lengyelekkel kerültem össze, ami úgy nézett ki, hogy sok lengyel meg én, mint magyar:D Volt egyébként még spanyol-olasz; francia; ukrán-szerb; és román-szlovák-fehérorosz banda. Ezután kaptunk egy nagy lapot, és le kellett rajzolnunk, hogy milyen a tipikus német...Mondanom se kell, füstöltek a ceruzák, és hipp-hopp felkerültek, a bratwurst, pontosság, terv, tisztaság, rend stb. jelképei...:) Az egész foglalkozás aztán ilyesmi témákat, tehát a kultúrák közti kommunikációt érintette, de most nem részletezem a többit.

A foglalkozás után megebédeltünk, aztán elindultunk haza, illetve Dominika még a lengyelekkel ott maradt picit várost nézni, de mi Gasparral meg Misivel inkább hazajöttünk, mert én ekkor már inkább csak egy ágyra meg jó pár Neo Zitran-ra vágytam...

Miután hazaértünk, neki is láttam a magam kikúrálásának, illetve beszéltem szlovák barátunkkal, Petyóval is, aki kérdezte, hogy mi a bajom...Mondtam, hogy sima megfázás, de talán egy kicsit az erősebb fajta. Erre megkérdezte, hogy lázam is van-e. Na gondoltam, ha már kérdezi, megmérem, de szerintem nincs. Hőemelkedésem volt... Ezt meg is írtam Petyónak, aki közölte, hogy akkor maradjak ágyban, és másnap irány az orvos... Na erre azért mondtam, hogy várjunk azzal az orvossal, mert pl. azt se tudom, hogy hova kéne mennem.

És, ha már ez szóba került... Képzeljétek el, mi történt!:) Petyónak a derekával volt vmi., Gaspar-nak meg azt hiszem szintén a hátával történt vmi, és elmentek a suli - tehát a sportfőiskola - kórházába. Meg is vizsgálták , meg is gyógyították őket, erre múlt héten megkapták a számlát...Gaspar kb. vmi 400 €-t, Petyó meg olyan 150 €-t... Nem nagyon akartak hinni a szemüknek:D Bementek szépen az Auslandsamt-ra, hogy na akkor most rögtön csináljanak valamit, mert nem gondolták volna, hogy a saját sulinknál ennyit kell fizetni... Az Auslandsamt se értette a dolgot, de többet nem tudtak tenni, mint, hogy azt javasolták, valahogy az otthoni biztosítójukkal fizettesse ki Gaspar meg Petyó is a számlát... Na ezek után kaptunk egy e-mailt az Auslandsamt-tól, amiben felhívták a figyelmünket, hogy

1. ha bajunk van, akkor olyan rendelőt keressünk fel, akik olyan betegeket kezelnek, akiknek (idézek) nemzeti biztosításuk van;

2. ne menjünk olyan rendelőbe, ahol csak privát biztosítással rendelkezőket látnak el;

3. ne menjünk a Sportfőiskola ambulanciájára, mert

az utolsó két esetben fizetni kell a szolgáltatásért.

Na most én ezt az egész e-mailt nem is értettem:D Akkor tessék mondani, hova mehetünk, ha bajunk van?!?! Ja, és megint a "nagy német" szervezésről csak annyit, hogy bár 876042... oldalas kiadványt kaptunk fontos infókól a tanulmányainkkal kapcsolatban, de ez speciel nincs benne, hogy ha lebetegszünk, akkor hova mehetünk...

Na, hogy visszatérjek az eredeti történethez, Petyót kérdeztem, hogy ő a múltkor kinél volt dokinál, mikor köhögött. Mondta, hogy ő magánrendelésre ment, ami ez a 10 €-s rendszer, amit Niki is mesélt már nekem. A dolog annyit jelent, hogy elmész a magándokihoz, fizetsz 10 €-t, de ez 3 hónapra érvényes. Tehát gyakorlatilag 3 havi ellátásért (akárhányszor mehetsz) fizetsz 10 €-t. Mondtam Petyónak, hogy majd meglátom, hogy másnap hogy érzem magam,s eldöntöm, hogy megyek-e dokihoz...

Mindenesetre este az órát nem állítottam be, úgy voltam vele, hogy jól kialszom magam, s az már fél gyógyulás:) Mikor felkeltem, sokkal jobban éreztem magam, el is mentem órára, de aztán egy idő után már megint nem volt olyan rózsás a helyzet, úgyhogy elmentem bevásárolni (6 grapefruit és 4 citrom landolt a kosárban:D), aztán visszamentem a szobába, s próbáltam a figyelmem a kerjogra irányítani... Egyszer csak kopogtatnak: Julis:) Jött, hogy segítsek neki a kézilabda házi dogájának megírásában. Na ez nagyon viccesen nézett ki!:D Ő ugyanis szlovákról fordított németre, és nekem a német szöveget kellett kijavítanom, de őszintén megvallva néha egyszerűbb volt, ha elolvastam az eredeti szlovák szöveget (mondatot), s kiszótáraztam az egyes szavakat:D Néha jobban megértettem így, mint a Julis által kreált német mondatot:D Na de aztán amin jót röhögtem, amikor Julis közölte, hogy mondta neki Petyó, hogy nekem sertésinfluenzám van, és kb. mindenkinek ezt híreszteli... Na ezt mondom honnan vette ez a szlovák barát?:D Hát mert, hogy lázas voltam, meg ilyenek... Mondtam Julisnak, hogy nyugtassa meg Petyót, szimplán megfáztam... Bár, hogy hol és miként,az nagyon jó kérdés, mert kb 10 fok van, minden nap eszem a c vitamint, és rendesen felöltözök... Mondjuk az is igaz, hogy mindenki beteg most errefelé...

Ma reggel együtt volt óránk, s mondtam is Petyónak, hogy nyugodtan üljön csak le mellém, ahogy szokott, nem lesz semmi baja... Egyébként most már tényleg tök jól érzem magam, hála a neo zitran meg c vitamin meg grapefruit kúrának:)

Ma délután tudtam nézni végre a vb-t!!!:) Olyan jó volt, főleg, hogy tök jó meccs volt ,csak kár, hogy a végére elfáradtunk:(

Pénteken nagy karácsonyi buli, szerintem legközelebb már otthonról jelentkezem:)

Pusszantás!!:)

:))

Most csak egy rövid szösszenetet osztok meg veletek, rövidebben Misi aranyköpését:)

Az alapsztori annyi, hogy a két ausztrál megszívta, mert nem tudtak jegyet venni a nagy külföldieknek szóló karácsonyi bulira, mert már elfogytak a jegyek. Nagyon ki voltak akadva, holott teljesen jogosan adtak már el minden jegyet, hiszen több e-mailt is kaptunk, amiben felhívták a figyelmünket, hogy nov. 27-ig lehet egyébként is jegyeket venni, másrészt meg hogy igyekezzünk.

Misivel beszélgettünk viszont, hogy nagy valószínűséggel valahogy csak megoldják majd a németek, hogy bejussanak... Egyébként is kinyalják a királyi hátsójukat, majd pont a fenséges ausztrálok lesznek azok, akik lemaradnak a buliról... Erre Misi ilyet szól:

"na majd mondom is a Samnek: ne fossá' b.meg, nem román vagy" :D:D

Ennyit az esetleges diszkriminációról kelet-európaiak és ausztrálok között a SpoHon:)

Pusszantás